3 rejtélyes összeesküvés-elmélet a magyar történelemből

Vadkanok, mumifikált kézfejek és titkos árulások – a magyar történelem nem szűkölködik gyanús fordulatokban. Ebben a cikkben három olyan összeesküvés-elmélet nyomába eredünk, amelyek már évszázadok óta piszkálják a kíváncsi elméket. Zrínyi vadászbalesete, a Szent Jobb eredete és Trianon rejtélyei

Megmérgezték Zrínyi Miklóst?

A magyar történelem egyik legrejtélyesebb összeesküvés-elmélete Zrínyi Miklós 1664-es halálához kapcsolódik, amely hivatalosan vadkanvadászat során bekövetkezett balesetként vonult be a krónikákba. A kortársak és az utókor azonban nem nyugodtak bele a véletlen tragédia magyarázatába. Zrínyi, aki harcos főúrként, költőként és hadtudósként is kiemelkedőt alkotott, épp Bécsbe készült tárgyalni a magyar ügyekről, amikor a vadászat során halálos sebet kapott.

Forrás: Wikimedia Commons

Ahogyan azt a Múlt-kor is írja, a történelmi háttér és politikai feszültségek ismeretében nem meglepő, hogy a közvélemény hamar a Habsburg-udvarra terelte a gyanút. Különösen mivel Zrínyi korábban élesen bírálta a császári törökpolitikát, sőt, XIV. Lajos francia királlyal is diplomáciai kapcsolatokat ápolt. A “vadkan-összeesküvés” legendáját csak tovább erősíti, hogy Zrínyi halálával a Habsburgok kényelmesen megszabadultak egy rendkívül befolyásos, de számukra kellemetlen magyar szereplőtől. A történet még érdekesebb, ha felidézzük, hogy hasonló, vadászbalesetnek mondott halál érte István király fiát, Imre herceget is, szintén gyanús körülmények között. Az ilyen események nyomán az összeesküvés-elmélet szinte kínálja magát: vajon tényleg a véletlen műve volt, vagy előre megtervezett merénylet?

A Szent Jobb rejtélye

Kevés tárgyhoz kötődik annyi misztikum, mint a Szent Jobbhoz, ahhoz az ereklyéhez, amelyről évszázadok óta azt tartják, hogy Szent István, az első magyar király épen maradt jobb keze. De vajon tényleg az ő testrészéről van szó? Sokan feltételezik, hogy az ereklye valójában nem Szent István kezét őrzi, és a „jobb kéz” elnevezés csupán allegorikus, utalás a hatalomra, a vezetői erényekre.

Ahogyan azt a Magyar Kurír is írja, az 1083-as szentté avatás során nyitották fel István sírját, és ekkor találták meg épségben a kezet, ám ennek első hiteles forrása csak jóval későbbről, Hartvik püspöktől származik. Az ereklye évszázadokon át Raguzában volt, mígnem Mária Terézia 1771-ben visszaszerezte. A pontos „azonosítás” máig kétséges: valójában nem tudjuk, hogy tényleg a jobb kézről van-e szó. Egyes kutatók szerint akár egy bal kézfejről vagy ujjcsonkról is lehet szó.

Forrás: Wikimedia Commons

Trianon: Előzetes árulás történt?

A trianoni döntés máig a legfájóbb nemzeti traumáink közé tartozik. A hivatalos történet szerint a magyar küldöttség 1920 elején szembesült a sokkoló békefeltételekkel, de az elmúlt évtizedekben egyre többen kérdőjelezik meg, hogy valóban ekkor derült-e ki minden. Az összeesküvés-elmélet szerint a trianoni határokat bizonyos kormányzati körök már jóval korábban ismerték, de hallgattak róla, vagy épp politikai okokból nem léptek fel határozottan ellenük.

Egyes történészek szerint voltak térképek és diplomáciai dokumentumok már 1918 végén is, amelyek előrevetítették, mire készülnek az antant hatalmak, ahogyan azt a Főtér is írja. A legenda szerint az akkori vezetés, különösen Károlyi Mihály köre, „feláldozta” az országot egy illúzió kedvéért. A valóság ennél árnyaltabb: a magyar diplomáciának valóban korlátozott lehetőségei voltak, és a békefeltételek lényegét a nagyhatalmak már a háború idején eldöntötték. Az viszont továbbra is vitatott, hogy valóban tehetetlenek voltunk-e. Gulyás László történész így nyilatkozott a Múlt-kornak:

Károlyi Mihálynak háromféle megítélése van a történész szakmában. Az egyik szerint nem volt mozgástere, és csak azt tette, ami módjában állt. A második felfogás szerint nem akart rosszat, csak hiányoztak belőle azok a politikusi erények, amelyek ebben a szituációban kellettek volna. A harmadik megközelítés szerint Károlyi a fent felsorolt okok miatt hazaárulónak minősül.