Mikor és miért veszítették el az emberek a bundájukat – erre keresik a választ a genetikusok

Az emberi faj – a többi főemlőstől eltérően – nagyrészt szőrtelen: az hogy a Homo sapiens pontosan mikor és miért lett „csupasz”, már régóta a genetikusok egyik fő kutatási területe. Most egy új, a testi kopaszságunk genetikai alapjait kereső vizsgálat megállapította, hogy valójában még mindig megvan a teljes génkészletünk ahhoz, hogy bundát növesszünk, csak épp ezek a szekvenciák valamiért nem aktívak.

A szőrtelenség gyökerét keresve, az új tanulmány kutatói a maga nemében egyedülálló elemzést végeztek: 62 emlős genetikai kódját vizsgálták meg, hogy megtudják, a genom mely szegmensei kulcsfontosságúak az optimális szőrnövesztés szempontjából. Az ezt befolyásoló gének kutatása több száz, a génexpressziót befolyásoló, hajjal kapcsolatos szabályozóelemet talált.

Egy élőlény fenotípusát befolyásolhatja az epigenetika , amely olyan változásokat okoz egy szervezetben, amelyeket nem maga a DNS-szekvencia, hanem az expressziójára ható szabályozó elemek irányítanak. Ez megmagyarázhatja, hogy egyes állatok miért rendelkeznek egy bizonyos fenotípus génjével, például az emberek azzal, ami lehetővé teszi, hogy az egész testünket szőr boríthassa, de ehelyett egy másik az uralkodó, ami miatt relatíve meztelenek vagyunk.

A vizsgálatban azonosított gének és szabályozó elemek a hajnövekedés minden aspektusát kódolják, a szár alakjától a fejlődési mintáig. Fontos, hogy a kutatók azonosítani tudták a szőrnövekedéssel kapcsolatos genomiális régiókat, amelyek gyorsabban vagy lassabb ütemben fejlődtek, ami potenciális magyarázatot adott arra vonatkozóan, hogy egyes emlősök hogyan és mikor hagyták abba a szőrnövekedést.

Az emlősöknél a szőrtelenség különböző fokú. Bár az emberek nagyrészt kopaszok, közel sem annyira, mint például a delfineket. Amikor hasonló jellemvonások jelennek meg az evolúciósan elkülönülő csoportok mentén, mint például ebben az esetben, azt konvergens evolúciónak nevezik.

Az ilyen konvergens evolúciót olyan szabályozó elemek vezérelhetik, amelyek különböző állatcsoportokban ugyanúgy kapcsolják ki a géneket – ezekre fókuszáltak a kutatók a vizsgálat során. Számítógépes modellezéssel közös géneket azonosítottak az emlősökben, amelyek miatt azok szőrtelenné fejlődtek, és azt találták, hogy a szőr növekedéséért felelős régiókban eltérő sebességgel halmozódnak fel mutációk a különböző fajokban.

Úgy tűnik tehát, hogy az évezredek során bekövetkezett mutációk száma az – ami tudvalevőleg az evolúció mozgatórugója –, ami meghatározza, hogy egyes fajok mikor és milyen ütemben veszítették el a bundájukat.

A kutatás messze nem öncélú: annak megértése, hogy bizonyos helyeken miért maradt abba a szőrnövekedés, hozzájárulhat olyan terápiákhoz is, amelyek segíthet úrrá lenni a korai kopaszodáson. A tudósok az eredményeket felhasználva olyan, személyre szabott eljárásokat dolgozhatnak ki, mely nem csak megállítja, de vissza is fordíthatja a hajhullást.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/01/03/kepek-o-lett-a-vilag-legmagasabb-embere-es-nem-all-meg-a-novekedesben/” ][/hm_embed]