Műemlék helyett műmúlt – Füzér várában jártunk

Füzér vára ma egy turistamágnes: látogatók hada ostromolja, mindenki számára közismertek a sziklákat uraló szép fehér falai, középen a gótikus kápolna meghatározó formájával. Impozáns látvány messziről, de most bekukkantunk az udvarba is.

Az felújított Füzér, Fotó: Mayer Jácint

Az ezredforduló óta alapvető változás figyelhető meg Magyarországon a várromok kezelésének tekintetében. Egyre inkább előtérbe kerül a várépületek historizáló, teljes kiépítésének szándéka, mely irányzatnak leglátványosabb példája a 13. századi alapokról indult Füzér.

A mai fejlesztések teljesen nyíltan turisztikai célzatúak, melyek nem feltétlenül kedveznek a műemlék régi típusú funkciós értelmezésének. A projektek fő motivációi között elsősorban a vendéglátás, a szenzáció, az attrakció szerepel, ami sokszor kerül ellentmondásba a történelmi épületek hiteles megőrzésével és használatával. A kiépítési munkák fő célja ma nem a ránk maradt emlék megőrzése, tehát a műemlékvédelem, hanem bevallottan a várak forgalmának, bevételének növelése. Az egykor romossá vált elhagyatott erősségek ma, a legmodernebb anyaghasználat mellett, rekordidő alatt épülhetnek kacsalábon forgó palotákká, gyakran megtoldva kitalált részletekkel, a végeredmény pedig nyomokban sem hasonlít az általunk keresett régebbi korok hangulatához. Az attrakciókat jobb esetben az elmaradhatatlan kínzókamrák, és eredetiek híján történelmi tárgyak kiállított másolatai uralják, rosszabb esetben jön a szabadulószoba és azok a turistákat szórakoztató megoldások, amik inkább a történelem megcsúfolásához, mint tiszteletéhez, vagy egyáltalán magához a történelemhez tartoznának.

A modernné kiépített palotarész, Fotó: Mayer Jácint

Erről az 1676-ban lerontott és elhagyott erősségről nem rendelkezünk korai képi forrásokkal, a romokat először csak a 19. században örökítették meg néhány távlati ábrázoláson.

A pénztár épülete a kapuval, Fotó: Mayer Jácint

Füzérről mintegy fél tucat részletes 17. századi inventárium, azaz leltár ismert, mely források felhasználása képezte a felújítási munkák alapját. Ezen leírások szerint kellett tehát a rekonstrukciót elkészíteni, ami nagyon tág teret adott a fantáziának, ugyanis ezek nem tekinthetőek mai fogalmaink szerinti várleírásnak. A palotaszárny megépítésére egyértelműen a mai igények alapján került sor, a kápolna boltozati zárókövei, ablakainak mérművei, a boltmezők és a boltozati bordák színes kifestése éppúgy a projektgazda fantáziájának köszönhető, mint az ablakok üvegfestményei. A szárnyasoltár és a többi berendezési tárgy másolatok és historizáló utánzatok keverékének tekinthetők. Az alsóvár kaputornya egy kitalált új épület, ahol a kapukeret megtalált köveihez történt a nagyvonalú építkezés.

A kaputorony, Fotó: Mayer Jácint

A látogató először ezt az új kaputornyot pillantja meg, mely inkább egy játékvár benyomását kelti. Itt található a dizájnjában teljesen 21. századi pénztár. Fent a felsővárban az udvart a modern elemektől sterillé váló palotaszárny uralja, mely hatalmas ablakaival és az egész épületet leárnyékoló jelenkori tetejével minden illúzióját szétrombolja a történelmet kereső embernek. A belső tartalom mindenhol a szenzáció körül csoportosul, de a kiállított eredeti tárgyi anyag csekély.

Füzér fő nézete, Fotó: Mayer Jácint

Ez a fajta rekonstrukció új történeti múltat teremt, amit nagyban befolyásol a helyi érdekek hatása is. A középkor és kora-újkor kereskedelmi-turisztikai jellegű kihasználása félrevezeti, teljes mértékben torzítja az idelátogatók ismereteit a korszakok történetéről. A helyi vezetés elégedett, hiszen a turisták száma nőtt, de ezt korhűbb kisugárzásra törekvő, szűkebb határok között helyreállított várral és másik, de közeli helyszínen létrehozott élményparkkal is meg lehetett volna valósítani a kecske és a káposzta jól bevált receptjének alkalmazásával.

Érdemes elolvasniEmberségből példát, vitézségről formát – Várpalotán jártunk

A mai felfogás a rekonstrukció általi újra használatba vételt tűzte ki célul. Megfordítva a gondolatmenetet: Füzér megszűnt vár lenni, műemléki környezetbe épített kortárs épületté vált, mely középkori romokra építkezik, megváltoztatva ezzel a hely történeti megjelenését egy sosem volt állapot kedvéért. Azt mindenki tudja, hogy egy pusztuló műemléket meg kell menteni, de hol vannak a határok? Biztos, hogy nem öntöttük ki a fürdővízzel együtt a gyereket is?

Forrás: fuzervara.hu, epiteszforum.hu, Feld István: Pszeudovár vagy történeti rekonstrukció

Galéria