A Nature tudományos folyóirat 2026. január 7-i számában megjelent friss tanulmány mintegy 773 ezer éves emberi maradványokat mutat be, amelyek újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Homo sapiens mély evolúciós gyökerei Afrikában találhatók. A felfedezés különösen jelentős, mert Észak-Afrikát – ezen belül Marokkót – a korábban feltételezettnél sokkal fontosabb térségként emeli ki az emberi evolúció egyik kulcsfontosságú korszakában.
Casablanca mellett találták meg – állkapcsok, fogak, csontmaradványok
A vizsgált fosszíliákat a Casablanca közelében található Thomas I kőfejtőben, a „Hominidák-barlangjaként” ismert lelőhelyen tárták fel, olvasható a neves Nature magazinban. A gyűjtemény több emberi maradványt tartalmaz: több állkapcsot (két felnőtt és egy gyermek esetében), fogakat, valamint posztkraniális (nem koponya/állkapocs) csonttöredékeket is. A kutatók szerint a leletek archaikus (Homo erectus-szerű) jegyeket és modernebb, későbbi emberfélékre emlékeztető vonásokat egyszerre mutatnak.
A dátumozás kulcsa: a Föld mágneses pólusváltása
A tanulmány egyik legnagyobb erőssége a rendkívül pontos kormeghatározás. A fosszíliákat tartalmazó üledékekben kimutatható a Matuyama–Brunhes mágneses polaritásváltás lenyomata – egy globálisan azonosítható geológiai esemény, amely kb. 773 ezer évvel ezelőtt történt. Ez a módszer (magnetosztratigráfia) lehetővé teszi, hogy a lelőhelyet különösen megbízható időkeretbe helyezzék.
Miért számít ez a korszak ennyire?
A paleo-genetikai (ősi genetikai mintákból és modellekből származó) becslések alapján a mai emberek, a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak utolsó közös őse nagyjából 765–550 ezer évvel ezelőtt élhetett. A gond eddig az volt, hogy nem volt világos, hol éltek ezek a „köztes” populációk, és milyenek voltak anatómiailag.
A casablancai leletek pontosan ebbe az időablakba illeszkednek: olyan emberi populációt dokumentálnak, amely közel lehet ahhoz a fejlődési elágazáshoz, amelyből később az afrikai Homo sapiens-vonal, illetve az eurázsiai neandervölgyi–gyenyiszovai vonalak kibontakoztak.
Észak-Afrika felértékelődése a „mély eredetek” térképén
A felfedezés nem azt jelenti, hogy „megvan a Homo sapiens közvetlen őse”. A tanulmány inkább azt állítja: a leletek erősítik az afrikai eredet hipotézisét, és azon belül is Észak-Afrika jelentőségét emelik ki egy olyan korszakban, amelyből kevés, jól datált emberi fosszília áll rendelkezésre.
Másként fogalmazva: a marokkói fosszíliák azt üzenik, hogy a Homo sapiens története nem kizárólag Kelet- vagy Dél-Afrikára szűkíthető a legkorábbi szakaszokban, és hogy a Maghreb térsége nem periféria, hanem potenciálisan kulcsrégió volt.
Nemzetközi együttműködés: az emberi evolúció a fókuszban
A kutatás a „Casablanca őstörténete” program keretében zajlott, intézményi együttműködésben marokkói és európai partnerekkel. A közlemények szerint a munkát marokkói örökségvédelmi és régészeti intézmények, valamint több nemzetközi kutatóhely (köztük európai egyetemek és múzeumi/kutatóintézeti partnerek) közösen végezte.
Mit változtathat a tudományos vitákban?
Az emberi evolúció egyik nagy, sokat vitatott kérdése, hogy mikor és hol élt az a populáció (vagy populációk hálózata), amelyből a modern emberi vonal kialakult, és amely egyben közeli rokonságban állt a neandervölgyi és gyenyiszovai ág elődeivel. A casablancai leletek azért lehetnek fordulópont-szerűek, mert egyszerre adnak:
- nagyon erős kronológiai támpontot (773 ezer év),
- anatómiai információt (átmeneti jellegű jegyekkel),
- és egy olyan földrajzi helyszínt, amelyet a modellek egy része eddig kevésbé hangsúlyozott.
Ahogy korábban megírtuk, egy a fémtípus már 2 millió évvel ezelőtt is károsította az emberi szervezetet.
Sőt még Szilveszter napján arról írtunk, hogy 2025 utolsó nagy felfedezéseként egy magyar kutató találhatta meg Da Vinci Utolsó Vacsorájának helyszínét
Forrás: