Egy évekkel ezelőtti ásatás során már sikerült rálelni egy 484 koponyából álló toronyra, ám ezúttal újabb mérföldkőnek számító lelet került elő Mexikóban. A bizarr építmény az aztékok vallási rítusai mellett a civilizációjuk hatalmának kifejezésében is nagy szerepet játszhatott.
Mexikóváros szívében, az egykori azték főváros, Tenochtitlan romjai alatt újabb hátborzongató felfedezést tettek a régészek. Az ősi Templo Mayor feltárásán dolgozó kutatók 2017 óta vizsgálják a helyszínt, ahol korábban egy hátborzongató, emberi koponyákból megalkotott toronyra bukkantak rá, írja az All That’s Interesting.
Több éven át zajló kitartó kutatásnak köszönhetően viszont a szakemberek újabb, 119 koponyából álló szakaszt tártak fel. Az első felfedezéskor a Huey Tzompantli nevet viselő építmény 5 méter átmérőjű volt és 484 emberi koponyából állt, ez a szám viszont a friss leletekkel együtt 603-ra emelkedett.
Többféle célt is szolgáltak a koponyák
A koponyák a Templo Mayor, az aztékok főtemplomának trófeaterméhez tartoztak, amelyet emberáldozatok bemutatására használtak. A hengeres torony ráadásul közvetlenül az efölé épített katedrális közelében helyezkedett el, ahol az Azték Birodalom fénykorában a nap, a háború és az emberáldozatok istenét, Huitzilopochtlit tisztelték.
A Mexikói Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) kutatói szerint a most előkerült koponyafal a templom fő szentélyének központi részét képezte, és elsősorban a szakrális erőt, valamint az isteneknek szánt ajándékokat szimbolizálta. Egyfajta határvonalat jelentett az emberi és az isteni világ között, ahol az áldozatok teste földi maradt, de lelkük az isteneké lett.
A kutatók szerint ugyanakkor az ilyen koponyatornyok nem pusztán a vallásos hitet fejezték ki, hanem az azték civilizáció hatalmának és presztízsének látványos szimbólumai is voltak. A Huey Tzompantli valószínűleg egyszerre nyűgözte le és rémítette meg az ide tévedő idegeneket – köztük azokat a spanyol hódítókat is, akik 1521-ben Hernán Cortés vezetésével elfoglalták Tenochtitlánt.
Furcsa részleteket rejt az építmény
A kutatók az elmúlt évek során három különböző építési fázist azonosítottak a tornyot illetően, ezek 1486 és 1502 közé tehetőek. A torony szerkezete különös részleteket rejt, ugyanis az egyes koponyákat habarccsal illesztettek össze, és kör alakban, befelé néző irányban helyezték el őket, egy üres teret körbevéve.
Egyelőre nem tudni, miért alkalmazták ezt a különös elrendezést. A feltételezések szerint áldozati szertartások után a koponyákat először egyszerűen kiállították, majd csak azután építették be a falba, amikor már semmi más nem maradt belőlük, csak a tiszta csont.
Nem csak férfiakat áldoztak fel
A régészek eleinte azt feltételezték, hogy a maradványok fiatal férfi harcosokhoz tartoztak, ám kiderült, hogy nagy számban akadnak közöttük nők és gyermekek koponyái is. Ez alapjaiban kérdőjelezte meg az addig ismert történeti narratívát az azték emberáldozatokról, miszerint kizárólag férfiakat áldoztak fel.
Raúl Barrera régész szerint bár nem tudni, hányan lehettek közülük harcosok vagy rabszolgák, egyvalami biztos – mindannyian megszentelt személyek voltak. Áldozatként pedig az isteneknek ajánlották őket, hogy maguk is a földöntúli világ részévé váljanak.
Tovább folytatódnak a kutatások
A régészek szerint a feltárás még korántsem ért véget. Az ásatások 2015-ben kezdődtek egy épület felújítása során, és a folyamatos kutatásoknak köszönhetően szinte minden évben új részletek tárulnak fel az azték vallás és társadalom működéséről. A mostani lelet, a 119 koponyából álló torony újabb darabja annak a hatalmas, véráldozatokkal teli mozaiknak, amely az azték civilizáció egyik legrejtélyesebb arcát tárja elénk.
Ez is érdekes lehet:
Forrás: