„Elvágtuk az élet gyökerét” – riasztó jelentést közölt a WWF

A WWF tegnap közzétett jelentése szerint a világ vadon élő állatainak populációja átlagosan 69 százalékkal zuhant 1970 és 2018 között. A már veszélyes szintű csökkenés egyértelműen a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedés okozta éghajlatváltozás és más, szintúgy emberi tevékenységek következménye.

A WWF 1970 és 2018 között 5.230 gerinces faj közel 32.000-es állományának földön, levegőben és vízben bekövetkezett változásait követte nyomon. A tanulmány Living Planet Index (LPI) néven ismert adatkészletet használta, amelyet a London Zoological Society (ZSL) számaival vetett össze, amit 1998 óta gyűjtenek, és kétévente frissül.

A 89 szerző által írt jelentés rávilágít a bolygó „kettős vészhelyzetére”, az éghajlat felborulására és a biológiai sokféleség csökkenésére, amelyek közvetlenül a szárazföldi és tengeri rendszerek degradációjából, az állatok és növények túlzott kizsákmányolásából, valamint az éghajlatváltozásból erednek.

Latin-Amerikában és a Karib térségben tapasztalható a legnagyobb – 94 százalékos – regionális egyedcsökkenés. A jelentés arra figyelmeztet, hogy az Amazonas esőerdői a működésképtelenné váláshoz közelednek.

Andrew Terry, a ZSL természetvédelmi és politikai igazgatója nyilatkozatában azt mondta, hogy az index „rávilágít arra, hogyan vágtuk el az élet gyökerét…(és hogy) a biológiai sokféleség további csökkenésének megakadályozása és a létfontosságú ökoszisztémák helyreállítása kell, hogy legyen a prioritás. Globális menetrendeket kell összeállítanunk a növekvő éghajlati, környezeti és közegészségügyi válság kezelésére.”

Jelenleg 1 millió növényt és állatot fenyeget a kihalás, az emlősök, madarak, hüllők, halak és kétéltűek 1-2,5 százaléka már kihalt – jelentette a WWF.

Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy 1970 óta az állatok 69 százalékát kiirtották a bolygóról. Marco Lambertini, a WWF nemzetközi főigazgatója a CNN-nek elmondta, hogy az LPI százalékos arányban számítja ki egy adott faj populációjának csökkenését, majd átlagolja az összes százalékos arányokat, hogy előálljon a végadat.

„Általában, amikor az emberek a veszélyeztetett vadon élő állatokra gondolnak, az olyan ikonikus állatokra gondol, mint az elefántok, tigrisek és pandák” – mondta Lambertini a CNN-nek.

„Vicces, hogy ezen állatok némelyike elkezdett visszapattanni. A tigrisek száma majdnem megkétszereződött, a pandák száma pedig körülbelül 20 százalékkal nőtt.

A kevésbé ismert állatok azonban hanyatlófélben vannak. A jelentés szerint például a brazíliai Amazonas államban található Mamirauá Fenntartható Fejlődési Rezervátumban található Amazonas rózsaszín folyami delfin állománya 65 százalékkal csökkent 1994 és 2016 között. A keleti síkvidéki gorillák a Kongói Demokratikus Köztársaság Kahuzi-Biega Nemzeti Parkjában 80 százalékkal vannak kevesebben most, mint 1994-ben, míg az ausztrál oroszlánfóka 1977 és 2019 között állományának 64 százalékát veszítette el.

Az index a vadon élő állatokkal kapcsolatos, már létező, publikált kutatásokon alapul, ami azt jelenti, hogy van egy torzítás a tekintetben, hogy mely állatok alkotják az LPI-t és melyek nem. Az összes ide tartozó állat gerinces, bár a gerinctelenek száma meghaladja őket. Ennek az az oka, hogy sokkal nehezebb őket kutatni – mondta Lambertini.

A biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló 30 éves vizsgálat során az LPI ilyen mértékű csökkenése a WWF szerint az ökoszisztéma egészségének korai figyelmeztető mutatójaként működik. A jelentés külön kihangsúlyozta a kormányok, a vállalatok és a nyilvánosság sürgős fellépésének fontosságát.

A bolygó 1,2 Celsius-fokkal felmelegedett az iparosodás előtti idők óta, ez az egyik oka annak, hogy az édesvízi fajok összességében a legnagyobb, 83 százalékos pusztulást mutatták. 2021-ben az óceánok hőmérséklete immár harmadik éve dönt rekordokat. Az élőhelyek elvesztése és a vándorlási útvonalak akadályai – például gátak – felelősek a halakat fenyegető veszélyek körülbelül feléért.

Noha a jelentés szerint a természet egy negatív fordulópont közelében van, azt is megemlíti, hogy az azonnali intézkedések lelassíthatják, sőt visszafordíthatják ezeket a riasztó adatokat.

Az Egyesült Nemzetek Biológiai Sokféleség Egyezményének COP15 ülésére várhatóan decemberben Montrealban kerül sor. Lambertini úgy véli, hogy ez egy lehetőség a vezetők számára, hogy irányt szabjanak a világnak a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására vagy „visszapattanására”.

„Híres mondás, hogy „azt nem tudod irányítani, amit nem tudsz mérni”, tehát kezelhető célra van szükség. Az éghajlatnak például el kell érnie a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást, de a biológiai sokféleség nettó nulla csökkenése nem elég jó” – mondta a rövid időn belül bekövetkező veszteség mértéke miatt.

Ehelyett úgy érvel, hogy a globális célnak „nettó pozitívnak” kell lennie a biodiverzitás tekintetében, mert a természet visszatérhet, és egyes fajok esetében vissza is tér.

Vita tárgyát képezi egy olyan globális keret, amely 2030-ra megduplázza a természet megóvását. Jelenleg a szárazföld 15 százaléka, az óceánok 8 százaléka védett.

Úgy gondolja, kisebb léptékben a lakosság is sokat tehet egy egyszerű szabály betartásával: „Kevesebbet és fenntarthatóbban fogyasszunk” annak érdekében, hogy csökkentsék a természetre nehezedő nyomást.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/10/03/klimavaltozas-magyarorszagon-a-kertjeinkben-szemleletvaltas-szukseges-a-siker-erdekeben/” ][/hm_embed]