Valdaro szerelmesei: 6000 éves lelet a romantika oltárán

A szerelem és az egymáshoz tartozás kiváló példája a Valdaro szerelmespár, akik mintegy 6000 éve hunytak el, és erőszakos halálra utaló jeleket nem találtak a szakemberek. A kőkorszak legromantikusabb párjának történetét mutatjuk be: 

Az örök ölelésbe zárt kőkorszaki párt 2007-ben fedezte fel egy régészcsoport Mantova közelében, az olaszországi Lombardia régióban. A Valdaro szerelmeseinek nevezett pár csontváza egymással szemben fekszik, testük egymásba fonódva, ami úgy tűnt, mintha szerelmes ölelésben lenne.

Ahogy a régészek megvizsgálták a Valdaro szerelmeseket, számos érdekes felfedezést tettek:

A kőkorszaki pár felfedezésének eredményei

A pár körülbelül 6000 évvel ezelőtt, a neolitikum idején hunyt el. A fiatal férfi és a nő is körülbelül 20 éves lehetett amikor örökké lehunyták szemüket. Halálukban nem voltak erőszakra utaló jelek, és úgy tűnik, hogy a testüket haláluk után rendezték el ebben a meghitt pózban. Az ebből az időszakból származó kettős temetkezések már akkor is meglehetősen ritkák voltak, de ennek a párnak a helyzete még különlegesebbé tette a felfedezést.

A Valdaro szerelmeseit övező lenyűgöző érdeklődés ellenére valódi személyazonosságukat és életük történetét továbbra is rejtély övezi. Kik voltak ezek a személyek, és milyen körülmények vezettek meghitt temetésükhöz? Ezek a kérdések továbbra is izgatják a kutatók és a rajongók fantáziáját, akik igyekeznek megfejteni az ősi maradványok által őrzött titkokat.

A Valdaro szerelmeseit övező korai spekulációk azt az elméletet állították fel, hogy a kép bal oldalán látható férfi erőszakos halált halt, és a nőt ezt követően rituálisan feláldozták, hogy szellemét a túlvilágra kísérje. A kezdeti megfigyelések ezt az elméletet látszottak igazolni: a férfi csontvázon egy kovakőből készült nyílhegyet találtak a nyakába ágyazva, a női csontvázon pedig egy hosszú kőkést helyeztek el a combja közelében, valamint két kovakőből készült kést a medencéje alatt.

A csontok alaposabb vizsgálata során azonban nem találtak olyan bizonyítékot, amely arra utalt volna, hogy haláluk erőszak vagy agresszió következménye lett volna.

Valdaro szerelmesei. Fotó: Dagmar Hollmann / Wikimedia Commons / CC BY-SA 4.0

Nem volt a közelben település

Érdekes módon a történészek nem találtak bizonyítékot neolitikus településre Valdaro térségében. A szakemberek úgy vélik, hogy a terület egykor hatalmas kiterjedésű mocsaras terület volt, amelyet folyók kereszteztek. Bár ez a környezet döntő szerepet játszott a szerelmesek testének évezredeken át tartó megőrzésében, kevés betekintést nyújt személyes életükbe vagy a sajátos temetkezési rendjük mögött meghúzódó okokba.

Vizsgálat: csakis együtt

Általában, amikor régészeti ásatások során ókori maradványokat találnak, a csontokat gondosan laboratóriumba szállítják, ahol egyedileg elemzik őket, így a kutatók rekonstruálhatják az illető életének és halálának szélesebb körű megértését. Ez az eljárás azt is jelentette volna, hogy szét kellett volna szedni a párt, amely 6000 éven át maradtak szerelmes ölelésbe zárva. A feltárás vezetői gyorsan eldöntötték, hogy úgy akarják őket megtartani, ahogyan egész idő alatt voltak, együtt. Ahelyett, hogy az egyes csontokat kivették és szétválasztották volna, hogy később újra összerakják őket, a régészek úgy döntöttek, hogy óvatosan kiveszik és elszállítják az egész földdarabot, amelyben a párt eltemették. Az összefonódott csontvázakat tartalmazó földtömböt egy fadobozba helyezték, és a Comói Városi Múzeum (Musei Civici) régészeti laboratóriumába küldték aprólékos vizsgálatra.

A Valdaro szerelmesek végül a mantovai Nemzeti Régészeti Múzeum üvegvitrinjében kaptak állandó helyet, így ha arra járunk, feltétlenül nézzük meg a szerelmeseket.

Time won’t tear us apart. The lovers of Valdaro. Mantova, Italy (scan by 3D Virtual Museum https://t.co/aZxNCqqJaA). 💀🖤💀 pic.twitter.com/ENjejTPnts

— Rudy Paganini (@RudyPaganini) January 1, 2022

Egy másik csontváz pár meglepő fordulattal

2009-ben az olaszországi Modenában dolgozó régészek egy érdekes leletet találtak egy késő ókori temetőben. Egy kéz a kézben eltemetett csontvázpárt tártak fel, de a rossz állapotú lelet miatt nem tudták egyből megállapítani a biológiai nemüket.

A “modenai szerelmesek” és hasonló elnevezések után tíz évvel később egyedülálló fordulatot mutattak: mindkét csontváz férfi volt.

A kutatók a modenai szerelmesek nemének megállapításához a fogzománc elemzését hasznosító innovatív technikát alkalmaztak. A zománcban található specifikus fehérjék, nevezetesen az AMELX, és az AMELY jelenlétére összpontosítottak. Míg mindkét fehérje mindkét nemű egyedben megtalálható, az AMELY kizárólag a hímeknél, írja a Greek reporter.

Federico Lugli, a Bolognai Egyetem kutatója, aki 2019-ben tanulmányt végzett a csontvázas szerelmesek nemének meghatározására, kifejtette:

“Jelenleg nem ismertek más ilyen típusú temetkezések. A múltban több olyan sírhelyet is találtak, ahol kéz a kézben elhelyezett párokat találtak, de minden esetben egy férfi és egy nő volt az illető. A modenai temetésben szereplő két személy közötti kapcsolat azonban egyelőre rejtély marad”.

A temetésük körülményei és bensőséges kapcsolatuk jelentősége továbbra is rejtélyes, így a kutatók továbbra is buzgón kutatják a rejtély megfejtését, de legvalószínűbb, hogy apa és fia lehetett a sírhelyen.