Így ettek a történelem nagy seregei: Légiós lepény, kuruc szalonna, brit konzerv
Az emberi történelem legnagyobb hadseregei nemcsak fegyvereikről és taktikai tudásukról voltak híresek, hanem arról is, milyen ételekkel tartották fenn katonáikat a harcok alatt. A római légiósoktól a Fekete Seregen át egészen a kurucokig és a napóleoni csapatokig –így nézett ki a katonák mindennapi étlapja a különböző korszakokban.
Római légiósok: kása, bor, olíva
A római hadsereg egyik erőssége az ellátás megbízhatósága volt. Egy légiós napi fejadagja 0,5–1 kg gabonából (leggyakrabban búzából) állt, amit maguk daráltak le és lepényként vagy kásaként (puls) fogyasztottak. Ehhez jött egy kevés sajt, olívaolaj, bor és időnként füstölt vagy sózott hús. A bor vízzel hígítva alapvető folyadék volt, míg a hús inkább jutalomként vagy hadizsákmányból került a tányérra. A katonák maguk főztek, kis csoportokban (contubernium), így a főzés is a napi rutin része volt.
A római seregek gyakran agyagamforákban tárolták és szállították az ellátmányt – hasonló típusú edények százait tárták fel Pompejiben is. Forrás: Commonists / Wikimedia Commons
Napóleon csapatai: kenyér, hús, bor – és a konzerv születése
Napóleon hadseregeinek étrendje egyszerre volt bőséges és kiszolgáltatott a logisztikai káosznak. A napi fejadag hivatalosan 750 gramm kenyér, 250 gramm hús, kevés bab vagy rizs, bor és só volt. A francia hadjáratok alatt azonban gyakori volt a fosztogatás és az éhezés. A császár élelmezési gondjai miatt 1795-ben díjat ajánlott annak, aki tartósítható, szállítható ételt tud előállítani: így született meg Nicolas Appert találmánya, a hőkezelt konzerv, amely évtizedekkel később forradalmasította a hadi ellátást.
A Brit Birodalom katonái: húsos konzerv, liszt, tea
A brit hadsereg a 19. században és a két világháború idején is híres volt a jól szervezett ellátásáról, még ha a katonák nem is mindig voltak elégedettek. Az 1880-as évektől kezdve a katonák napi adagja jellemzően tartalmazott 450 gramm húst (sült vagy konzerv formában), 500 gramm kenyeret vagy kekszet, valamint zöldséget (szárított borsót, babot). A brit hadsereg ikonikus eledele a „bully beef” (konzervált marhahús) lett, amit gyakran tálaltak zöldségkonzervvel vagy főtt rizzsel. A tea mindennapos volt – cukorral és sűrített tejjel –, és a morál szempontjából elengedhetetlen.
Így nézhetett ki egy korabeli, 18.századi katona étrendje:
Rákóczi szabadságharc katonái: kenyér, szalonna, gulyás
A kuruc seregek ellátása esetleges volt, de nem teljesen szervezetlen. A katonák napi fejadagja 2 font (kb. 80 dkg) komiszkenyér és fél font (20–25 dkg) marhahús volt, amit gyakran saját zsoldjukból fizettek. Italként bort vagy pálinkát is kaptak – a víz helyett ez sokszor egészségügyi okból is fontos volt. Egy 12 fős csoport közösen főzött bográcsban, jellemzően húst, vagy hagymás, liszttel sűrített húslevest.
A bográcsban főzés egyszerű és hatékony módszer volt egyszerre több ember ellátására.
Ha épp nem volt hús, lisztből, vízből és kevés zsiradékból készült galuskát ettek. A katonák magukkal hordták saját evőeszközeiket és kulacsaikat, a markotányosoktól pedig gyakran vásároltak hagymát, túrót vagy szalonnát. A fosztogatás és a hiány azonban mindennapos volt: egy 1706-os feljegyzés szerint „a katonák gyakran napokig csak száraz kenyéren élnek, s ha húst kapnak, hidegen és sózva”.
Mátyás király Fekete Serege: katonásan egyszerű
A híres Fekete sereg zsoldosai között sokféle nemzetiségű harcos szolgált: német, cseh, magyar és délszláv katonák. Az ellátásról kevés közvetlen forrás maradt fenn, de a zsoldos hadseregek általában napi kenyéradagot, szalonnát, szárított hüvelyeseket (pl. lencsét), sajtot és bort kaptak. A zsoldpénz egy részét a katonák maguk költhették el, így ha a városok közelében táboroztak, gyakran vásároltak maguknak főtt ételeket vagy húst. A mozgó hadjáratok idején azonban gyakori volt az éhínség és a fosztogatás.
A katonai ellátás mindig is a hadviselés egyik legfontosabb, mégis nehéz része volt. Az egyszerű alapanyagoktól a korszakalkotó találmányokig az élelem biztosítása meghatározta a hadseregek erejét és kitartását. Az éhség, a fosztogatás vagy éppen a jól szervezett ellátás sokszor döntötte el a csaták kimenetelét.
Ez is érdekelhet:
