A megkérdőjelezhetetlen kommunista vezetők fogják Kínát a szakadékba vezetni?

Kína az 1976-os kulturális forradalom vége óta vitathatatlanul a legsúlyosabb kormányzati válsággal néz szembe. Még az 1989-es Tiananmen-lázadás sem érintett annyi embert, mint a Covid lezárások, írja a Forbes.

A 25 millió lakosú Sanghajban alkalmazott vesztegzár és egyéb korlátozó, valamint szűrőintézkedések egyikei a legszigorúbbaknak azóta, hogy a vírus megjelent Kínában. Sanghajban március 28-án léptettek életbe eredetileg két szakaszosra tervezett vesztegzárat, amely alapján előbb a város keleti, majd április 1-étől a nyugati részeit zárták le. Miután azonban a tömeges tesztelések során nagy számú fertőzöttet szűrtek ki a város minden részén, a hatóságok a vesztegzár meghosszabbítása mellett döntöttek. Az intézkedések nyomán azonban a város lakói egyebek mellett akadozó élelmiszerellátásra, élelmiszerhiányra, valamint esetenként a szükséges orvosi ellátás hiányára panaszkodtak, írja az MTI.

A korábbi válságok politikai és társadalmi jellegűek voltak. Ez a mostani krízis viszont politikai és biológiai, amit ráadásul még el sem lehet rejteni a nagyvilág elől.

A kormány kitart az eredeti stratégia mellett: az elviselhetetlen szabályokat rákényszerítik a lakosságra, és most már egyértelműen érezhető a túlélés alapfeltételeit biztosító infrastruktúra teljes összeomlása Kína legvirágzóbb városában.

Elvárható lenne, hogy a tényekkel dacoló kormány végül belássa, hogy meg kell tennie a legkézenfekvőbb kiigazításokat a lakosság érdekében, azonban a kommunista párt ostromlottnak érzi magát a kritikák miatt, és kitart az első döntései mellett.

A világ megdöbbenve figyeli a sanghaji emberek elkeseredett segélykiáltásait:

a magasból a halálba ugró embereket, akik a lezárás elől menekülnek. A szüleiktől elválasztott csecsemők, akiket hatalmas bevásárlókocsikban hurcoltak a karanténközpontokban. Az egészségügyi rendőrség a gyermekeik szeme láttára verte meg a szülőket. Az emberek kinyitják az ablakokat, hogy egyhangúan sikoltozzanak: “Éhesek vagyunk!”

Ki gondolta volna, hogy ez megtörténhet Sanghajban, a világ egyik leggazdagabb városában? A sanghajiak biztosan nem. Körülbelül 60 éve nem éheztek Sanghajban tömegesen.

• ez is érdekes lehet: Lázadoznak a Covid-lezárások ellen Sanghajban – Videók

Hszi Csin-ping kínai elnök vajon mikor tér észhez? A nemzetközi vádakat tagadta, miszerint Kína felelőtlenül járt el, amikor nem fedte fel a vírus megjelenését annak korai szakaszában. Szintén kritikaként érte a pekingi kormányt, hogy továbbra is elrejti a korai mutációs adatokat, amelyek segíthetnének enyhíteni a globális hatást. És továbbra sem mutattak fel bizonyítékot vagy biztos cáfolatot, hogy a wuhani labor még véletlenül sem engedhette szabadjára a vírust.

Ugyanakkor Kína agresszív mozgósítása a nyomon követés és tesztelés terén nagyfokú hitelességet biztosított a Kínán belüli és kívüli kínaiak, és szintúgy a nemzetközi világ számára.

A helyzet megváltozott, de a stratégia maradt

Most ez a megítélés gyökeresen megváltozott, mivel a bevett politika újabb, gyorsabban terjedő változatokkal szembesül, és a Kommunista Párt képtelennek tűnik az irányváltásra. Míg az európai vezetők képesek voltak felismerni a változás szelét, Peking képtelen erre.

A Kommunista Párt bezárkózott saját maga által kreált politikai állításaiba és propagandájába.

Az elfuserált és buta elzárkózások, illetve a kritikákkal teli videók és tanúvallomások áradata aláássa Hszi fő üzeneteit: a Kommunista Párt tévedhetetlenségét és a nép jólétére való teljes összpontosítást.

Most a pekingi vezetőség által összeeszkábált színpad készen áll egy figyelemelterelésre: valamilyen belföldi tömegmegmozdulásra, külső agresszióra vonatkozó állításokra, bármire, ami azt a benyomást kelti a kínaiakban, hogy a külföldiek ellenük vannak, és elszigetelődésbe kell vonulniuk.

Kína nagyon kevés “belföldön terjedő” esetet jelent: 25 ezer esetből kevesebb mint ezret, a többi 24.000-et az állami propaganda szerint, és így most már a lakosság szerint is, a tisztátalan külföldiek vagy a postájuk, illetve a szállítmányuk hozott be. Ez az üzenet, akárcsak az a legvadabb állítás, hogy a vírust titokban az USA hozta létre Ukrajnában, és Wuhanba telepítette, még a leghiszékenyebbek számára is túl sok.

Sanghaj a leglátványosabb a lezárt városok közül, de jelenleg Kína lakosságának mintegy fele le van zárva a külvilágtól, a legnépesebb városok majdnem 90%-a zárlat alatt tengődik, és a legtöbb tengerparti autópálya is le van zárva.

Az elzárások érthetetlenek, a gazdaság nem jut levegőhöz

Tekintettel a nagyon alacsony bejelentett alacsony halálozás és a magas megbetegedési arányra, nemcsak a zárlat fenntartása, hanem a kemény ellenőrzési intézkedések szigorítása is érthetetlen.

Egyrészt megtizedelik a gazdaságot.

Az ellenőrzések sokkal szélesebb körűek, mint 2020 első negyedévében, amikor Kína arról számolt be, hogy a GDP 6,8%-kal csökkent.

A tehergépkocsi-szállítás Sanghajban áprilisban a 2019-es szint 15%-án volt. Kína összes nagy kikötője előtt sorban állnak a hajók. Sok konténerszállító kihagyja a sanghaji kikötőt, de a száraz ömlesztettáru- és olajszállító tartályhajók, amelyeknek nincs szerencséjük Sanghajban kikötni, hatalmas késésekkel szembesülnek, mivel sok rakodómunkás nem dolgozik.

Az export gyakorlatilag leállt, és a keleti parton lévő acélművek nem működnek.

Az északkeleti területeken késik a növénytermesztés.

Ezek az intézkedések, amelyek most a kínai gazdaság nagy részét érintik, az elmúlt évtizedek legsúlyosabb hibájának tűnnek, amit egy nemzeti kormány valaha is elkövetett, tekintve a kinyilvánított cél, a nyilvánvaló taktika és a látható eredmények közötti eltérést.

Visszacsatolási hurok: erőből megoldják

A hatalom növekvő központosításával Kína egy (az oroszországihoz hasonló) autoriter visszacsatolási hurokba került. A rossz híreket haraggal fogadják és visszatartják a vezetők. A központi kormányzat felhatalmazott csapatai “ejtőernyősként” érkeznek, és szembe szállnak a helyi vezetőkkel. A politikai döntéshozókat dicsőítik, a politikai végrehajtókat pedig gyalázzák.

Most a Kínai Népköztársaság a szakadék felé rohan, de vajon Hszi Csin-ping arcvesztéssel is, de időben elrántja a kormányt?

Source: Forbes, MTI