Galileo Galilei itáliai fizikus 1610. január 7-én saját készítésű távcsövével képes volt megfigyelni a Jupitert és annak négy holdját, ezzel pedig az első bizonyítékot szolgáltatta olyan égitestek létezésére, amelyek nem a Föld körül keringenek.
Bár korábban is voltak elméletek róla, Galilei felfedezése mindent felborított
Évszázadokba telt, mire megfigyelték a csillagparallaxist – a testek egymáshoz viszonyított helyváltoztatásának jelenségét –, ami végleg megdöntötte a Naprendszer régi ptolemaioszi modelljét, amely szerint a Nap és a bolygók a Föld körül keringenek.
A felfedezés azonban szembesítette az emberiséget azzal, hogy legalább néhány objektum nem a Föld körül kering, ami arra utalt, hogy talán tényleg az addig megvetett heliocentrikus világkép magyarázza jobban a világegyetem működését.
Ez volt az a nézet, amelyet Nikolausz Kopernikusz lengyel fizikus az egyház reakciójától tartva csak élete végén mert közzétenni. Talán éppen ezért hangozhat ironikusnak, amellett, hogy tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a modern eszközökkel végzett kutatások szerint technikailag maga a Jupiter sem a Nap körül kering, hanem egy azon kívüli, közös pont körül, írja az IFLScience.
A Nap egészen elképesztő méretű, de minden kölcsönhatáshoz legalább ketten kellenek
Tömegét tekintve a Naprendszer 99,86 százalékát a Nap teszi ki, míg a bolygók, törpebolygók, holdak, üstökösök és aszteroidák együttesen a fennmaradó 0,14 százalékot alkotják.
Ahogy a Föld gravitációja vonz minket, úgy nekünk, embereknek is van egy elhanyagolható mértékű tömegvonzásunk a Földre, és bár a bolygók tömege a Naphoz képest elhanyagolható, a gravitáció mindkét irányban hat. Emiatt a bolygók és a csillagok nem egymás körül keringenek, hanem egy közös tömegközéppont körül.
Ha a Napot kivesszük az egyenletből, akkor a Naprendszer tömegének megközelítőleg 70 százalékát a Jupiter teszi ki, és ez elég ahhoz, hogy a Jupiter–Nap tömegközéppont a Napon kívül helyezkedjen el. Ugyanez igaz a kisebb objektumokra is, mint például a bolygókra, a törpebolygókra és azok holdjaira.
Például a Plútó, amelynek sűrűsége nagyjából harmada bolygónkénak, öt holdja közül technikailag egyik sem a törpebolygó körül kering, míg a Föld és a Hold is egy olyan tömegközépponttal rendelkeznek, amely körülbelül 5000 kilométerre van a Földétől.
Elképesztő áttörés: elkészült az univerzum valaha volt legrészletesebb térképe
Csalóka kifejezés, de valóban nem a Nap, hanem a Nappal közös tömegközéppontjuk körül kering a Jupiter
A NASA szerint a Jupiter tömege sokkal nagyobb, összesen nagyjából 318-szorosa a Föld tömegének, emiatt pedig a gázóriás és a Nap közös tömegközéppontja sem a Nap közepén található, hanem éppen a Nap felszínén kívül helyezkedik el. „Az egész Naprendszernek is van egy közös súlypontja. A Nap, a Föld és a Naprendszer összes objektuma e körül kering. Ez a Naprendszerben található összes objektum együttes tömegközéppontja.”
A Jupiter és a szintén gázóriás Szaturnusz hatalmas tömegének köszönhetően a Naprendszer tömegközéppontja ritkán található a Nap közepén, és gyakran teljesen a Napon kívül helyezkedik el.
Találtak valamit a Mars felszíne alatt, amitől egyre gyorsabban forog
Kiemelt kép forrása: Pixabay