A legfurcsább kihalt teremtmények, amelyeket valaha találtunk

A fosszilizálódás ritka esemény, és a legtöbb megtalált ősmaradvány általában jól ismert vagy könnyen besorolható élőlényekhez tartozik. Azonban időnként olyan különleges leletek kerülnek elő a föld alól, amelyek teljesen megzavarják a paleontológusokat – még évtizedekkel a felfedezésük után sem sikerül egyértelműen meghatározni, mivel is állnak szemben. Ezek közül néhány annyira furcsa, hogy már-már a sci-fi birodalmába illenek.

A Tully-szörny: a víz alatti lény, amelyet senki sem ért

Az 1960-as években Illinois államban, a Carboniferous-kori Mazon Creek formációban egy amatőr gyűjtő egy különös fosszíliára bukkant, amit később Tully-szörnyként (Tullimonstrum) kezdtek emlegetni. A lény szivar alakú testtel, háromszög alakú uszonyokkal, szárnyas szemekkel és hosszú, szívószálszerű szájszervvel rendelkezett. Bár kicsi volt (legfeljebb 35 cm hosszú), külseje meglehetősen rémisztő volt — számolt be róla az ExtinctZoo.

Több évtizedes kutatás után sem sikerült egyértelműen besorolni, hogy pontosan micsoda – gerinces? Puha testű? Féreg? Egyedül abban van konszenzus, hogy vízi életmódot folytatott és valószínűleg ragadozó volt.

Az „idegen aranyhal” titka: Typhloesus és a gyomorban rejtőző fogak

A Montana állambeli Bear Gulch formációból származó Typhloesus lelet egy másik hasonlóan rejtélyes ősmaradvány. Ezt a kis, orsó alakú, farokkal rendelkező lényt sokáig senki sem akarta besorolni, mivel furcsa testfelépítése teljesen szokatlan volt: nem volt középső szakasza, nem volt végbélnyílása, és volt egy szerv, amelyben nagy mennyiségű vasat találtak – ezt ferroiscusnak nevezték el.

Kezdetben a fogak alapján conodontákhoz sorolták, ám később kiderült, hogy a fogak nem a lényhez tartoztak, hanem annak gyomortartalmából származtak. Ez alapján valószínűsíthető, hogy ragadozó volt. Egy újabb elmélet szerint puhatestű lehetett, de egyelőre ez is csak hipotézis.

Az „Ábécé-állatok”: H- és Y-alakú fosszíliák

A Mazon Creek területén két különösen bizarr fosszília is előkerült: az Adakistes (H alakú) és az Esconasia (Y alakú). Az előbbi kinézete annyira szokatlan volt, hogy csak annyit sikerült megállapítani, hogy valószínűleg planktonokat szűrt ki a vízből, és kolóniákban élt. Az Esconasia talán még rejtélyesebb: bár külsőre emlékeztetett a tengeri rózsákra, volt bélcsatornája és végbélnyílása is – ezzel kizárva azt, hogy a cnidáriákhoz tartozna.

A húsból álló „fa”: Namacalathus, a legkorábbi csontvázas szörnyeteg

Az Ediacara-időszak különösen gazdag bizarr életformákban, ám a Namacalathus kiemelkedik még innen is. Ez a lény fa formájú volt, de teste kemény, meszes anyagból állt, amit tüskék és tapogató szervek borítottak. A testén található nyílások különböző formájúak voltak – szívalakú, hatszögletű, sőt, hold alakú is –, és hogy pontosan mit csináltak ezek az „ablakok”, azt máig nem tudjuk.

A „fürdőszobaszőnyeg”, ami mozgott: Dickinsonia és a proarticuláták

Az Ediacara-időszak további furcsaságai közé tartozik a Dickinsonia, amely úgy nézett ki, mint egy ovális szőnyeg. Bár sok hasonló élőlény létezett ekkor, az úgynevezett proarticulata törzsbe sorolták őket – de pontos rokonsági kapcsolataikat máig nem sikerült feltárni. Egyesek szerint állatok voltak, mások inkább növényi vagy gombaszerű szervezetekként értelmezik őket.

A legősibb rejtély: a Francevillian biota

Afrikában, Gabon területén 2,1 milliárd éves leletekre bukkantak, amelyek talán a legkorábbi többsejtű élőlények maradványai. Azonban máig vita folyik arról, hogy ezek valódi fosszíliák vagy csupán szervetlen képződmények. Egyes izotópos vizsgálatok azt sugallják, hogy szerves élethez köthetők, de biztosat senki sem tud mondani.

A tintahal, ami mégsem tintahal: Nectocaris és a kifordítható szívószáj

A Nectocaris először tintahalszerű állatnak tűnt, és úgy gondolták, ez lehetett az első fejlábú. Ám későbbi, teljesebb fosszíliák alapján kiderült, hogy sem az evolúciós idővonalba, sem a fejlábúak közé nem illeszkedik pontosan. Külön családot is létrehoztak neki: Nectonidae – amelynek egy másik, hasonló tagja is ismert már, a Nectocotis.

Az élet rejtélyei mélyre nyúlnak vissza

Ezek az állatok – legyenek akár hal, féreg, puhatestű vagy valami teljesen új – azt mutatják meg, mennyire keveset tudunk még bolygónk múltjáról. A fosszíliák világa nem csupán az ősi élet formáit tárja fel, hanem újra és újra megkérdőjelezi azt is, amit eddig tudni véltünk. Egy biztos: a természet képzelete sokkal vadabb, mint bármelyikénk.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Egy 2000 éves szarkofágban bukkantak hihetetlen leletre a régészek
Tokaj: a borok királya és a királyok bora