Elfeledett régi magyar szavak, amelyek szinte már teljesen eltűntek

A falusi vásáron a kápsáló gyerekek gyűjtöttek, köztük egy furfánt lacibetyár, aki buzgón bojtorkodott, miközben a kupcihér éppen a munka dandárját kerülte. Ezek a régi magyar szavak egykor elevenen éltek a nyelvben – most pedig újra felidézzük őket.

A munka mindennapjai gyakran próbára tették a fizikai és szellemi kitartást, és nem véletlen, hogy az élet e területén rengeteg szó született, amelyek pontosan leírták a különböző munkafolyamatokat, szereplőket és helyzeteket.

A bummler nem egyszerűen lustálkodott, hanem igyekezett elkerülni a feladatot, miközben a többiek szorgalmasan dolgoztak a földeken. A baráber a vándormunkásokra utalt, akik lapátot emeltek, földet hordtak, és mindig új helyszínen folytatták a munkát. A jáger a földesúr mellé rendelt erdőkerülő volt, aki felügyelte a rendet és biztosította, hogy minden feladat el legyen végezve, az ő segédje, a fécikés pedig a vékonyabb fákat vágta, vizet hordott, és apróbb munkákban segített.

Munkájukért pedig gyakran gázsit, hópénzt vagy salláriumot kaptak, de a 19.század végén például előfordult, hogy csak jancsibankóval, munkabér helyetti utalvánnyal fizettek.

„Az Alföldön tudja mindenki, hogy mi a Jancsi bankó. A kubikos emberek uzsorája. A mig erélyesen el nem tiltotta ezt a földmivelési miniszter, Jancsi-bankóval fizettek rendszerint a barákban, ahol ételt-italt mérnek, olyan áron, amilyenen ép a barákosnak tetszik, mert csak ettől váltja be a saját pecsétjével ellátott Jancsi-bankót a vállalkozó.”(Szentesi Lap ,1895. XXV. évfolyam.)

• kubikus – kő- vagy földmunkát végző munkás, aki lapátol, gödröt ás, építkezésen dolgozik.

• barák – ideiglenes, egyszerű munkásszállás vagy épület a munkahely közelében; gyakran a kubikusok laktak benne.

Kifejezések a munka világából:

• akkordmunka – a teljesítmény alapján fizetett munka, szakmai feladat
• bojtorján – földjét hanyagul megmunkáló jobbágy vagy birtokos
• dandár – a munka legnagyobb, legnehezebb része; „a munka dandárjába csöppentem”
• kaláka – falusiak önkéntes, segítő munkája, amit étellel-itallyal hálálnak meg
• kupcihér – tekergő, dologkerülő személy, gyakran a főkolompos

Régi magyar szavak a mindennapokból

A falusi élet sajátos nyelvezetében olyan szavakat is alkotott, amelyeket a városiak gyakran alig értettek. A csilleget például a csengetés egy különleges formáját jelentette: felhívta a figyelmet az érkezésre vagy a sürgős hírre. A fulákol nemcsak fuldoklást, hanem a fáradtságtól való kimerülést is leírta.

A nyelv régi magyar kincsei között találjuk a kápsál szót is, ami kéregetést, adománygyűjtést jelentett. Egykor, falusi vásárokon vagy templomi ünnepeken a kápsáló gyerekek apró pénzt vagy ételt gyűjtöttek, és köztük akadhatott egy lacibetyár is, aki csintalan tréfákkal próbálta megnevettetni a körülötte állókat, vagy épp a sorban álló felnőttek zsebéből próbált lopva egy pár garast.

Ezek a régies kifejezések nemcsak jelentésükben, hanem hangzásukban is gazdagok voltak. Íme néhány további különleges szó:

Kifejezések a hétköznapokból

• letottyan – magát elhagyva, hirtelen leül
• ívrét – nyomtatvány, kézirat ívének összehajtásával létrehozott alak; „A beszámoló ívrét formájában maradt fenn a levéltárban.”
• kontrabont – baj, akadály, galiba; „A munka kontrabontja mindig a legváratlanabb pillanatban jelentkezett.“
• csecseget – hiteget, kecsegtet valakit
• retyerutya – mindenféle holmi, rokonság
• lábszomszéd – olyan szomszéd, akinek a telke akinek a telke vége egy másik személy telke végével érintkezik

Régi magyar megszólítások és köszönések, ahogy ma már ritkán hallani őket

Hangzatos melléknevek

A régi magyar nyelv melléknevei gyakran pontosan, mégis színesen ragadták meg egy ember jellemét vagy egy tárgy állapotát. A csömörletes édességet vagy ételt leíró szó nemcsak émelyítően édeskés, hanem a túlzás érzését is hordozza, míg a nagyvérű lobbanékony, indulatos embert jelölt, a magabíró pedig egészséges, kitartó személyt, aki a munkát és fáradságot könnyen elviselte.

Máskor a hétköznapi jellemzők kerültek előtérbe: a járatlan terület elhagyatott, kietlen volt, ahol az ember alig tudta, merre induljon, míg a csajbókos ügyefogyott, szerencsétlen embert jelölt, aki folyton balszerencsés helyzetekbe keveredett.

További érdekes melléknevek:

• negélyes – büszke, fölényes, szenvelgő
• szilimány – ügyefogyott, törékeny
• iztágos – izmos, talpraesett
• terpe – alacsony, törpe jellegű
• nyalka – daliás, csinos, magabiztos vagy túlzottan büszke és hivalkodó
• jajos – fájdalmas, siralmas helyzetet jelöl
• rebences – félénk, ijedős személy

Régi magyar szavak, amiket ma már alig értünk pedig zseniálisan hangzanak

Borítókép:  Daria Kraplak / Unsplash

Forrás: