Három éve zajlik a régészeti feltárás és restaurálás a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ami a város egyik ikonikus épületének számít, de eddig nem találtak kiemelkedő leleteket. A feltárás közben 700 éves oltárasztalt és értékes sírkövet találtak.
A régészeti munka közben előbukkant egy 700 éves oltárasztal, valamint megtalálták a templomnak szinte eredeti állapotában megőrződött északi kápolnáját és annak teljes belső kialakítását. A templom délnyugati sarkában rábukkantak a korai járószintre, valamint feltárták teljes szépségében a korábbi csigalépcsőnek az ajtaját is. Lupescu Radu régész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója mutatta be a legújabb részleteket a Maszol stábjának.
A Szent Mihály-templom építéstörténete pedig a 14. századba nyúlik vissza, az első építési periódusban a szentélyt építették meg, az északi és déli oldalán egy-egy mellékszentéllyel, majd a nyugati részekkel folytatták.
A templom restaurálása 2018-ban kezdődött el, és ekkor indultak el a régészeti kutatások is. Három év alatt sikerült feltárni az egyes részeket, az utóbbi évben viszont inkább régészeti felügyeletet gyakoroltak, hiszen a felújítás a vége felé közeledik, emelte ki Lupescu Radu.
„Látványos részeit tártuk fel a templomnak, amelyekről korábban csak sejtésünk volt, de pontos adatokkal nem rendelkeztünk, hiszen tulajdonképpen a Szent Mihály-templomban sosem volt régészeti ásatás, tehát a templomot belülről csak most lehetett kutatni az elmúlt néhány évben”
– magyarázta. Hozzátette: a régészeti ásatás, kutatás az Erdélyi Történelmi Múzeum felügyelete alatt zajlik.
Eredeti állapotábanfennmaradt északi kápolna
Lupescu Radu úgy vélte, az eredmények közül mindenképpen kiemelendő az északi mellékszentélynek a feltárása, ahol tulajdonképpen megtalálták a templomnak szinte eredeti állapotában megőrződött északi kápolnáját és annak teljes belső kialakítását. A feltárás során előkerült a kápolna járószintje, ami kőlapokból van kirakva, és a hozzá igazodó faltagoló- és tartóelemeknek a lábazata is, amelyek korábban nem voltak láthatók.
„Ehhez a régi járószinthez igazodik a 700 éves oltárasztal is, amely azért fontos régészeti felfedezés, mivel nemcsak az oltárnak az alapozását találtuk meg, hanem a felépítményét is. Az oltárasztal előtt pedig látható a hozzá felvezető lépcsőfok is” – magyarázta a Maszolnak. Mivel a templomnak a járószintjét a 15. században megemelték, aminek az oka „nem egészen világos”, a lábazat már akkor a földbe került, és 500 évig ott is volt, a létezéséről sem tudott senki.
Látható lesz a nagyközönségnek
Az egyház azt a döntést hozta, hogy az északi és délnyugati kápolnát is bemutatja a nagyközönségnek, hiszen „annyira szenzációs belső térről van szó”, hogy ez elkerülhetetlen. Az északi kápolna liturgikus térként is funkcionálni fog, a délnyugatiban pedig keresztelő kápolnát fognak kialakítani, és visszaviszik a járószintet is, így láthatóvá válnak a lábazati elemek és a csigalépcső ajtaja is, írja a Maszol hírportál.



