Az Árpád-házi hercegnő, aki elemelte Attila kincseit

A magyar királyi kincstárról kevés bizonyosságunk van a középkor idejéből. Nagyon kevés tárgyat tudunk azonosítani, amelyet valóban a magyar királyok őriztek. Még kevesebb maradt fent az utókorra. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a történelem viharai alaposan megdézsmálták az egykori kincstárat. Előfordult az is, hogy egy politikai okokból menekülő Árpád-házi hercegnő egyszerűen magához vette a kincstár darabjait. De mi lett a sorsa neki és a tárgyaknak?

Oroszok a házban

Az Árpád-korban (de általában a magyar középkorban) kevésbé vált jellemzővé, hogy a nők vagy a királynék látványos politikai szerephez jussanak. (Bár példák természetesen akadnak rá). Történetünk főhőse olyasvalaki, aki nőként játszott meghatározó szerepet a késő Árpád-kor politikájában.  Anna hercegnő, vagy ahogy időnként hivatkozni szoktak rá, Macsói Anna, 1226 körül látta meg a napvilágot. Az életben maradt gyermekek közül ő volt a második legidősebb.

IV. Béla a gyermekei kiházasítása során arra törekedett, hogy egy újabb tatárjárás esetén megfelelő összefogást tudjon teremteni a védekezéshez. Ennek keretében 1243-ban, a házasulandó korba lépő Annát feleségül adta Rosztiszláv halicsi fejedelemhez. (Rosztiszláv időlegesen betöltötte emellett a csernyigovi fejedelmi és más orosz titulusokat, de ezeknek részletezése és egymáshoz való viszonyának kitárgyalása meghaladja e cikk kereteit).

Rosztiszláv meglátogatja apját, a csernyigovi fejedelmet (Wikipédia)

Az egykori fejedelem a tatárjárás után megpróbálta visszaszerezni a halicsi trónt, amiben IV. Béla támogatta is, ám Jaroszláv mellett 1245. augusztus 17-én döntő vereséget szenvedett. Ezt követően a magyar király alattvalójaként tevékenykedett. A király macsói bánná nevezte ki, e minőségében rövid időre a bolgár cári trónt is megszerezni látszott. Később részt vett IV. Béla II. Ottokár elleni harcaiban, például a balul végződött kroissenbrunni csatában 1260-ban. Miután Ottokár és Béla kibékült, éppen Rosztiszláv és Anna lányával, Kunigundával pecsételték meg a két király közötti békét. Rosztiszláv hamarosan elhunyt, birtokait a fiai, Mihály és Béla hercegek örökölték, Anna pedig meghatározó alakjává vált a késő Árpád-kori politikának.

IV. Béla megkoronázza V. Istvánt a Képes Krónikában (Wikipédia)

Egy Árpád-házi hercegnő tündöklése és menekülése

Miután IV. Bélának fel kellett adnia az Ottokárral szembeni törekvéseit, kiéleződött a viszonya a fiával, a későbbi V. Istvánnal. Ennek a konfliktusnak az egyi központi szereplőjévé vált Anna. Folyamatosan szította a viszályt az apja és a testvére között, következetesen mindig az előbbi pártjára állva. Hogy miért orrolhatott meg István hercegre, azt csak valószínűsíthetjük. Füzér várát és a hozzá tartozó birtokokat eredetileg Rosztiszláv kapta meg, majd Anna kezére jutottak. Amikor azonban István herceg ifjabb királyságának a fennhatósága alá került, ő egyszerűen elvette azokat és ide költöztette a feleségét, Kun Erzsébetet.

Füzér fő nézete, Fotó: Mayer Jácint

Amikor 1264-65-ben IV. Béla serege váratlanul támadást indított István territóriuma ellen, a támadás északi szárnyán ott tartózkodott Anna is. Az Árpád-házi hercegnő alighanem elégtétellel vette tudomásul, hogy a királyi sereg elfoglalta Füzér várát, benne István egész családjával. A kezdeti sikerek azonban visszájára fordultak: István legyőzte a királyi sereget Feketehalomnál, majd az Erdélyből kitörő hadserege döntő győzelmet aratott Isaszeg közelében. Az ezt követően megkötöt béke ellenére a feszültség megmaradt a családon belül. Anna továbbra is István ellenében ténykedett, de érdemi cselekvésre már a király vereségei után nem maradt tere.

