Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára több mint három évtizeden át irányította Magyarországot, ám volt egy dolog, amitől sosem tudott megszabadulni: az utazás félelmétől. A repüléstől rettegett, a hajózástól rosszul lett, és még az autóban sem érezte magát biztonságban. Csak egy közlekedési eszközben bízott feltétel nélkül: a vonatban.
A vasút szerelmese: az Ezüstnyíl legendája
Kádár gyakran hangoztatta: „A repülő lezuhanhat, a hajó elsüllyedhet, de a vonat mindig a talpán marad.” Ezt az elvet annyira komolyan vette, hogy különvonatot is építtetett magának. A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár által 1969-re elkészített Ezüstnyíl a korszak technikai csúcsa volt – és Kádár mozgó birodalma.
Kívülről puritánnak tűnt, a vasutasok „szürke szamárként” emlegették, belül azonban luxus uralkodott. Volt benne telefon, világvevő rádió, légkondicionáló, zuhanyfülke, konyha, sőt sakk- és kártyaszoba is. A tárgyalóban tizenhatan fértek el, a hálófülkében kényelmesen pihenhetett az ország vezetője, akit saját személyzet szolgált ki. A Blikk beszámolója szerint a 120 km/órás sebességre képes szerelvénnyel évente akár 7 ezer kilométert is megtett, elsősorban Közép- és Kelet-Európában.
Az utazások részletei szigorú államtitoknak számítottak. A vonat előtt mindig egy előfutó kocsi haladt, hogy ellenőrizze a pályát és kizárja az esetleges merényleteket. A vasúti átjárókat előre lezárták, a mozdonyvezető pedig minden induláskor „pilótaként” közölte a várható érkezési időt és az időjárási körülményeket.
A repüléstől való félelem és majdnem-tragédia
A levegőben Kádár kifejezetten rosszul érezte magát. A légnyomás-változás miatt fájt a füle, és csak akkor mert repülőre szállni, ha vele tartott Nagyváthy Sándor repülőmérnök, aki a Malévnál dolgozott. Ő volt az, akiben Kádár vakon megbízott, és nem véletlenül.
Egy alkalommal, amikor a pártelitet szállító Tu-134-es géppel utaztak, a repülő háromszor is veszélyesen ereszkedni kezdett. Nagyváthy időben észrevette, hogy a szárnyaknál meghibásodott a fűtésrendszer, és sikerült elhárítania a hibát. Az incidens után a főtitkár még inkább megerősödött abban, hogy a vasút az ő igazi terepe.
1987-ben, amikor Kínába kellett utaznia, Kádár számára ez valódi rémálom volt. Több átszállással és hosszú repülőúttal járt az út, amit csak Nagyváthy jelenléte tett elviselhetővé.
Tengeri rosszullétek és hajós diplomácia
A hajózás sem tartozott Kádár kedvencei közé. 1960-ban a Baltika nevű szovjet óceánjárón tengeribetegség gyötörte, miközben az ENSZ közgyűlésére tartott New Yorkba. A tengerészek és amerikai dokkmunkások tiltakozásai, valamint az emigránsok tüntetései csak fokozták a kellemetlen élményeket.
Itthon azonban a hajózás fontos diplomáciai eszköz volt számára. Használta Horthy Miklós korábbi hajóját, az Artúrt, amelyről külföldi vendégeinek is megmutatta a budapesti látképet. A Balatonon is gyakran hajózott, különösen az aligai üdülőből indult útnak. Saját kishajója, a Hullám egy 130 lóerős motorral felszerelt, radaros, ötszemélyes jármű volt, amelyről szívesen horgászott feleségével – írja az Index.
Golyóálló Mercedes és szakítás a szovjet autókkal
Bár Kádár nem volt autórajongó, az utat Aligára rendszerint a fekete Mercedes W116-os modelljével tette meg. Az ajtóiba ólombetéteket építettek, így a jármű golyóálló volt. A hetvenes évek elején ezzel a döntéssel szakított a szovjet ZIL-111-esek korával, miközben a pártelit még mindig ezeket a monstrumokat használta.
Korábban Hruscsovtól örökölt egy ritka, nyitható tetejű Csajkát (GAZ-13V), amelyből mindössze 15 darab készült. Érdekesség, hogy a másik példány Jurij Gagariné volt – halála után ez is Kádárhoz került, ám 1989 után az autók az Egyesült Államokba kerültek.
Forrás: