Versenyt futnak az idővel a gleccserkutatók, több évszázadnyi információ veszhet oda

A tudósok újabb, nyugtalanító felfedezést tettek az Északi-sarkvidéken, amely ráadásul évszázadokra nyúlik vissza.

A kutatók kétségbeesetten próbálják elemezni az Északi-sarkvidéken, a Spitzbergák nyugati részén található és 18 km hosszú Blomstrandbreen nevű gleccser adatait. Sok más gleccserhez hasonlóan ez is gyorsan olvad, ami veszélybe sodorja a magjában található fontos adatokat.

A csapat nemrégiben ellátogatott a gleccserhez, ahol állítólag hangos pukkanásokat repedéseket hallottak. Dorothea Moser jégmagkutató a Carbon Briefnek nyilatkozva elmondta, hogy ezek a hangok a jégben lévő légbuborékokból származnak, amelyek a jég olvadásával szabadulnak fel. A levegő ezekben a buborékokban valószínűleg közel 200 éves, tehát a viktoriánus korból származik, írja a Lad Bible.

A jégben lévő buborékok információt nyújtanak a tudósoknak a jég kialakulásakor fennálló szén-dioxid-szintről. Ezt a tudósok a jégmagok eltávolításával nyerik ki, amelyek azonban a gyors olvadási folyamat miatt veszélybe kerültek. A csapat kétségbeesetten próbál rájönni, hogy az adatok megmenthetők-e akkor is, ha az olvadás már megkezdődött.

Illusztráció. Egy jégmag, amelyben egy vastag hamuréteg látható, amely az indonéziai Toba szuprvulkán kitörését jelzi 75 ezer évvel ezelőttről. Dargaud/Wikimedia

Az úgynevezett „proxy adatok” több száz, ha nem több ezer évre nyúlnak vissza, és a gleccserek tömeges olvadásával a tudósok próbálják kinyerni az adatokat, amíg a jég még sértetlen. Azonban ez közel sem lesz egyszerű, mivel a tudósok felfedezték, hogy a víz elmossa a fontos vegyületeket. Moser szerint ha egy jégmagot úgy kell elképzelni, mint egy fontos információkat tartalmazó könyvet, az olvadással pedig gyakorlatilag mintha valaki egy csésze teát öntött volna a lapokra.

„Kritikus időszaka van, mielőtt a feljegyzések teljesen elvesznek. Megpróbálom megérteni, hogy még mindig értelmezhetjük-e a rendelkezésünkre álló információkat, és ha igen, hogyan. Szándékomban áll megmutatni, hogy még mindig értelmezhetjük ezeket. A jégmagok olvadása nagy probléma, és riasztást kell kiadnunk – de még nem adhatjuk fel teljesen a reményt.”

Ha a sarkvidéki kutatóknak eddig nem lett volna elég feladata, még a hírhedt ítéletnapi gleccsert is szoros figyelemmel kell kövessék. A tudományos nevén Thwaites-gleccserként is ismert képződmény az Antarktisz nyugati jégtakarójának északi szélén lebeg, területe pedig 192 ezer négyzetkilométer, vagyis több mint kétszer akkora, mint Magyarország területe.

A Forbes szerint a Thwaites gleccser olvadó jégje és letörései már jelenleg is a globális tengerszint emelkedésének körülbelül „10 százalékát” teszik ki. Ha teljesen összeomlana, a tengerszint akár két lábnyival is emelkedhetne. Talán még aggasztóbb az a tény, hogy a Thwaites más gleccsereket és antarktiszi tavakat is magával rántana, ami a Science Focus szerint három méterrel emelné az óceánok szintjét.

Érdemes elolvasni:

• Megdöbbentő összefüggés van a vulkánkitörések és a fák állapota között
• Nem bírta tovább a parajdi sóbánya föld alatti része, víz alá került a Telegdy-bánya
• Megmérték, kirakták, berakták, mindenbe rakták – egész Pompeii tele van hímtagokkal