A zanclai megaáradás a Föld történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt

A zanclai megaáradás mintegy 5,33 millió évvel ezelőtt történt, és a Föld történetének egyik legnagyobb katasztrófájaként tartják számon. Ez az esemény töltötte újra vízzel a szinte teljesen kiszáradt Földközi-tengert, véget vetve a Messinai sóskrízisnek, amely során a tenger medencéje majdnem teljesen kiszáradt.

A Messinai sókrízis előzményei

A sókrízis idején, körülbelül 5,96 és 5,33 millió évvel ezelőtt, a Földközi-tenger elzáródott az Atlanti-óceántól, amikor a Gibraltári-szoros elődje lezárult. Az elszigeteltség következtében a tenger vize elpárolgott, a medence mélyen a tengerszint alá süllyedt, és csak néhány extrém sós tó maradt fenn, hasonlóan a mai Holt-tengerhez. A száraz éghajlat miatt a Földközi-tenger szinte teljesen kiszáradt, és a medence akár 3-5 kilométerrel is a mai tengerszint alatt húzódott.

Hogyan, és miért következett be a zanclai megaáradás?

A folyamat akkor kezdődött, amikor a Gibraltári-szoros újra megnyílt. A legelfogadottabb elmélet szerint a szoros térségében bekövetkező tektonikus süllyedés vagy erózió következtében az Atlanti-óceán vize áttört a szoroson, és hatalmas sebességgel zúdult a kiszáradt medencébe.

A vízhozam elképesztő volt, egyes becslések szerint a vízáramlás elérhette a 100 millió köbmétert másodpercenként, ami körülbelül ezerszerese az Amazonas folyó vízhozamának. A víz sebessége helyenként meghaladta a 32 métert másodpercenként, és a tengerszint naponta akár 10 métert is emelkedhetett, számolt be a Discover Magazine.

A víz beáramlása nem egyetlen hatalmas szökőár formájában történt, hanem egy fokozatosan mélyülő csatornán keresztül, amelyet a víz maga vájt ki a tengerfenékbe. A beáramló víz ereje hatalmas földcsuszamlásokat, földrengéseket és akár 100 méteres szökőárakat is okozhatott.

Az áradás előtt szinte teljesen kiszáradt a Földközi-tenger. Az A és F pontok a Gibraltári- és a Szicíliai-szorost jelölik, amelyeken keresztül a víz beáramlott a tenger medencéjébe. Paubahi

Geológiai és biológiai hatások

A zanclai megaáradás teljesen átalakította a Földközi-tenger térségét. A száraz, sós medencét újra tengeri víz töltötte fel, és ezzel kezdetét vette a zanclai kor, a pliocén első szakasza. A zanclai megaáradás során a víz eróziós nyomokat hagyott a tengerfenéken, hosszú gerinceket és üledékes lerakódásokat, amelyek ma is kimutathatók a geológiai vizsgálatok során.

A biológiai sokféleség is drasztikusan megváltozott: a sósválság idején a tengeri élővilág nagy része kipusztult, és csak néhány faj élte túl a szárazságot. A természeti katasztrófának köszönhetően az Atlanti-óceánból új fajok települtek be, és a Földközi-tenger élővilága újra benépesült.

A zanclai megaáradás a Föld történetének egyik legnagyobb és leggyorsabb természeti katasztrófája volt. Néhány hónap vagy év alatt a Földközi-tenger medencéje újra megtelt vízzel, alapjaiban formálva át a régió földrajzát, éghajlatát és élővilágát. A geológiai nyomok és a mai napig fennmaradt üledékek tanúsítják ennek a monumentális eseménynek az erejét és jelentőségét.

Érdemes elolvasni:

• Áprilisban rekordmennyiségű földrengést észleltek a Kárpát-medencében
• Hihetetlen, de hivatalos: a Föld forgástengelye elmozdult egy nemrég bekövetkezett földrengés miatt!
• Titokzatos, mini jégkorszak dönthette meg szakértők szerint a Római Birodalmat

Címlapképünk illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com