I. (Szent) István királyunk nem véletlenül maradt meg történelmi és kollektív emlékezetünkben is sikeres honalapítóként, aki képes volt országépítő munkájával erős keresztény magyar államot létrehozni a Kárpát-medencében. De voltak-e István királyunknak kudarcai is majdnem négy évtizedes uralkodása alatt?
István király és műve
István királyunkról közmegegyezés szerint szuperlatívuszokban beszélünk, hisz teljesítménye valóban párját ritkítja. Képes volt olyan, ezer éve létező intézményeket megteremteni, mint a püspökségek és vármegyék rendszere (pl. az általa alapított Veszprém vármegye ma is ugyanott van), nem tudunk egyetlen vesztes csatájáról sem 38 évnyi uralkodása során, miközben képes volt arra, hogy egyesítse az egész akkori országot leverve minden felkelést és lázadó családtagot.
A mai történészek ma már egyetértenek abban, hogy István király művét megalapozták apja, Géza fejedelem intézkedései. Gézának olyan elképesztően ügyes húzásai voltak például, mint hogy feleségül kérje fia számára a bajor hercegi család egy hercegnőjét, akinek a testvére később német-római császár lett (utóbbi csak szerencse volt, Gézának sem volt kristálygömbje, hogy a jövőbe lásson). Ez a tény és a sógorok közötti jó viszony időt adott Istvánnak és a fiatal magyar keresztény államnak a megerősödésre.
De miben vallott kudarcot az első magyar király?
Ahogyan azonban más középkori uralkodónak, úgy Istvánnak sem jött be minden húzása. Bár sokan kárhoztatják, hogy uralkodásra alkalmatlanná tette ellenlábasát, Vazult, valójában őt és gyermekeit, a későbbi András és Béla királyokat (és bátyjukat, Leventét) meg is ölethette volna. Volt ilyenre akkor is példa. Ehelyett Csehországba távozhattak, ahonnan Lengyelországba, majd pedig a Kijevi Rusz területére húzódhattak vissza.
István egyetlen kudarca is ezzel van összefüggésben. Bár születtek fiai, a felnőtt kort csak Imre herceg érte meg, aki 1031-ben, vadászat közben meghalt (ezután vakították meg Vazult és űzték el fiait). A király Orseolo Pétert, nővérének, Ilonának és az elmenekült velencei dózse, Orseolo Ottónak a fiát tette meg örököséül, akit fiává fogadott. Péter nem volt ismeretlen a királyi udvarban, hisz zsenge gyermekkora óta itt élt.
Az alkalmatlan király
Azt azonban István sem tudhatta, hogy tökéletesen alkalmatlan lesz arra, hogy a fiatal magyar állam élére álljon. Rövid idő alatt veszett össze mindenkivel beleértve a püspöki kart és Gizella özvegy királynét is, így hatalma ellen lázadás szerveződött István sógora, Aba Sámuel vezetésével.
Ám Aba uralma sem tartott sokáig, intézkedéseivel elérte, hogy visszahívják Pétert a trónra, majd a ménfői csata során vagy után meghalt. Péter második uralma azonban kérészéletűnek bizonyult, ráadásul trónját már csak német hűbéresként tudta elfoglalni. Félő volt, hogy a Géza és István által is féltékenyen őrzött magyar függetlenség megszűnik (mint ahogyan az történt a csehek vagy a lengyelek esetében is). Ekkor hívták vissza Gellért püspök székvárosából, Csanádról a Vazul-fiakat, akik közül András a szerveződő pogánylázadást is felhasználva szerezte meg a trónt miután Levente bátyja meghalt. Utóda sokáig nem lévén öccsét, Bélát is hazahívta, ezután született csak meg Salamon (és Dávid), ami további bonyodalmakhoz vezetett.
Évtizedes bizonytalanság
A trónviszályok kora, a keresztény magyar állam végleges megszilárdulása (és ezzel az expanzió kezdete is) csak I. (Szent) László (1077-1095) korára tehető. Az ő uralma alatt vált egyértelművé, hogy az István (és Géza) által lerakott alapok megszilárdultak, a keresztény magyar állam – más steppei államokkal ellentétben – tartósan megmaradhat az Árpádok uralma alatt.
Olvass tovább nálunk:
- Ezt miért nem tanítják? Orosz államalakulat hős magyar királya küzdött Béla mellett Muhinál: Kálmán kalandos élete
- Súlyos sebesüléssel tért haza Hunyadi Mátyás: így zajlott a tragikus moldvabányai ütközet
További, történelmi témájú cikkeinkért pedig kattints.
Source: