A Voyager űrszonda döbbenetes felfedezést tett a Naprendszer határán, hosszú ideje erre vártak a csillagászok.
Pályafutása egyik legnagyobb áttörését érte el a Voyager, a Naprendszer határain túlra érve ugyanis képeket és adatokat továbbított arról az úgynevezett „tűzfalról”, amely ott húzódik, ahol a Nap hatása véget ér, és elkezdődik a csillagközi tér, derül ki a Daily Star cikkéből.
Véget ér a helioszféra
A heliopauzának is nevezett határréteg az az űrbeli zóna, ahol a Nap által kibocsátott napszél ereje elapad, és már a galaxisunk többi részéből érkező csillagközi szelek dominálnak. A NASA szerint a Nap által létrehozott úgynevezett helioszféra ezen a határvonalon szűnik meg, azaz itt „ütközik össze” a belső és külső világegyetem.
„A Nap folyamatosan bocsát ki töltött részecskéket, ezt hívjuk napszélnek. A napszél elhalad az összes bolygó mellett, majd nagyjából háromszor olyan messze jut el, mint ahol a Plútó kering” – írta a NASA. Fontos ugyanakkor, hogy a Naprendszer határa nem határozható meg egyértelműen. Egyes tudósok ott húzzák meg a vonalat, ahol elfogynak a bolygók, mások szerint az Oort-felhő az igazi véghatár, azaz az a régió, ahol a Nap gravitációja még hat, és ahonnan az égitestek még visszatérhetnek bolygórendszerünkbe.
Elképesztő a forróság a Naprendszer szélén
A heliopauza környékét nem véletlenül nevezték el a szakemberek „tűzfalnak”, a térségben ugyanis elképesztő forróság uralkodik, nagyjából 30.000 és 50.000 fok körül változik a hőmérséklet. Így – bár ez a „fal” nem kézzelfogható – a döbbenetes, korábban nem tapasztalt hőintenzitás miatt a terület valóban rászolgál a nevére.
„A tudósok azt feltételezték, hogy a helioszféra széle, vagyis a heliopauza, a Nap aktivitásától függően mozoghat. Akár egy tüdő, amely lélegzés közben tágul és összehúzódik. Ez magyarázza, hogy a két szonda más-más távolságban lépte át ezt a határt” – áll a NASA egyik közleményében.
Majdnem megsemmisült a Voyager
Miközben a Voyager 1 folytatta küldetését az ismeretlenbe, a NASA előtt egy komoly technikai dilemma állt: szükség lett volna az antenna újrakalibrálására, de ennek során fennállt a veszély, hogy örökre elveszítik a kapcsolatot a szondával. A legnagyobb aggodalmat a gördülő irányítást végző fúvókák okozták, amelyek már 2004 óta tartalék rendszeren működtek, és egyre nagyobb gyakoribbá váltak a hibajelenségek.
„Képzeljük el úgy, mintha a fúvóka egyre kisebbé válna a törmelék miatt” – magyarázta Kareem Badaruddin, a Voyager küldetés vezetője. Bár volt esély a fő fúvókák javítására, a szakember arra figyelmeztetett, hogy egy ilyen próbálkozás akár katasztrofális robbanást is okozhat. Ezért először egy biztonságos tesztet javasoltak, amely úgy vizsgálná a fúvókát, hogy azt ténylegesen nem indítják be.
Március 20-án végül megnyugodhattak a csillagászok: a teszt sikerrel zárult, és az újraaktivált fúvóka hibátlanul működött. Ez új reményt adott a csapatnak, így a cél már az, hogy a Voyager szondák aktívak maradjanak egészen 2027-ig, az 50. évfordulójukig.
Ez is érdekelhet:
