5 ok, amiért Oroszország sokkal gyengébb, mint az Egyesült Államok

A kettővel korábbi amerikai elnök, Barack Obama egyszer úgy talált fogalmazni, hogy Oroszország nem nagyhatalom, csupán regionális hatalom. A kijelentést felháborodás fogadta, ám a globális versenyben a kínai sárkánnyal küzdő Washington álláspontját magyarázhatja, hogy geopolitikai viszonylatban Putyin Oroszországát valóban meglehetősen sok tényező hátráltatja abban, hogy valódi kihívója legyen a hidegháborút megnyerő Egyesült Államoknak. Ezekből gyűjtöttünk össze ötöt alább. Ám most is hozzátesszük: minden atomhatalom teljes értékű kihívója a másiknak, hisz egyetlen gombnyomással képes eltörölni nem csupán a másik, hanem az egész emberiség létezését is.

1. A meleg tengeri kikötők hiánya

Történelmi tanulmányaikból talán sokan emlékeznek, hogy az oroszok célja már Nagy Péter cár óta az, hogy meleg tengeri kikötőkhöz jussanak. Mit jelent ez? Olyan tengeri kijáratot szeretne Moszkva, ami nem fagy be az év egyetlen időszakában sem. A jeges-tengeri kikötők hónapokra, a Csendes-óceán parti Vlagyivosztok 4 hónapra fagynak be. Azért (is) kellett megszállni a Krímet 2014-ben, hogy Szevasztopol, fekete-tengeri orosz flotta támaszpontja ne vesszen el. És azért kellett beavatkoznia Putyin elnöknek Szíriában, mert Tartuszban, a Földközi-tenger partján szintén van az oroszoknak egy kikötője. Ez azonban Oroszország szárazföldi területeitől messze fekszik, utánpótlása kérdéses. Ráadásul ütőképes erő fogadására alkalmatlan és nem szállhat szembe az Egyesült Államok Nápolyban állomásozó 6. flottájával.

2. A stratégiai pontok ellenőrzésének hiánya

Ez nem csupán azt jelenti, hogy a világ nincs teletűzdelve orosz katonai bázisokkal, szemben az Egyesült Államokkal. Hanem azt is, hogy az orosz flotta nem is tud kifutni a világtengerekre, hisz ahhoz át kell haladnia NATO-tagállamok által ellenőrzött szorosokon. A fekete-tengeri flotta földközi-tengeri megjelenését (az ukrajnai háborún túl) akadályozza a törökök által ellenőrzött Boszporusz és a Dardanellák. Ha azonban át is verekedné itt magát néhány orosz hadihajó, az óceánok eléréséhez akkor is át kellene haladniuk a Szuezi-csatornán vagy a Gibraltári-szoroson. Hatalmas veszteségek elszenvedése nélkül mindez teljes képtelenség.

• Ez is érdekelhet: 5 ok, amiért az Egyesült Államok legyőzhetetlen

Ugyanez a helyzet a balti-tengeri flottával, amit a dán-svéd ellenőrzés alatt álló Skagerrak és Kattegat, illetve a jeges-tengeri hadihajókkal, amelyeket a GUIK átjáró (Grönland, Izland, Egyesült Királyság) tart féken. Vlagyivosztokkal, és a csendes-óceáni kijutással pedig Japán és a Japán-tenger az elsődleges probléma.

Bár vannak orosz katonai tanácsadók Venezuelában és a Közel-Keleten is igyekszik aktívnak lenni Oroszország, e jelenlét valós hatása az Egyesült Államok fenyegetettségére nem túl számottevő.

3. A szövetségesek hiánya

Már a hidegháborúban is súlyos problémát okozott a Szovjetuniónak, hogy igazán használható, gazdaságilag és katonailag is ütőképes szövetségesei nem voltak. Míg az Egyesült Államok könnyedén fordulhatott hitelért olyan bivalyerős gazdaságokhoz mint Japán vagy az NSZK, a hagyományos szövetségesekről, így Nagy-Britanniáról nem is beszélve, Moszkva szegény és bizonytalan szövetségesekkel rendelkezett, mint a kelet-európai kommunista diktatúrák, vagy olyan távoli államok, mint Kuba.

