Thaiföldön újabb megrázó lelet látott napvilágot: egy 1500-2000 éves bronzkori temető ásatásán immár a kilencedik emberi maradványra bukkantak a régészek. A Don Yai Thong lelőhelyen folyó munkálatok egyre hátborzongatóbb képet festenek az egykori közösség temetkezési szokásairól.
Egy gyermek sírja rejtett újabb meglepetést
A Bangkok Post beszámolója szerint a phetchaburi tartománybeli ásatáson a kutatók egy 12 év alatti gyermek csontvázára bukkantak. A Thai Képzőművészeti Hivatal (Fine Arts Department) munkatársa, Phnombootra Chandrajoti elmondta, hogy a sír mellett szarvasmarha vagy bivaly fogait és állkapcsát is megtalálták, ami arra utal, hogy állatáldozat is kapcsolódhatott a szertartáshoz.
A gyermek mellett egy bronztárgy is előkerült, amely feltehetően egy gong maradványa lehet, emellett üveggyöngyök, kerámiaedények és égetett agyagdarabok is a sírmellékletek részét képezték. Ez a bronzkori temető tehát nem csupán felnőttek nyughelye volt, hanem gyermekeket is ugyanolyan gondos rituálék keretében temettek el.
Arany ékszerek és bronzedények a korábbi sírokban
A Don Yai Thong lelőhelyen az idei év elején már nyolc másik csontvázat is feltártak. Ezeknél a halottaknál bronzedényeket helyeztek a fej és az áll fölé, ami különleges és eddig kevéssé dokumentált temetkezési szokásra utal ezen a bronzkori temetőn belül.
A lábfejek környékén további bronzedényeket találtak, a sírokban pedig üveg- és kőgyöngyök, valamint arany fülbevalók és karkötők is előkerültek. A gazdag mellékletek arra utalnak, hogy a közösség tagjai számára fontos volt a túlvilági útra való felkészítés, és a fémművesség már ekkoriban is megbecsült tudásnak számított a régióban.
Hat bronzdob is előkerült a lelőhelyen
A régészek eddig összesen hat bronzdobot is feltártak a Don Yai Thong területén. Ezek a dobok Délkelet-Ázsia bronzkori kultúráinak jellegzetes tárgyai, amelyeket gyakran szertartási vagy rituális célokra használtak.
A leletek együttes vizsgálata, valamint a tervezett radiokarbon-vizsgálatok remélhetőleg pontosabb képet adnak majd arról, pontosan mikor és milyen körülmények között alakult ki ez a bronzkori temető, illetve milyen kapcsolatban állt a régió más ősi közösségeivel.
Honnan érkezett a bronzművesség Délkelet-Ázsiába?
A Don Yai Thong-i leletek is jól illeszkednek abba a tudományos vitába, amely Délkelet-Ázsia bronzkorának eredetét feszegeti. White és Hamilton 2009-ben megjelent tanulmányukban hét radiokarbon-mérésre alapozva azt állították, hogy az észak-thaiföldi Ban Chiang lelőhelyen már körülbelül i.e. 2000 körül megjelent a bronzmegmunkálás.
Mivel ez az időpont túl korainak tűnt ahhoz, hogy a Kína felé irányuló, i.e. 2. évezredi kereskedelmi kapcsolatokból eredeztessék a technológiát, a kutatók inkább az Urál és az Altáj közötti sztyeppei régió Szejma-Turbino kultúráját jelölték meg a bronzművesség forrásaként.
Ezt az elméletet azonban több kutató is megkérdőjelezi. Az újabb kronológiai vizsgálatok szerint a bronzmegmunkálás ismerete valójában csak az i.e. 2. évezred végén jutott el Délkelet-Ázsiába, mégpedig a Sárga-folyó és a Jangce völgyében kialakult kínai államalakulatokkal fenntartott kapcsolatok révén.
Ez a modell sokkal inkább összhangban áll azzal, amit a régióban feltárt bronzkori temető típusú lelőhelyeken – így Don Yai Thongban és a korábban vizsgált Nong Ratchawatban is – megfigyeltek: a fémművesség fokozatosan, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok mentén terjedt el, nem pedig egyetlen távoli sztyeppei néptől vették át hirtelen.
Ha lemaradtál volna:
