Agyhalott emberbe ültettek át sikeresen genetikailag módosított sertésveséket
A The American Journal of Transplantation című folyóiratban megjelent legújabb tanulmányban a kutatók kifejtették, hogy az általuk végzett operáció az első, ami olyan klinikai minőségű szervet használ, amely alkalmas közvetlen terápiás felhasználására.
Az állati eredetű szervek felhasználásának, melyet idegen szóval xenotranszplantációnak nevezünk egyik legnagyobb akadálya az a tény, hogy immunrendszerünk fel van készítve az idegen anyagok azonosítására és elutasítására. Ennek megkerülésére korábbi kísérletekben olyan sertésveséket használtak, amelyek génmódosításon estek át oly módon, hogy kiiktatták az alfa-gal nevű cukormolekulát, amely a sertés szerveinek felszínén található és az emberi szervezet könnyen felismeri.
Míg ez a módszer akár 54 órán keresztül is megakadályozta a vesék kilökődését,
a kutatók most továbbfejlesztették az eljárást: tíz különböző genetikai módosítást eszközöltek,
hasonlóan ahhoz, ahogyan nemrégiben egy sertésszívet módosítottak emberi átültetés céljából.
Ezek a módosítások három sertés szénhidrát antigén és a sertés növekedési hormon receptor gén elvesztését eredményezték. Ezenkívül számos humán antikoaguláns és immunszabályozó gént helyeztek be, így a vesék kompatibilisebbek lettek az emberi szervezettel.
A módosított veséket átültették egy Jim Parsons nevű, 57 éves agyhalott betegbe,
akinek a családja engedélyt adott az orvosoknak a beavatkozás elvégzésére. A tanulmány szerzői szerint a szerveket nem utasította el a páciens teste és teljes 77 órán keresztül életképesek maradtak.
Fontosnak tartották azt is, hogy a vesékben lévő erek sikeresen ellenálltak az emberi vérnyomásnak, amely lényegesen magasabb, mint a sertéseknél, és Parsons vérében nem mutattak ki sertéssejteket vagy vírusokat.
Végső soron ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy kidolgozzon egy preklinikai xenotranszplantációs modellt a megközelítés biztonságosságának és megvalósíthatóságának tesztelésére, így előkészítve az utat a jövőbeli klinikai vizsgálatok előtt. Az ötlet tehát nem a veseműködés optimalizálása volt, a kutatók ennek ellenére igazolni tudták, hogy a vizeletkibocsátás „erős” a jobb veséből és kevésbé erős a balból.
“A vese gyönyörű rózsaszínűvé vált és 23 percen belül vizeletet termelt”
– magyarázta Jayme Locke sebész.
Még hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy a xenotranszplantációt tényleges betegeken alkalmazzák, de a kutatók abban reménykednek, hogy munkájuk egy nap az életmentő szervek elérhetőségének jelentős növekedéséhez vezethet.
