Ami a románoknak szinte világszerte nemzeti ünnep, az nekünk, magyaroknak az egyik legszomorúbb gyásznapnak számít immár lassan 104 esztendeje. Az 1918. december 1-jei román nagygyűlés Gyulafehérváron kimondta a Magyar Királyság keleti területeinek csatlakozását Nagy-Romániához. Igazság szerint e döntés a kortárs magyar politikusok számára inkább a politikai fantasy kategóriájába tartozott. Ám a tény mégis az, hogy ma is Ártándnál kell átkelni a román-magyar határon, nem pedig Gyimesbükkön.
Ha utánanézünk a gyulafehérvári román nemzetgyűlés történetének, számos olyan momentummal találkozhatunk, amelynek olvasása után minimum értetlenséget, rosszabb esetben haragot érzünk az események akkori magyar irányítóival szemben.
Hiszen hogyan lehetséges az, hogy arra a gyűlésre, amelynek tagjai mind a több mint 1220-an egyetemlegesen kimondták Erdély és számos kelet-magyarországi vármegye csatlakozását Romániához a Magyar Államvasutak ingyenes különvonatokat biztosított? Hogyan lehetséges az, hogy az akkor még a Magyar Királyság fennhatósága alatt álló Gyulafehérváron nem lépett fel a magyar karhatalom és nem kergette szét a küldötteket. Az ok kettős.
Egyfelől 1918 október-novemberére világossá vált, hogy a központi hatalmak, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia benne Magyarországgal végérvényesen elveszítette az első világháborút. Azt azonban senki sem sejtette hazánkban, hogy ennek milyen súlyos (elsősorban területi) következményei lesznek.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/14/hoppa-fotok-bizonyithatjak-hogy-hitler-argentinaban-kezdett-uj-eletet/” ][/hm_embed]
A hatalomra kerülő Károlyi-kormány – minden ellenkező híresztelés ellenére – a Szent István-i Magyarország mellett állt. Szóba sem kerülhetett az ország területének megcsonkítása. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál a ténynél, hogy amikor később cseh, román, szerb csapatok szállják meg a Magyar Királyság egyre nagyobb területeit, éppen az egyik Károlyi-minisztériumban alkotják meg az utána nagy sikert befutó Nem, nem, soha! szlogent.
Ugyanakkor Károlyiék hittek a népek önrendelkezésének elvében, Wilson elnök 1918 januárjától népszerűsített ötletében. Tudták, hogy a Magyar Királyság soknemzetiségű állam, ahol a nemzetiségeknek többletjogokat kell biztosítani. Az úri kaszinók világában szocializálódott társadalmi elit azt azonban képtelen volt elhinni, hogy a románoknak, szlovákoknak, szerbeknek, horvátoknak már kevés lesz a területi autonómia, vagy Erdély esetében a svájci mintájú katonális berendezkedés, amit ők ajánlottak. Nemzetiségeink, még a horvátok is, akkor már elszakadni akartak, csak a kárpátaljai ruszinokat sikerült ideig-óráig meggyőzni.
Amikor Jászi Oszkár, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekért felelős minisztere tárgyalásokat kezdeményezett a románokkal 1918 november közepén előbbi még a nemzetiségi jogok kiterjesztését gondolta a legtöbbnek, utóbbiak viszont már teljes elszakadást a minimumnak. Ezért is engedélyezte a kormány a gyulafehérvári nagygyűlést, ezért segítette a küldötteknek az odajutást, mert hitt abban, hogy engedményekkel, “jófejkedéssel” magához tudja édesgetni az elszakadni vágyó vezetőket. Mindez súlyos hiba volt, a Károlyi-kormány ellenfelei éppen ezt vetik a gróf úr és csapata szemére, mint olyan bűnt, ami a történelmi Magyarország feldarabolásához vezetett.
[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/11/12/i-karoly-hadjarata-ahol-egy-magyar-vitez-mentette-meg-a-roman-arulastol/” ][/hm_embed]
Csakhogy az igazság ennél sokkal bonyolultabb.
A magyar, mint szabadságszerető nép 1848-49 után fogalommá vált Európa nyugati felén. Kossuth Lajost hatalmas tömeg és méltó ováció kísérte bármerre is járt a nyugati világban. Ez a dicsfény azonban szép lassan elhalványult a kiegyezés után. A 20. század elejére pedig már a nyugati szalonok többségében elnyomó, feudális magyarokról beszéltek. Ehhez csatlakozott a világháborút súlyos áldozatok árán megnyerő franciák célja: amennyire csak lehet meggyengíteni Németországot és ezért erős középhatalmakat létrehozni az Osztrák-Magyar Monarchia területén.
Erről pedig jóval azelőtt született döntés, hogy a Monarchia letette volna a fegyvert, a román csapatok megindultak volna Erdély ellen, vagy megszervezték volna a gyulafehérvári gyűlésüket. Az pedig, hogy Wilson népek önrendelkezésével kapcsolatos elképzelései helyett kőkemény francia nagyhatalmi célok mentén valósul meg az etnikailag kevert közép-európai régió átalakulása, úgyszólván szinte csak a politizáló magyar elit számára nem volt ismert.
A románok tehát akármekkora nagygyűlést szervezhettek volna Gyulafehérváron és bármekorra többséggel kimondhatták volna az egyesülést Romániával. Egyébként a magyar fél is szervezett nagygyűlést, december 22-én, Kolozsváron. Azon is sok tízezren vettek részt és egy akarattal kinyilvánították: Magyarország részei kívánnak maradni.
Legvégül azonban mégiscsak két érv döntött. A katonai erő és a nagyhatalmi akarat. Mindkettő kapcsán súlyos kudarcot vallott az akkori magyar elit.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Durva videón, ahogy az amerikai harckocsi pillanatok alatt szétszed egy orosz páncélost
Bizonyítékot találhattak a skóciai végzet kövének eredetével kapcsolatban
Ez a káprázatos meteorraj május 5-én lesz a legintenzívebb
A kínai holdbázis videójában valami nagyon oda nem illő dolgot találtak
‘Putyint nem lehet diplomáciai eszközökkel meggyőzni’
Mennyi pénzt kapott Júdás Jézus elárulásáért?