Régen ez is szakma volt? A legbizarrabb foglalkozások a történelemből
Ma már furcsán néznénk arra, aki azzal keresi a kenyerét, hogy bottal kopogtatja mások ablakát vagy egy vulkán tetején üldögél naphosszat. Pedig nem is olyan rég még ezek teljesen létező, sőt, fontos szakmák voltak. Összegyűjtöttünk különösen furcsa foglalkozásokat a múltból, amelyek ma már inkább tűnnek bizarrnak, mint hétköznapinak.
Ébresztőember (knocker-upper)
Az ébresztőóra feltalálása előtt is korán kellett kelni, különösen az ipari forradalom korában, amikor a gyárak hajnalban indultak. Angliában és Írországban ezért egy külön szakma jött létre: az ébresztőember hosszú bottal vagy borsóval töltött csővel kopogtatta az ablakokat, hogy az emberek időben munkába induljanak. Sokan évekig dolgoztak ugyanazon a környéken, minden reggel pontosan felébresztve a megszokott ügyfeleket. A szakma annyira elterjedt volt, hogy egyes városokban hivatalos nyilvántartásban is szerepeltek.
Egy ébresztőember munka közben – Leeuwarden, 1947
Vulkánőr
Ma már műholdas megfigyeléssel és szeizmográfokkal követik a vulkáni tevékenységet, de a 20. század közepéig ez a munka valódi emberekre is hárult. A vulkánőrök gyakran egyedül éltek a tűzhányók közelében, megfigyelőközpontokban, és naplót vezettek a földmozgásokról, füstoszlopokról és lávafolyamokról. Gyakran heteket vagy hónapokat töltöttek elszigetelve, miközben egyetlen rádión keresztül tartották a kapcsolatot a külvilággal.
Patkányfogó
A középkor és az iparosodás idején a patkányok igazi közegészségügyi fenyegetést jelentettek: terjesztették a pestist, fertőzéseket, és a városi szeméthalmazokban gyorsan elszaporodtak. A patkányfogók nemcsak csapdákat és mérget használtak, de sokan külön kiképzett patkányfogó kutyákkal dolgoztak. Egyesek annyira hírnevet szereztek maguknak (mint mondjuk Jack Black, Viktória királynő hivatalos patkányvadásza), hogy saját névjegyük volt, és szolgáltatásaikat hirdették a piacokon.
Patkányfogó szakma Liverpoolban az 1900-as évek elején / Kép forrása: Wikimedia Commons
Temetkezési bohóc (archimimus)
Az ókori Róma temetései nem mindig voltak csendes, szomorú események. A gazdagabb családok gyakran alkalmaztak úgynevezett „archimimusokat”, aki a gyászmenetben az elhunyt személy mögött haladt, és úgy utánozta őt, mintha még mindig élne. Ez a szokás a halál ünnepi felfogásához kapcsolódott, ahol az elhunyt emlékének felidézése legalább annyira volt szórakoztató, mint megható. A cél az volt, hogy az utolsó út ne csak búcsú, hanem az életre való emlékezés legyen.
Szivargyári lektor
A 19. századi Kubában a szivargyárakban dolgozók monoton tekerőmunkáját egy „lektor” tette elviselhetőbbé. Ez a személy hangosan olvasott fel irodalmi klasszikusokat, napilapokat vagy politikai pamfleteket, miközben a dolgozók a kezüket járatták. A munkások gyakran szavaztak arról, hogy milyen szöveget szeretnének hallani. A lektorok szerepe annyira komoly volt, hogy hozzájárultak a munkások politikai és kulturális tudatosságának növekedéséhez, sőt, egyes kutatók szerint a kubai forradalmi hangulatban is szerepet játszottak.
Felolvasó egy kubai szivargyárban: A monoton munkát irodalommal és hírekkel tették elviselhetőbbé. Kép forrása: Wellcome Collection / Wikimedia Commons
„A szenvedélyem az olvasás – reggel kilenckor kezdek, és nagyjából fél tizenegyig újságokat olvasok fel. Ezután egy rádiójátékot hallgatunk egy órán át, majd regényt olvasok a nap hátralévő részében.” – mesélte Yoandra Rodriguez, a Partagás szivargyár egyik felolvasója. Forrás: Cigar Aficionado magazin
Hivatásos ölelő és sorban álló – 2 modern bizarr szakma
A furcsa munkák nem tűntek el, csak átalakultak. A hivatásos ölelők (angolul: professional cuddlers) olyan emberek, akik pénzért nyújtanak ölelést és közelséget azoknak, akik magányosnak vagy stresszesnek érzik magukat. Ez a szolgáltatás különösen az Egyesült Államokban, Japánban és egyes nyugat-európai országokban terjedt el.
Ugyanígy meglepő a hivatásos sorban állók munkája is: ők azok, akik pénzért várakoznak hosszú sorokban mások helyett, legyen szó új iPhone-ról, koncertjegyről vagy boltnyitásról. A digitális korban elkényelmesedett emberek már sokféle, régen nehezen elképzelhető
Ki tudja, száz év múlva vajon melyik mai szakmát tartják majd nevetségesnek? Egy biztos: az ember mindig talál új módokat a boldogulásra.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