Ráadásul halálesetek is aláásták a pozícióját: 1266-ban elhunyt Mihály herceg, az idősebb fia. 1269-ben pedig elhunyt Anna és István öccse, Béla herceg, akit esetleg valamiféle trónkövetelőként fel lehetett volna léptetni István ellen. Amikor 1270-ben IV. Béla is lehunyta a szemét, az Árpád-házi hercegnő drasztikus lépésre szánta el magát: a királyi kincstár értékes darabjait magához vette, és a lányához, valamint annak férjéhez, II. Ottokárhoz menekült.

Attila kincse és a Szent Korona

Anna alighanem arra gondolt, hogy István országában nem vár rá különösebben jó sors. A kincsekkel való távozást egyébként azzal indokolta, hogy ezeket apja bízta rá halálos ágyán. Hogy így történt-e, azt ennyi idő távolából aligha lehet megállapítani. Mindenesetre amikor István értesült az eseményekről, előbb Székesfehérvárra sietett, majd utána Esztergomba, ahol a kincstárat őrizték. Erre jó oka lehetett, ugyanis a királyavató korona szintén a kincstárban lehetett. De milyen kincsekről tudósítanak a források?

Az Árpád-házi hercegnő ezek alapján “két aranykoronát, és királyi jogarokat, valamint egy igen értékes, minden oldalán a legnemesebb drágakövekkel ékesített, csodálatos szépségű aranyedényt, továbbá számos más aranykincset, amelyeket Attila magyar király és utódai idejétől fogva mind az idáig Magyarországon őriztek” vitt el. (A szöveg Zsoldos Attila fordítása). A Szent Korona kutatása során érvként merült fel az, hogy a mai Szent Korona az ellopott korona pótlására készült volna nagy sietve. Különösen a 20. század egyik legnagyobb középkori felségjelvénnyekkel foglalkozó történésze, Deér József gondolta így, ám álláspontját a Szent Korona késői keletkezéséről a történészek nagy része nem osztotta. A koronázás ugyanis rendben lezajlott.

II. Ottokár sírja (Wikipédia)

Nemcsak Anna távozott a kincstárral II. Ottokárhoz, hanem nyugat-magyarországi előkelők egy része is úgy döntött, hogy Ottokárhoz pártol, csak ők nem kincseket, hanem a kezükön lévő várakat adták a cseh királynak. 1270 nyarán, nem sokkal V. István megkoronázását követően, kincslopás ide vagy oda, még fegyverszünetet kötött a két uralkodó, sőt ezt egy Pozsony közelében lévő dunai szigeten személyes találkozóval erősítették meg. A várak átjátszása 1270 őszén azonban már összecsapásokhoz vezetett. A magyar sereg megpróbálta visszavenni az átvett várakat, sőt V. István Stájerországba is küldött sereget, amely a karinthiai hadjáratáról hazatérő II. Ottokárt kis híján foglyul ejtette.

Árpád-házi hercegnő nyugdíjban

A cseh király ezt a saját szemszögéből a béke megszegésének tekintette és háborút indított és elfoglalta Pozsonyt, Nyitrát és Nagyszombatot is. V. István Óvárnál és Mosonnál szállt szembe a cseh hadakkal, ám mindkétszer vereséget szenvedett. Ezt követően viszont becsalta Ottokár seregét, ahol állandó zaklatásokkal alaposan kifárasztották őket, vissza kellett vonulniuk Pozsonyba. Ráadásul újra megtámadták a cseh király osztrák birtokait. Ottokár végül úgy döntött, hogy békét köt. Istvánnak le kellett mondania a nővére által ellopott kincsekről, Ottokárnak pedig a hozzá pártolt magyar nagyurak birtokairól.

Anna ekkoriban játszott szerepére nincs sok adatunk, feltehetően csak egyike maradt a cseh királyi udvarban gyülekező száműzött magyaroknak. Amíg V. István élt, addig Magyarország kapui is zárva maradtak előtte. Miután azonban öccse 1272-ben váratlanul meghalt, hazatérhetett. A családi tragédia azonban nem kerülte el: még megérte, hogy másik fiát, Bélát 1272-ben ellenlábasai a Margit-szigeten darabokra kaszabolják.

Anna ezt követően a macsói birtokait igazgatta egészen 1276 körül bekövetkezett haláláig. Még arról is értesülünk a Szent Margit-legendából, hogy ápolta a beteg unokaöccsét, IV. László királyt. A személyes ellentétét, amit táplált V. István iránt, valószínűleg nem terjesztette ki a fiára. Annát halála után először Szenternyén temették el, majd a holttestét Esztergomba szállították, hogy édesapja, édesanyja és öccse mellett leljen végső nyugalomra.