Az általános iskolák és középiskolák történelemkönyvei, de számos akadémiai munka egyszerűség felé hajló magyarázata is az, hogy a mongolok azért hagyták el szinte lóhalálában hazánkat 1242 tavaszán, mert vezérük, Batu kán nyargalt Karakorumba, a Nagy Mongol Birodalom fővárosába a kánválasztásra. Csakhogy Batu még 1243-ban is csak a Volga mellett járt, a kurultáj pedig majd csak 1246-ban ült össze. És Ő akkor sem volt ott.
Szívós ellenállás fogadta a mongolokat Magyarországon
A legújabb történeti munkák a korábbiaknál sokkal árnyaltabban látják a helyzetet, ám tény, hogy e tézisek még nem igazán szivárogtak le a történelemtanítás “alsóbb” színtereire. Így középiskolásaink még mindig a fenti magyarázatot tanulják, hisz tankönyvük úgy fogalmaz: “a kutatók szerint Batu kán az Ögödej nagykán halála utáni kánválasztásra vonult vissza a sztyeppére.”
Ögödej hosszasan betegeskedett halála előtt, miközben unokaöccse, Batu éppen Lengyelországot és Magyarországot verte tönkre 1241 tavaszán (a muhi és a legnicai csata között két nap különbség volt, Batu a “magyar fronton” harcolt, erről itt olvashatsz részletesebben). A hódítók a nyarat és az őszt itt töltötték, ám a Dunántúlra már csak télen indultak el és igencsak nehézkesen haladtak, mert muhiból tanulva, a magyarok többé nem vállaltak “mezei csatát”, inkább a várakra támaszkodtak és védekezésre rendezkedtek be.

IV. Béla király menekül a tatárok elől. Fotó: Mazarin07/Wikimedia
A legújabb kutatások szerint ugyanis Magyarországon, Lengyelországban, vagy a Balkán egyes területein sem lehetett úgy hódítani, ahogyan az eurázsiai steppén. Régiónkban, ha a mezei csatát meg is nyerte az egyik fél, az ellenállás folytatódott, akár kis falvak lakossága is összetömörült egy-egy erődített hely körül, aminek elfoglalása során jelentős veszteségeket szenvedtek a támadók is. Ilyen típusú ellenállásra az Alföld hatalmas területein van példa, igaz, amit a mongolok elhatároztak, elképesztő haditechnikai fejlettségük okán véghez is vittek. Igen, a kővárakat is el tudták foglalni. De időt és embert veszítettek.
IV. Béla és családja is megmenekült
A szűnni nem akaró ellenállást táplálta a tény, hogy IV. Béla királyunkat nem sikerült sem elfogni, sem megölni. Az üldözésére küldött gyors mongol különítmény Kadan, a Lengyelországot meghódoltató Ögödej nagykán fiának vezetésével sem Zágrábban, sem Klisszában nem érte utól a királyt és családját. Sőt, Klisszát elfoglalni sem tudták. A vár egyébként az Országgyűlés Vadásztermének egyik híres freskójáról, illetve a Trónok harca sorozatból is ismerős lehet, melyben Meereen városát “játszotta”. A végső menedékként szolgáló, szigeten lévő Trau várával pedig már nem is próbálkoztak Kadan harcosai.

Klissza falainál forgatták a Meereen-i jeleneteket a Trónok harcában. Forrás: Creative Commons
Csak a kunok megtörése lehetett a cél
Egyes történészek más eshetőségeket is felvetnek. Kínai források ugyanis az 1236-1242 közötti hadjáratot “kun hadjáratnak” nevezik, azaz arra utalnak, hogy ezek esetében nem a Magyar Királyság elfoglalása, hanem csupán hódoltatása volt a cél, illetve annak elérése, hogy a kunok számára ne tudjanak segítséget nyújtani. Ezzel a mongolok biztosítanák uralmukat a steppe hatalmas nyugati területein. A magyar uralkodók korábban jelentős befolyással bírtak a steppe legnyugatabbi kun törzseire, térítésükre hozták létre a milkói püspökséget 1227 körül, illetve sokezer harcosukat fogadták be 1239-ben Kötöny vezetésével.

Freskórészlet a Szent László-legendából: Szent László és a kun vitéz birkózása. Évtizedekig álltunk szemben a kunokkal, 1239-ben IV. Béla mégis befogadta őket, hogy seregét növelje. Nem rajta múlt, hogy ez akkor nem sikerült. Forrás: Wikimedia Commons
Mások amellett is érvelnek, hogy 1242-re már 6 éve álltak hadban a mongol csapatok (vö a második világháború is hat esztendeig tartott), óriási távolságokat tettek meg, sikert sikerre halmoztak, ám joggal vetődhetett fel a kérdés vezéreikben, hogy embereik meddig bírják még a harcot hasonló intenzitással és eredményeséggel.
Emellett Batunak azzal is számolnia kellett, hogy az új nagykán vélhetően családon belüli ellensége, Güjük lesz, akivel a katonai összecsapást csupán utóbbi korai halála akadályozta meg.
Magyarország nagyhatalom maradt
A mai történészi konszenzus tehát semmiképp sem a kánválasztásra hazaigyekvő mongol vezér döntésében látja a mongol kivonulás okát, hanem több tényezőt is említ és ezek együttes hatásában látja hazánk megmenekülésének kulcsát. A korban a Magyar Királyság Közép- és Kelet-Európa egyik nagyhatalma volt, amely bár vereséget szenvedett, ami főleg a keleti és alföldi területeken súlyos pusztulást vont maga után, ám néhány év múlva IV. Béla ott folytatta egyébként agresszívnak, expanzívnak tekinthető külpolitikáját, ahol a mongol invázió előtt abbahagyta. Sőt, 1242-ben, visszatérve, menetből visszavette a Babenberg Frigyes által elfoglalt nyugat-magyarországi erősségeket. A mongolok, bár tervezték, birodalmuk szétesése okán ilyen volumenű hadjáratot – szerencsénkre – többé már nem tudtak hazánk területére vezetni. Összességében tehát szívós ellenállásunk és földrajzi helyzetünk menthetett meg az orosz fejedelemségekhez hasonló mongol rabigától.

IV. Béla és II. Ottokár harca a Képes Krónikában. A Magyar Királyság a mongoloktól elszenvedett vereség ellenére is nagyhatalom maradt. (Wikipédia)
Olvass tovább nálunk:
- Hogyan vált Dzsingisz kán a történelem legnagyobb hódítójává?
- A tatárjárás és a mongolok könyörtelenségének új bizonyítékaira bukkantak Bugacon
További történelmi témájú cikkekért katt.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Mózes nyomaira bukkantak régészek egy egyiptomi bányában?
6000 éves, elfeledett város tárhatja fel a múlt ismeretlen titkait
Ilyet még nem kóstoltál! Bemutatták az év tortáját, meggyel és karamellel hódít
VIDEÓ: Bajban vagyunk? Fél évezrednyi szunnyadás után tört ki egy vulkán
Vége a 40. Magyar Nagydíjnak: Íme a győztes!
Késelés az Ozora Fesztiválon: izraeli férfi szúrt le egy másik izraelit