Egy jeges hegy gyomrában, Norvégia és az Északi-sark között húzódó Spitsbergen szigetén található egy olyan kincs, amely nem arany, nem olaj, és nem ritkaföldfém – hanem mag. Több millió, apró, barna vetőmag pihen itt a világ legnagyobb mezőgazdasági génbankjában, a Svalbard Globális Magtárban. Ez az emberiség 13 000 éves mezőgazdasági örökségének záloga.
A Svalbard-szigetcsoporton fekvő távoli magtár a civilizáció határán helyezkedik el. A legészakibb pont, ahová még kereskedelmi repülőjárattal eljuthatunk, és a közeli Longyearbyen városkán kívül csak végtelen fehérség és fagyos csend honol — írja a Time.
Pont ez a távoli, biztonságos hely teszi ideálissá a globális génörökség megőrzésére. A magtár bejárata egy rideg betonék, amely élesen emelkedik ki a hóborította tájból. Belül acélajtók, vastag jég és hűtőrendszerek őrzik a világ termőföldjeinek jövőjét.
Nem csak az apokalipszisre
Bár gyakran nevezik „végítélet magtárnak”, a Svalbard-i létesítmény célja nem csak a globális katasztrófák esetére szóló felkészülés. Sokkal inkább a helyi válságok – háborúk, természeti katasztrófák, erőforráshiány – ellen biztosítja a világ vetőmagkészleteinek másolatait.
Amikor a TIME tudósítója meglátogatta a helyszínt, épp Indiából, Pakisztánból, Mexikóból és Szíriából származó minták érkeztek. Ezek az országok – főleg Szíria – nap mint nap megélik a saját „kis apokalipszisüket”.
A jégbe zárt sokszínűség
A magok hűtött vákuumtasakokban, dobozokba zárva sorakoznak mennyezetig érő polcokon. Nincs pénzbeli értékük – de egy-egy magban ott rejlik a jövő élelmezésének kulcsa. Az éghajlatváltozás, a kártevők és a betegségek elleni harcban ezek a régi, vad vagy már nem használt növényfajták pótolhatatlan genetikai értéket képviselnek.
Míg ma a világ élelmezésének 95%-át mindössze harmincféle növény biztosítja, a Svalbard-i magtár közel egymillió fajt őriz. Ezek között lehet az a rizsfajta, amely ellenállóbb a hőségre vagy egy új kártevőre – és épp ezért a túlélés záloga lehet egy jövőbeli válság idején.
Egy háborúból visszatért mag
Az ICARDA nevű kutatóintézet Szíriában, Aleppo mellett működtette egyik génbankját, míg a polgárháború el nem pusztította azt. 2012-ben kénytelenek voltak elhagyni a helyszínt, de előtte a legértékesebb magokat még sikerült Svalbardba küldeniük.
2015-ben Libanonban és Marokkóban újra elültették ezeket a magokat, majd a következő generációt visszajuttatták a magtárba. Ez volt az első alkalom, hogy a tárolt magokat ki kellett venni – és most újra biztonságban vannak.
Katasztrófák és forráshiány
Szíria nem egyedi eset. Afganisztán, Irak, a Fülöp-szigetek génbankjait is pusztították már el háborúk, árvizek vagy tüzek. De nem csak a fegyverek és természeti csapások fenyegetik a világ vetőmagkészleteit – sok génbank egyszerűen nem rendelkezik megfelelő anyagi háttérrel, hogy megőrizze és gondozza kincseit.
Ezért a Crop Trust most adományalapot hozott létre, hogy biztosítsa a világ mintegy 1700 génbankjának fenntarthatóságát.
Tudósok, akik éheztek, hogy mi ehessünk
A magok fontosságát talán semmi sem mutatja jobban, mint az a történet, amely a szentpétervári Vavilov Intézethez kötődik. A második világháború alatt, Leningrád ostrománál, tudósok zárták magukat laboratóriumukba, hogy megvédjék a maggyűjteményt a háború és az éhínség elől. Több kutató éhen halt, miközben több zsáknyi gabonamag vette körül őket – mert tudták: ezek a magok nélkülözhetetlenek Oroszország háború utáni talpra állásához és az emberiség jövőjéhez.
Politika nélkül, emberiségért
A Svalbard-i magtár egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy valódi nemzetközi együttműködésre épül. Bárki küldhet ide magokat, függetlenül politikától, vallástól vagy diplomáciától. Egymás mellett találhatók az Egyesült Államok fekete dobozai és Észak-Korea piros ládái. Ukrajnai magok Oroszországból származó minták alatt.
„A magokat nem érdekli, hogy észak-koreaiak vagy dél-koreaiak – ők csak ott vannak, fagyban és biztonságban. És végső soron ez az, ami számít” – mondja Brian Lainoff, a Crop Trust munkatársa.
Egy világban, ahol nő a geopolitikai feszültség, a Svalbard magtár csendes emlékeztető: van, ami összeköt bennünket. A mag az élet kezdete – és talán a túlélés záloga is.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Karahan Tepe a Göbekli Tepe testvérhelye, amely átírhatja az őstörténelmet
Legalább 650 éves pincét tártak fel a Budavári Palotában
