Anevetés a jókedv egyik legősibb kifejezési formája, és ezentúl az emberi beszéd kialakulásának megértésében is fontos szerepet játszik. Egy friss kutatás szerint az emberek és az emberszabású majmok nevetése meglepően hasonló ritmust és időzítést követ, ami arra utal, hogy ez a viselkedés nagyon mély evolúciós gyökerekkel rendelkezik.

A Communications Biology folyóiratban júniusban megjelent tanulmány szerint a nevetés alapvető ritmusa akár 15 millió éve is jelen lehet az evolúciós múltunkban. Nagyjából ekkor élhetett az a közös ős, amelytől később az ember és a mai emberszabású majmok fejlődési vonala különvált.

„Bizonyos értelemben nagyon hasonlítunk a többi emberszabású majomra, amelyekkel már 15 millió éve hasonló módon nevetünk” – mondta Chiara De Gregorio, a Warwicki Egyetem zoológusa, a tanulmány egyik társszerzője az Associated Pressnek.

Hasonló ritmusban nevetnek az emberek és a majmok

Az elemzésből kiderült, hogy a nevetés alapmintázata az embernél és az emberszabású majmoknál is hasonló szerkezetet követ. Ez nem jelenti azt, hogy egy gorilla vagy egy orangután nevetése ugyanúgy hangzana, mint egy emberé, a ritmusban és az időzítésben mégis fontos egyezések mutathatók ki.

Az emberi nevetés gyorsabbnak és változatosabbnak bizonyult, mint a legttöbbi vizsgált fajé. Az emberhez közelebb álló csimpánzok és bonobók szintén gyorsabb ritmusban nevettek, míg a távolabbi rokonoknak számító gorillák és orangutánok lassabb hangadásokat produkáltak.

A nagyobb eltérés abban látszik, mennyire tudjuk irányítani a nevetésünket. Az ember képes ugyanazzal a hangadással egészen különböző társas üzeneteket közvetíteni. Egy halk, udvarias kuncogás mást jelent egy hivatalos helyzetben, mint egy felszabadult kacagás a barátok között. Olykor pedig a nevetés éppen azt árulja el, hogy valaki nem találta igazán viccesnek az elhangzott poént.

„Azt hiszem, mondhatjuk, hogy mi vagyunk a nevetés mesterei” – mondta De Gregorio a New York Timesnak.

„Tudunk halkan, udvariasan nevetni az angol királynő előtt, aztán a barátainkkal egy kocsmában már egészen másképp nevetünk. Sőt, még úgy is képesek vagyunk nevetni, hogy abból a másik ember megértse: valójában nem találtuk viccesnek a viccét.”

Ha lemaradtál: Indonéziában találhatták meg a világ legrégibb, 67 ezer éves barlangrajzát

A nevetés a beszéd evolúciójához is közelebb vihet

A nevetésszerű hangadás nem teljesen egyedülálló az állatvilágban: több társas emlősnél is megfigyeltek játék közbeni hangokat. Az emberszabású majmok esete mégis különösen fontos, mert náluk a hangadás, a játék és a társas helyzetek értelmezése evolúciós szempontból közelebb állhat ahhoz az úthoz, amelyen az emberi kommunikáció is fejlődött.

A tanulmány szerzői is erre utalnak, amikor azt írják, hogy a nevetés ebben a megközelítésben nem egyszerű társas jelzés, hanem jól vizsgálható modell az emberi hangalapú kommunikáció mély evolúciós gyökereinek feltárásához.

Ahogy arról a Smithsonian Magazine is beszámolt, a mostani eredmények egy korábbi, 2024-ben megjelent kutatáshoz is kapcsolódnak. Abban a szakemberek arra jutottak, hogy az emberszabású majmok nemcsak játszanak egymással, hanem képesek játékosan ugratni és provokálni is egymást. Ez már a humor egyik kezdetleges formájának tekinthető, hiszen az ilyen viselkedéshez fel kell ismerni a másik reakcióit, és érteni kell bizonyos társas szabályokat.

Kristin Sabbi, a Harvard Egyetem primatológusa, aki nem vett részt a mostani kutatásban, a National Geographicnak így fogalmazott: a nevetés „nagyon erős kapocsnak tűnik az emberek és a nem emberi főemlősök között”.

A kutatók szerint azonban még bőven van mit vizsgálni. A mostani tanulmány kis mintára épült, ráadásul fiatal, fogságban élő állatok hangfelvételeit elemezték. Sabbi szerint érdekes lenne megnézni, hogyan változik a nevetés rugalmassága az emberszabású majmok élete során, vagyis hogy másképp „nevetnek-e” fiatalon és idősebb korban. Az ilyen vizsgálatok ahhoz is közelebb vihetik a kutatókat, hogy megértsék, az ember hogyan alakította ezt az ősi hangadást ennyire sokféle jelentést hordozó kommunikációs eszközzé.

Olvass tovább: 1000 éve eltűnt maja városból kerültek elő hátborzongató kőfaragványok