A neandervölgyi DNS megcáfolhatja Ausztrália benépesedésének elméletét
Az emberek nem 65 000 évvel ezelőtt érkeztek Ausztráliába, és valószínűleg csak körülbelül 50 000 évvel ezelőtt érték el a területet, állítja egy ellentmondásos új tanulmány. A bizonyíték? A neandervölgyiek.
Jim Allen, az ausztráliai La Trobe Egyetem régésze és James O’Connell, a Utah-i Egyetem régészének új elmélete két közelmúltbeli DNS-vizsgálaton alapul, amelyek kimutatták, hogy a neandervölgyiek és az emberek valószínűleg egy hosszú „impulzus” során keveredtek Európában 50 500 és 43 500 évvel ezelőtt.
Mivel Afrikán kívül minden élő ember legalább 2%-ban neandervölgyi DNS-t tartalmaz, beleértve az ausztrál őslakosokat is, ez azt jelenti, hogy az Ausztráliában élő legkorábbi Homo sapiensnek is voltak neandervölgyi gyökerei – és ezek a gyökerek nem nyúlhatnak vissza sokkal korábbra, mint 50 000 évvel ezelőtt, állítják az Archaeology in Oceania folyóiratban megjelent tanulmányban.
A kutatók elsősorban a délkelet-ázsiai és óceániai régészeti lelőhelyekre összpontosítottak, nagyjából Indonézia, Ausztrália és különböző szigetek mai határain, a Szahul paleokontinens néven is ismert szigeteken.
„A Szahul kezdeti benépesítése azért fontos, mert a késő pleisztocénben [129 000 és 11 700 évvel ezelőtt] történik, ami egybeesik az anatómiailag modern emberi populációk Afrikából való elterjedésének jelentős terjeszkedésével” – mondta O’Connell a Live Science-nek.
A Szahul emberi lakottságára vonatkozó régészeti bizonyítékok nagyrészt egybevágnak a genetikai bizonyítékokkal, írta Allen és O’Connell tanulmányában. Egy kivételével minden régészeti lelőhelyet 43 000 és 54 000 évvel ezelőttre datáltak, ami azt jelenti, hogy az emberek Eurázsiában keveredhettek a neandervölgyiekkel, majd kelet felé tarthattak.
Szunda és Szahul vaktérképe. Fotó: Maximilian Dörrbecker
Mikor érkezett az ember Ausztráliába?
Az ausztráliai terület északi részén, a Madjedbebe nevű lelőhelyen talált régészeti bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a területet már jóval korábban – legalább 65 000 évvel ezelőtt – elfoglalhatták.
A régészek ember alkotta leleteket, köztük kőszerszámokat és okkersárga „krétákat” találtak a Madjedbebe sziklabarlangból, és eredményeiket egy 2017-es tanulmányban tették közzé. A leletek datálásának egyik nehézsége azonban az volt, hogy a sziklabarlang padlóján bőséges mennyiségű homok található, amely könnyen elmozdulhat, és a leletek messzebbre esnek, így idősebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában.
Bár a kutatócsoport lépéseket tett ennek a problémának az ellensúlyozására, és végül 65 000 éves dátumra jutottak, Madjedbebe megszállásának időpontja továbbra is bizonytalan, mivel ez messze a legrégebbi régészeti lelőhely Ausztráliában.
„Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adatok tévesek” – mondta O’Connell – „de azt jelenti, hogy ha az adatok helyesek, akkor a Madjedbebe-ért felelős emberek nem jelentős mértékben a modern szahuli népesség ősei.”
Megosztotta a kutatókat
Allen és O’Connell új elmélete, erősen támaszkodik a DNS-modellben és a korai emberi viselkedésmódokban rejlő feltételezésekre – javasolta több kutató egy kommentárban, amely a kutatással egy napon jelent meg az Archaeology in Oceania című folyóiratban. „Mind a Szahul régészeti, mind a molekuláris kormeghatározása még mindig a fejlődés korai szakaszában van” – írta Peter Veth, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem régésze.
Adam Brumm, az ausztráliai Griffith Egyetem régésze azt írta, hogy a délkelet-ázsiai régészeti lelőhelyeken, például az indonéziai Sulawesin, valójában meggyőző bizonyítékokkal rendelkeznek a korai sziklarajzok korára, amelyek legalább 51 200 évvel ezelőttre nyúlnak vissza.
A Grotte du Renne-ben élő neandervölgyiek átvehették a modern emberi viselkedésformákat. Forrás: Wikimedia Commons/Claude Valette (CC BY-SA 4.0)
O’Connell és Allen azonban úgy gondolja, hogy az ilyen jellegű műalkotások, az intenzív tengerhajózás és az összetett tárgyak készítése mind az emberi viselkedésben bekövetkezett, körülbelül 50 000 évvel ezelőtt kezdődött változáshoz kapcsolódik, amelyet néha paleolitikus forradalomnak neveznek. Ez állítólag a homo sapiens és a neandervölgyi ember találkozásakor kezdődött el.
Huw Groucutt és Eleanor Scerri régész tudósok azonban kommentárjukban megkérdőjelezték a viselkedésben bekövetkezett „forradalom” gondolatát. „Afrikában a több évtizedes kutatások most már egyértelműen mutatják a feltételezett forradalomnál több tízezer évvel korábbi komplex viselkedési formák jelenlétét, amelyek vitathatatlanul fokozatosan és apránként alakultak ki” – írják.
Bár a genetikai és a régészeti bizonyítékok jelenleg ellentmondásban vannak, fontos megjegyezni, hogy mindkét adatsorban jelentős hiányosságok vannak. Nincs erős bizonyíték sem az 50 000 év előtti, sem az 50 000 év utáni dátum mellett a Szahul első megszállásának idejére, írta Groucutt és Scerri.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