A helyzet csak rosszabb lett. Kína globálisan akár szövetségese is lehetne Moszkvának a Washington elleni birkózásban, ám e két szuperhatalom ma már magasabb szférákban vívja küzdelmeit. Pekingnek megvannak a saját érdekei Ázsiában és bár ezek nem feltétlenül ütköznek Oroszországéval, tény, hogy Moszkva ferde szemmel nézi a kínaiak gazdasági és demográfiai behatolását a szibériai térségben, ahol inkább egymás vetélytársai, mint szövetségesei.

Oroszország így csupán Kazahsztánra, Kirgizisztánra, Tádzsikisztánra, Belaruszra és Örményországra számíthat. Már az EU felé kacsintgató Szerbiára sem feltétlenül. Ez pedig belátható, hogy globálisan meglehetősen szűk mezőny.

• Olvasd el nálunk: Orosz katona: semmi értelme a háborúnak

4. Körülbástyázottság

Ezzel szemben Oroszország körül szinte mindenhol ott van a NATO (vagy Kína). Finnország éppen most készül csatlakozni, a balti államok, Lengyelország, Románia, Törökország már régóta tagjai a Washington-vezette katonai. A sztánok területén Oroszország jelentős befolyással bír, ám ez az afgán hegyekben, Pakisztán vagy éppen India határainál már elenyészik, így itt sem mutatkoznak kitörési pontok. Illetve egy esetleges kitörés már kínai érdekeket sértene (a kínaiak például rohamtempóban fejlesztik már 2007 óta a pakisztáni Gvádar kikötőjét).

Persze ez nem azt jelenti, hogy egyes NATO-tagállamokat ne tudna destabilizálni Putyin, ha a helyzet odáig fajul. A balti államokban jelentős orosz kisebbség él, de a NATO-n kívüli Moldovában is volna kitörési pont ehhez. Ne feledjük, hogy az ukrajnai inváziót is az ottani orosz kisebbség védelme motiválta a hivatalos Oroszország szerint. Arról már nem is beszélve, hogy jónéhány oroszpárti politikai tömörülés vagy éppen celeb működik szerte a világban. Eszközök tehát vannak, a támaszpontokon azonban amerikai katonák állomásoznak.

5. Gazdasági helyzet

Sokan sokszor elmondták már, hogy az ukrajnai invázió sok dologra volt jó, ám arra mindenképp, hogy megmutatta: az orosz hadsereg messze nem olyan erős, mint az Moszkva sokáig láttatni szerette volna. Oroszország gázzal és az olajjal továbbra is sakkban tarthatná Európát, ám ez a függőség most lazulni látszik. Ha sikerül az EU ez irányú terve, akkor meg is szűnhet a kiszolgáltatottság belátható időn belül. Ha pedig ez megtörténik, az mindenképp súlyos csapás lesz az orosz gazdaság számára, amelynek teljesítőképessége már most sem éri el például Olaszországét (1775 milliárd dollár szemben 2100 milliárd dollárral 2021-ben) és akkor még nem számoltunk a háború miatti visszaeséssel.

Az orosz GDP nagyjából annyi, mint Dél-Koreáé és kb. tizennegyedrésze az Egyesült Államokénak. Arról nem beszélve, hogy a nyugati szankciók hatására éppen azon alkatrészek fognak leginkább hiányozni az oroszoknak, amelyek szükségesek az “éltető” gáz és az olaj kitermeléséhez Szibériában.

Tim Marshall A földrajz fogságában című könyvében (Park Könyvkiadó, 2022) úgy fogalmaz, hogy Oroszország “irdatlan” és az orosz medve “mindenütt jelen van”. A medve mozgásának iránya azonban megfejthető: az orosz nemzeti érdeket követi. Ezt a tényt pedig mindenkinek érdemes figyelembe vennie még akkor is, ha esetleg ez a medve lassabban cammog vagy úgy tűnik, sikerült ketrecbe zárni.

A cikk elkészültében nagyban támaszkodtunk a szerző fent említett művére.