Trabant-expedíció 2025 – „Trabanton szállni…”: Georgia

Nem száll. Gurul. És indulni is csak akkor indul, ha annak természetvédelmi vagy humanitárius célja van.

Ez a jelmondat immár egy évtizede kíséri a Geonauta Baráti Társaság által életre hívott Trabant-expedíciót. A cél változatlan: egy kicsit szembemenni a fogyasztói társadalommal, és a figyelmet a tartós értékekre irányítani. A magyarországi szemétszedő akciók és az afrikai humanitárius expedíciók után egy régi vállalás került ismét előtérbe:

„Emléktúra nagy magyar elődök nyomában.”

Példaképek a múltból

Olyan példaképeket szeretnénk bemutatni gyermekeinknek és fiataljainknak, akik nem digitális tartalomgyártók, hanem valódi történelmi személyiségek. Olyan magyarokat keresünk, akik utazóként, felfedezőként, alkotóként távoli országokban szereztek hírnevet.

Ikonikus nevek jutnak eszünkbe: Jelky András, Kőrösi Csoma Sándor, Almásy László gróf, Kittenberger Kálmán. Az idei, kaukázusi túra névadója pedig Zichy Mihály lett.

Zichy Mihály nyomában Georgiában

Úti célunk Georgia, ahol Zichy Mihály a kartveliek nemzeti eposzát, Rustaveli „A tigrisbőrös lovagját” illusztrálta. Tbilisziben szobrot állítottak tiszteletére, és több utca is a nevét viseli.

Mi minden ottjártunkkor koszorúval vagy egy csokor virággal rójuk le tiszteletünket. Így volt ez most is, amikor szeptember végén, egy Trabant típusú kisautóval vágtunk neki a több ezer kilométeres útnak Magyarországról Georgiába.

Időjárás, politika, technika

Az indulás időpontja szerencsésnek bizonyult: sem az őszi időjárás, sem a geopolitikai helyzet nem gördített akadályt elénk. A technika viszont annál inkább.

Nem állítom, hogy teljes újjáépítésre volt szükség az elmúlt hónapokban, de talán csak a belső visszapillantó tükör nem szorult még javításra. Volt, hogy a hátsó kerék vagy a felfüggesztés adta fel, máskor a folyadékok hagyták el az autót, karburátort szereltünk, sőt előfordult, hogy egy elhagyott karosszériaelemért gyalogoltunk vissza az úttalan utakon.

Mi szeretjük a kihívást – a Trabant kevésbé. Cserébe viszont megnyílt előttünk a nagyvilág.

Vendégszeretet és ellentmondások országa

Georgia az Ázsiából ismert segítségnyújtás és vendégszeretet netovábbja. Egyszerre mutat 50–60 éves kulturális és életmódbeli lemaradást, miközben a legmodernebb nyugati technikai eszközök is jelen vannak.

Az autópark modern, a műszaki háttér sokszor elmaradott. Japán belpiacos járművek keverednek sérült amerikai autócsodákkal. Nem ritka, hogy egy egy-két éves hibrid autó lökhárítóját gipszkartoncsavar tartja.

Az irányjelzésnél fontosabb a dudálás, az sem szokatlan, hogy autó van – út viszont nincs. Gyorsforgalmi utak elválasztósávjában tehenek legelnek, a távolságot pedig érdemesebb időben mérni, mint kilométerben.

Gasztronómia: bőség és cha-cha

Az ételek frenetikusak. Bőségalapú étkezés jellemző, amely egyértelműen az alkoholalapú társadalomra épül. Ez nem vicc.

Az alapszókincs harmadik eleme a cha-cha, azaz a grúz pálinka. Az emberek melegszívűek, barátkozóak. Bár a bőrkalapos megjelenésem és a dakaros, hímzett mellényem néha rosszalló pillantásokat váltott ki, atrocitás sosem történt.

A Trabant pedig csak hab a tortán:
– Ez mi?
– Hogy került ez ide?
– Ennyi ezer kilométert?
– Ezzel?
– Gyere, igyál velem egy cha-chát!

A bőség kertje

A grúz konyha erősen fűszeres, tartalmas, de teljesen eltér a távol-keleti ízvilágtól. Kardon grillezett malachús, sűrű levesek, pörköltek, friss zöldfűszerekkel megbolondítva. Könnyű étel kevés van, a saláta inkább köret.
A kommunista érában Grúziát a Szovjetunió zöldségeskertjeként emlegették – nem alaptalanul. A déli, szubtrópusi területek esőerdőket idéznek: hatalmas páfrányok, platánok, combvastag bambuszok, víz, pára és napsütés mindenütt. A bőség kertje.

Hegyek, obszidián és valóság

Az örmény határ közelében, 2000 méter felett már egy másik világ fogad: tengerszemek, kopár fennsíkok, nyáron is havas csúcsok. Itt obszidiánt gyűjtöttünk, majd gyorsan visszahúzódtunk a járműbe.

Ushguli neve is előkerült, amelyet sokan „Európa legmagasabban fekvő lakott településeként” emlegetnek – Ázsiában. A hír igaz: magasan van, és emberek lakják. Tudom, mert ott is kitört már a Trabant kereke.

Kazbek és a kettősség

A Kazbek-csúcs 5048 méterével lenyűgöző látvány az orosz határ mentén. Az odavezető út geológiai csoda: rétegződések, vízesések, források kísérik.
Ugyanakkor a tájsebek is jelen vannak. A mangánbányászat kifosztott hegyeket, elszemetelt területeket hagyott maga után. Ha már ki van fúrva a hegy, jöhet az olajvezeték vagy a szemétlerakó.

Georgia egyszerre akar az Európai Unióhoz tartozni és megmaradni az olcsó orosz energia függésében. Elfogadja a digitális világot, de nem tud mit kezdeni a hulladékkal. Nemzeti parkokat jelöl ki, ahol közben szabadon lehet rombolni – ha profitot termel.

Vissza a múltba

Mindezen fejlődés és ellentmondás ellenére egy dolog változatlan: az emberek önzetlen vendégszeretete. Ez az, ami miatt újra és újra visszatérünk.

Vissza a múltba.