Az emberiség története előtt is léteztek fák, amelyek túléltek tömeges kihalásokat, kontinensvándorlást és éghajlati katasztrófákat. Ezek közé tartozik a ginkgófa és a chilei araukária, amelyek rokonsága több százmillió évre nyúlik vissza – egészen a dinoszauruszok koráig.
Az élő kövületek világa
A világ legidősebb egyedi fái maguk is lenyűgöző kort értek meg. A kaliforniai Nagy-medencében élő Matuzsálem-fa nevű simatűjű szálkásfenyő több mint 4850 éves, így idősebb az egyiptomi piramisoknál. Chilében pedig egy ciprusfa több mint 3650 évgyűrűt számlál.
De nem csak az egyedi példányok különlegesek: néhány ma is élő fafaj olyan ősi növénynemzetségekhez tartozik, amelyek már a dinoszauruszok idején is virágoztak. A paleobotanikusok szerint a legősibb ma is élő nemzetségek közé a ginkgó (Ginkgo) és az araukária (Araucaria) tartozik.
A ginkgó: az utolsó túlélő
A Ginkgo biloba (közismert nevén páfrányfenyő) az egyetlen túlélő faja egy több mint 270 millió évre visszanyúló növénycsaládnak – számolt be a Discover Magazine. A fosszilis leletek szerint a ginkgók már a középső jura időszakban, körülbelül 174 millió éve is léteztek.
Egykor több ginkgófaj is létezett, de mára a G. biloba maradt az utolsó, ezért gyakran nevezik „élő kövületnek”. A faj veszélyeztetettnek számít, részben az erdőirtás miatt. Nem világos, hogy a ma vadon élő példányai valóban őshonosak-e, vagy buddhista szerzetesek ültették őket szent növényként évszázadokkal ezelőtt.
A chilei araukária és a kővé vált erdők
Az araukáriák is rendkívül ősi múlttal rendelkeznek. A legjobban megőrződött fosszilis példányokat Argentína déli részén, a Cerro Cuadrado kővé vált erdőben találták meg. A kutatók szerint az egykori Araucaria mirabilis fák akár 60 méter magasra is megnőttek, és teljes törzsük, tobozaik, sőt embrióik is megőrződtek a kőzetben.
A ma élő araukáriák főként a déli féltekén találhatók, többek között Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Kaledóniában. A legismertebb faj, az Araucaria araucana, Dél-Chile és Argentína hegyeiben él, és jellegzetes, tűszerű levelei miatt kapta a „majomfogó fa” nevet.
Az első fák még a dinoszauruszok előtt is léteztek
A ginkgó ősei már jóval a dinoszauruszok megjelenése előtt léteztek. A legkorábbi erdők nyomai a középső devon időszakból, mintegy 385 millió évvel ezelőttről származnak, ahol főként páfrányszerű növények uralták a tájat. Később, a karbon korszakban, megjelentek az első magvas növények, és ezekből alakultak ki a modern tűlevelűek és a korai erdők.
A mai, virágos növényekkel teli esőerdők viszont csak a dinoszauruszok kihalása után, mintegy 66 millió éve jelentek meg, amikor az angiospermák, azaz a zárvatermők átvették az uralmat a növényvilágban.
A természet időtlen tanúi
A ginkgó és az araukária ma is élő emlékei a Föld több százmillió éves múltjának. Ezek a fák nemcsak túlélők, hanem élő tanúk is arra, hogyan formálódott bolygónk évezredeken, sőt évmilliókon keresztül. Miközben az emberiség története csupán egy pillanat a Föld életében, ezek az ősfák már akkor is itt voltak – és remélhetőleg még sokáig itt is maradnak.
Forrás: