Külföldi beavatkozás a magyar választásba? A Fidesz az USA és még egy tucat ország politikusával kampányol Orbán
Van egy alapszabály a magyar közpolitikai életben, amelyet az elmúlt évek során olyan precízen csiszoltak tökéletesre, hogy már szinte elvont matematikai szépséggel bír: minden külföldi politikai megnyilatkozás beavatkozás a belügyekbe — kivéve azok, amelyek nem azok. Az utóbbiak körének maghatározását a Fidesz kommunikációs stábja magára vállalja, esetről esetre, rugalmasan, szükség szerint.
A képlet alkalmazása egyszerű. Ha Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt mondja egy olasz lapnak, hogy szerinte Orbán elveszíti a választásokat, az természetesen beavatkozás — sérti Magyarország szuverenitását, aláássa a választói akarat tisztaságát, és bizonyítja, hogy a Tisza Párt idegen érdekek bábelőadása. Ha viszont J. D. Vance amerikai alelnök néhány héttel az április 12-i választás előtt Budapestre repül, hogy személyes jelenlétével demonstrálja a Trump-adminisztráció elköteleződését Orbán Viktor iránt, az más kategória. Ez barátság. Ez szövetség. Ez geopolitika. Ez nem beavatkozás; ez megtiszteltetés.
Az előzmények, avagy a plakátkampány, amely sokat elárul
Lassan egy évtizede nézhetjük a Kormány közpénzből fizetett plakátkampányait az éppen aktuális ellenséggel kapcsolatban. Egy éve pedig elkezdődött az Ukrajna-EU ellenes plakátok sorozata. Zelenszkij szigorú arcképe, von der Leyen önelégült mosolya és Manfred Weber derűs nevetése egy-egy nagy, vörös X keretébe kerültek. Az üzenet egyértelmű volt: ők azok, akik bele akarnak nyúlni Magyarország ügyeibe, ők azok, akiket vissza kell utasítani, akikkel szemben Orbán Viktor kiáll.
Ez a kommunikációs architektúra azóta is él. Amikor Zelenszkij márciusban elszólta magát egy sajtótájékoztatón, és fenyegetésként értelmezhető mondatot ejtett Orbánról, a Fidesz azonnal kampánytémát csinált belőle — joggal is, merthogy a mondat valóban vállalhatatlan volt. Amikor az Európai Bizottság visszatartja az uniós forrásokat, az beavatkozás. Amikor Brüsszel bírál, az beavatkozás. Amikor Ukrajna nem nyitja meg az olajvezetéket, az zsarolás és beavatkozás.
A logika fontos eleme, hogy a beavatkozás fogalma itt nem semleges, nem jogi értelemben vett kategória — hanem retorikai fegyver. Nem az számít, hogy valóban beleszól-e valaki a választás menetébe, hanem az, hogy kinek a nevében teszi, és kinek a szája íze szerint teszi.
A vendéglista, avagy a beavatkozók beavatkozása
Mielőtt rátérnénk Vance amerikai alelnök látogatására, érdemes egy pillanatra megállni a CPAC Hungary március 21-i vendéglistájánál — mert az önmagában is tanulságos lehet, ha azt nézzük, hogy mely országok vagy pártok avatkoznak be közvetlenül a választásba.
A rendezvényen személyesen felszólal Andrej Babiš cseh miniszterelnök, Mateusz Morawiecki volt lengyel kormányfő, Martin Helme az észt radikális jobboldal vezére, Tom Van Grieken a flamand Vlaams Belang elnöke, és természetesen az immár törzsvendégnek számító holland kommentátor, Eva Vlaardingerbroek — hogy csak a leghangsúlyosabb neveket emeljük ki.
Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a sajtó egy része megint nem mehet be a rendezvényre, pedig pont a januári CPAC Free Speech Rating értékelésén Magyarország a legjobbak között végzett a szólásszabadság terén. Egy rendezvény, amelynek középponti üzenete a szuverenitás védelme, a nyílt társadalom és a transzparens demokrácia melletti elköteleződés, a szervezők csak igazán itt mutathatnák meg, hogy ők is komolyan gondolják ezeket az üzeneteket, és a sajtó részéről regisztrálókat válogatás nélkül beengedik.
De térjünk vissza a vendéglistára. Babiš Csehország miniszterelnökeként várhatóan egyértelműen állást fog foglalni Orbán és a Fidesz mellett, illetve Morawiecki is erre készülhet, de akkor ez nem külföldi beavatkozás? Ha Zelenszkij bármilyen megszólalása az, amiben egyébként sosem említette Magyar Pétert, akkor például Babiš nyílt támogatása is az kell legyen a Fidesz logikája alapján.
Sőt, maga a CPAC is kimondja nyíltan a logikájukat: “Brüsszel és csatolmányaik elhatározták, hogy egyszer és mindenkorra leszámolnak a magyar jobboldallal” — és ehhez képest a CPAC azzal a céllal gyűjti össze a külföldi vendégeket, hogy megmutassák “a jobboldal ereje nem csak Magyarországon elsöprő.” Ez a két mondat egymás mellett elolvasva egy teljes logikai kört zár be: az ellenség beavatkozása beavatkozás, a mi beavatkozásunk erődemonstráció.
Rubio, majd Vance — és a kivétel szabálya
Február közepén Marco Rubio külügyminiszter járt Budapesten. Rubio nem körülményeskedett: Orbán újraválasztása — mondta — kulcsfontosságú az Egyesült Államok érdekei szempontjából. Arra is utalt, hogy Washington szükség esetén pénzügyi támogatást is nyújtana Magyarországnak, ha a Fidesz nyeri a választást. Ez nem diplomatikus tapintatosság volt; ez nyílt kampánybeszéd volt, idegen ország belpolitikájába szólva bele, a választás előtt két hónappal.
Tegnap kiderült, hogy J. D. Vance jön — személyesen, az Amerika alelnökeként a kampány hajrájában, részleteket még nem tudjuk. Sokan úgy vélik, hogy ő is a CPAC eseményen fog felszólalni.
Ha ez történt volna az ellenkező előjellel — ha Zelenszkij látogatott volna Budapestre, Magyar Péter nagygyűlésére, és kijelentette volna, hogy az ellenzék győzelme kulcsfontosságú az ukrán érdekek szempontjából — a Fidesz médiarendszere napokig le sem állt volna. Plakátok, sajtótájékoztatók, szavazói levelek, nemzeti konzultáció, talán népszavazás. Idegen befolyás! Szuverenitást sértő beavatkozás! Ezt nem hagyjuk!
Nem vagyunk jövőbe látók, de JD Vance látogatását a kormányzat büszkén fogja hirdetni, és a kormánypárti és állami sajtó geopolitikai diadalnak láttatja az egészet.
A kettős mérce szerkezete
Érdemes egyszer kibontani, mi is pontosan ez a gondolati konstrukció, amellyel ez a kettős mérce fenntartható.
A Fidesz beavatkozás-retorikájának van egy belső logikája, amely nem teljesen értelmetlen — csupán önkényes. Az érvelés váza: Brüsszel és Zelenszkij azért beavatkozók, mert olyan politikai változást akarnak Magyarországon, amely az ő érdekeiket szolgálja, nem a magyarokét. Az ellenség érdeke = beavatkozás. A barát érdeke = nem beavatkozás, sőt, megerősítés.
A probléma csak annyi, hogy ez az érvelés saját maga alá ás. Hiszen Rubio szintén azt mondta, Orbán újraválasztása az amerikai érdekek szempontjából kulcsfontosságú. Vance szintén azért jön, hogy egy pártos kampányrendezvényen megjelenjen. A különbség nem az, hogy az egyik fél beavatkozik, a másik meg nem. A különbség az, hogy az egyik fél az Orbán-narratívában barát, a másik meg ellenség. Ez nem politikafilozófia — ez csapattermékenység.
Ha a szuverenitás elvét komolyan veszi az ember, akkor nem lehet kettős mérce. Vagy elfogadhatatlan, hogy külföldi politikusok a választás előtti napokban személyesen jönnek kampányolni Magyarországon — mindegy, hogy Zelenszkij vagy Vance, mindegy, hogy Rubio vagy Weber. Vagy elfogadható. A kettő közül csak az egyik lehet igaz egyszerre.
Miért lehet mégis ez fenntartható?
Az objektív elemzés itt megköveteli, hogy feltegyük a kérdést: miért működik ez? Miért nem fog egyből látni ennyi szavazó?
Részben azért, mert a fideszes médiakörnyezet nem teszi lehetővé a párhuzamos látást. Aki csak az MTVA vagy a kormányközeli portálok híreit olvassa, annak fejében Zelenszkij és von der Leyen az ellenség, Vance és Rubio meg a szövetséges — és ez a két kép nem kerül egymás mellé soha, nem kap összehasonlítást, nem válik kérdéssé.
Részben azért, mert az érzelmi logika erősebb a fogalmi koherenciánál. Orbán és Trump barátsága, az amerikanizmus, a MAGA-világ Budapest felé fordulása — ez az érzés valós és vonzó a Fidesz-szavazók egy részének. Az elvek következetessége kevésbé fontos, mint az, hogy a saját csapat győzzön.
Részben azért, mert az ellenzék sem mentes a hasonló reflexektől: Magyar Péter is joggal utasítja vissza Zelenszkij szavait, az elvük mindkét oldalon azonos, csak az alkalmazásban van következetlenség.
Ami viszont marad
Marad egy tény, amelyet nem lehet elsimítani: a Fidesz, amely évek óta a külföldi beavatkozás réme ellen kampányol, most nyílt karral fogadja az Egyesült Államok második emberét — aki egyértelműen azzal a céllal jön, hogy befolyásolja egy NATO-tagállam választásának kimenetelét.
Ez nem bírálat a látogatás mint diplomatikus gesztus ellen. Az ellen sem érv, hogy Magyarország és az Egyesült Államok szoros szövetségesek. Csupán arra hívjuk fel a figyelmet hogy a Fidesz önmagával is következetlen: a szuverenitás elve, amellyel hónapok óta visszavernek minden kritikát, hirtelen nem alkalmazható, amikor a barátok érkeznek.
A logika egyszerű. Ha külföldi beavatkozás az, amit Zelenszkij tesz — megjegyzi, szerinte Orbán elveszíti a választást —, akkor külföldi beavatkozás az is, amit Vance tesz: megjelenik egy kampányrendezvényen, és ezzel testközelből közvetíti a Trump-adminisztráció egyértelmű üzenetét: mi ezt a kormányt akarjuk látni tovább Budapesten.
Vagy mindkettő beavatkozás. Vagy egyik sem az. De mindkét irányban más elbírálás — az már nem elv. Az marketing.
Ha lemaradtál erről: Újabb fegyveres konfliktus a szomszédságunkban? Támadástól tart Szerbia, hiperszónikus rakétákat vettek