Olyan exobolygót találtak a csillagászok, amely „ki-be járkál” a lakhatósági zónájából

Az exobolygók kutatása izgalmas új felfedezésekkel gazdagodott, amelyek közül kiemelkedik egy rejtett “szuper-Föld” típusú exobolygó, a Kepler-725c, amely különleges pályája miatt csak részben tartózkodik a csillaga lakhatósági zónájában.

Ez a bolygó mintegy 2472 fényév távolságra található, és különlegessége, hogy nem közvetlenül észlelték, hanem a tranzitidő-eltolódások (Transit Timing Variations, TTV) módszerével fedezték fel. A tranzitmódszer az egyik leggyakoribb exobolygó-felderítési technika, amely során a bolygó átvonulását figyelik meg csillaga előtt, és az átvonuláskor bekövetkező fénycsökkenés alapján határozzák meg a bolygó méretét. Ez a módszer azonban főként a csillaghoz közel keringő, rövid keringési idejű exobolygókra érzékeny, és igényli, hogy a bolygó pályasíkja pontosan a megfigyelő irányába álljon, ezért a távolabbi, nagyobb pályán keringő planéták gyakran rejtve maradnak, írja a Live Science.

Fiktív szuperföld, rengeteg vízzel a felszínén. Illusztráció: Merikanto

A tranzitidő-eltolódások módszere viszont lehetővé teszi a közvetlenül nem  látható bolygók felfedezését is. Ha egy bolygó átvonulásának időpontja rendszeresen eltolódik, az utalhat arra, hogy egy másik, láthatatlan bolygó gravitációs hatása befolyásolja annak mozgását. Így sikerült kimutatni a Kepler-725c létezését, amely egy szuper-Föld típusú, az otthonunknál mintegy tízszer nagyobb tömegű bolygó. Ennek pályája 0,44-es excentricitással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy pályája erősen ellipszis alakú. Ezért a bolygó egyes időszakokban sokkal közelebb kerül csillagához, míg máskor távolabb van. Átlagosan 1,4-szer annyi energiát kap csillagától, mint a Föld a Naptól, de a pályája miatt csak a keringési ideje egy részében tartózkodik a lakhatósági zónában, ahol a felszíni hőmérséklet lehetővé teheti a folyékony víz jelenlétét.

Ez a különleges pálya és a változó környezeti feltételek miatt a Kepler-725c klímája valószínűleg igencsak szélsőséges lehet, és csak a pályája egy részében alkalmas az élet fenntartására. Az ilyen exobolygók vizsgálata új kérdéseket vet fel az élet kialakulásának és fennmaradásának feltételeiről, különösen arról, hogy az élet hogyan alkalmazkodhat egy ennyire változékony környezethez. A Kepler-725c légkörének közvetlen vizsgálata jelenleg nem lehetséges, mivel a bolygó nem látszik átvonulni csillaga előtt, így az atmoszféra összetételéről a James Webb űrtávcsővel sem lehet adatokat gyűjteni. Azonban a közeljövőben induló európai PLATO űrszonda várhatóan több ilyen, tranzitidő-eltolódásokkal felfedezhető bolygót talál majd, amelyek a lakhatósági zónában keringenek, és így fontos szerepet játszhatnak az élet keresésében a világegyetemben.

Egy másik, hasonló érdeklődést kiváltó szuper-Föld a HD 20794d, amely mindössze 19,7 fényév távolságra van, és szintén a lakhatósági zóna határán táncol. Ez a bolygó mintegy 6,6-szor nagyobb tömegű, mint a Föld, és a csillagának keringési pályája során nagyjából a Mars és a Vénusz távolsága között mozog. Ezt úgy találták meg, hogy a csillagának apró ingadozásait figyelték meg, amelyet a bolygók gravitációs hatása vált ki. A HD 20794d légkörének vizsgálata a jövőbeli távcsövek számára ígéretes célpont lehet, hogy jobban megértsük az ilyen extrém klímájú bolygók lakhatóságát.

Az ilyen felfedezések új távlatokat nyitnak az exobolygók kutatásában, különösen a lakhatósági zónában keringő, de változó körülmények között élő bolygók megértésében. A tranzitidő-eltolódások módszere új lehetőségeket kínál arra, hogy olyan bolygókat is megtaláljunk, amelyeket korábban nem tudtunk közvetlenül megfigyelni, és amelyek fontosak lehetnek az élet keresése szempontjából a világegyetemben.

Érdemes elolvasni:

• Ezért vallana kudarcot a fénysebességgel való űrutazás
• Mi lehet a fekete lyukak „túloldalán”?
• Hány műhold fér el a Föld körül, és valóban szükségünk van ennyire?