Az alvás nélkülözhetetlen az agy és a szervezet megfelelő működéséhez, mégis éppen az ember tölti vele a legkevesebb időt a főemlősök között. Elsőre ez komoly evolúciós hátránynak tűnhet, egy kutató szerint azonban éppen a rövidebb, hatékonyabb alvás adhatott őseinknek több időt a tanulásra, a társas kapcsolatokra és az innovációra.

Az emberi alvás különös ellentmondására David Samson evolúciós antropológus hívja fel a figyelmet új, The Sleepless Ape című könyvében. Samson éveken át vizsgálta a főemlősök alvását, valamint vadászó-gyűjtögető közösségek életét, és arra jutott, hogy az ember alvási szokásai egészen szokatlanok az evolúciós rokonainkhoz képest. A témával idén a Nature és a New Scientist is részletesen foglalkozott.

A korábbi, mintegy 30 főemlősfajt összehasonlító kutatások szerint az ember alszik a legkevesebbet közülük.

Egy evolúciós modell testméretünk, agyméretünk, étrendünk és más tulajdonságaink alapján azt jelezte, hogy egy hozzánk hasonló főemlősnek nagyjából tíz óránál is többet kellene aludnia naponta. Ehhez képest az emberek átlagosan körülbelül hét órát alszanak.

Van olyan főemlős, amely ennek több mint kétszeresét tölti alvással. Samson szerint például egyes éjszakai majmok akár 17 órát is alhatnak, míg az emberszabású majmoknál jellemzően kilenc-tíz óra körüli értékeket mértek.

Kevesebbet alszunk, de másképp

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az ember „levágott” néhány órát az éjszakájából. Az alvásunk szerkezete is megváltozott.

A kutatások szerint az emberi alvás rövidebb és intenzívebb, miközben az alvással töltött idő szokatlanul nagy részét teszi ki a REM-fázis. Ez az a szakasz, amelyhez az élénk álmok mellett többek között a memória működését és az információk feldolgozását is kapcsolják.

„Az ember nemcsak a legkevesebbet alvó főemlős, hanem a főemlősök közül nálunk a legmagasabb a REM-alvás aránya is” – nyilatkozta Samson a CNN-nek.

Samson elmélete szerint őseinkre egy idő után olyan evolúciós nyomás nehezedett, amely arra ösztönözte őket, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elégítsék ki alvásigényüket.

Ennek egyik oka az lehetett, hogy amikor az emberelődök a fákról egyre inkább a talajra költöztek, alvás közben kiszolgáltatottabbá váltak a ragadozóknak és más embercsoportok támadásainak. A tűz használata, a menedékek kialakítása és a csoportos alvás azonban fokozatosan biztonságosabbá tehette az éjszakát.

Több ébren töltött óra megváltoztathatta az embert

A rövidebb alvásnak lehetett egy másik óriási előnye is: több idő maradt ébren. Ezt az időt őseink társas kapcsolatok építésére, egymástól való tanulásra, eszközkészítésre, élelemszerzésre vagy éppen történetek és tudás átadására fordíthatták. Samson szerint ez hosszú távon hozzájárulhatott az ember különleges társadalmi és kognitív képességeinek kialakulásához.

Éppen ezért merül fel a provokatív lehetőség, hogy nem annak ellenére váltunk sikeres fajjá, hogy keveset alszunk, hanem részben éppen emiatt. Ez azonban továbbra is evolúciós hipotézis, nem pedig bizonyított magyarázat arra, miért lett az ember ennyire sikeres.

Ráadásul az sem biztos, hogy a modern élet tette tönkre az alvásunkat. Samson és Leela McKinnon 2025-ös, 54 kutatás adatait összesítő tanulmánya szerint az iparosodott társadalmakban élők átlagosan mintegy 45 perccel hosszabban és hatékonyabban alszanak, mint a kisebb, nem iparosodott közösségek tagjai.

Ez persze nem jelenti azt, hogy érdemes lenne tudatosan kevesebbet aludni. Az alváshiány továbbra is rontja a figyelmet, a döntéshozatalt és számos testi funkciót. Az evolúciós történet inkább arra utal, hogy az ember nem egyszerűen kevés alvásra állt át, hanem megtanult rendkívül hatékonyan aludni.

Olvass tovább: Sikoltó nő? döbbenetes magyarázatot találtak a 3000 éves múmia rejtélyére

Kiemelt kép: Shane / Unsplash