A reneszánszát élő ozorai reneszánsz

Ozora a dimbes-dombos tolnai lankák között húzódik meg, területét kedves kis patakok szelik át. A község határához érkezve már messziről észrevehető a szőlőhegyek által ölelt kettős domb, melyek egyikén a templom, a másikon a várkastély látható. A várdombot és a templomot ma is a Sió és a Cinca-patak vize veszi körül. A település a mind a mai napig megőrizte reneszánsz hangulatát.

A honfoglalást megelőző időszakban az avarok lakták. 1871-ben nagyobb jelentőségű leletegyüttest találtak, mely fontos szereppel bír az avarkor kutatásában. Az ozorai együttesként ismert tárgyak, melyek ennek a kornak a legérdekesebb és legértékesebb emlékeit alkotják, a Nemzeti Múzeum gyűjteményének büszkeségei.

A helységet egy 1315-ben kelt oklevél említi először Azara néven, mint az Ozorai-család birtokát.

Ozora, Magyarország. Fotó: Mayer Jácint

E család utolsó nőtagja, Ozorai András egyetlen leánya, Borbála, 1399-ben ment hozzá a firenzei születésű Filippo Scolarihoz, aki ezután felvette az Ozorai nevet. Zsigmond király pedig Ozora helységet és uradalmát az ifjú párnak adományozta. 1416-ban kapnak engedélyt kő vagy favár építésére, melyet 1423-ban Zsigmond meg is látogat. Ekkor már feltehetőleg befejeződtek az építkezések. A várkastély négyzet alaprajzú és a gótikus stílus jegyeiben pompázott. Hajdan inkább reprezentatív megjelenésével és lakályosságával tűnt ki a magyar várak közül, mint erős védelmi funkcójával. A palotaépületet kívülről szabályos elrendezésű várfal vette körül, amelynek négy sarkát kerek tornyok erősítették. A külső falakat övező árokba a Sió vizét vezették.

Az építtető a történelemkönyvekből Ozorai Pipo néven ismert számunkra. Pipo de Ozora, ahogy ő használta, korának kiemelkedő képességű államférfija volt. A magyar király érdemeire és tehetségére való tekintettel számos tisztséget bízott reá. Volt ispán, főkincstartó, bán, és mindezek mellett sikeres hadvezér, aki szembeszállt az akkor már megerősödött török veszedelemmel.

Ozora, Magyarország. Fotó: Mayer Jácint

A tulajdonosok sorában Pipo után a Héderváriak és Török Bálint következetek. Ekkor, az 1500-as évek elején, történhetett a vár építészeti stílusváltása. Az ablakkereteket reneszánsz faragásra cserélték, az udvari loggia hangulatát korlátos folyosók szabták át, a boltozatokat famennyezetekkel díszítették. 1545-től 1686-ig Ozora török fennhatóság alá tartozik. Az oszmánok kiűzése után a várkastély harcokban súlyosan megsérült, romos állapotúvá vált. A 17. századtól Esterházy birtokközpont. Külső védműveit elbontják, barokk stílusú kastéllyá építik át, melynek eredményeként eredeti hangulatát elveszíti. Az 1800-as évektől végül magtárrá és börtönné alakítják az egykor dicső komplexumot.

A napjainkra helyreállított és rekonstruált ozorai várkastély ma a reneszánsz világába repít bennünket vissza. A hídon belépve rendezett, virágos, mutatós várkert fogad minket, melyen végighaladva kívülről sétálhatjuk körbe a főépületet.

Ozora, Magyarország. Fotó: Mayer Jácint

A pénztárat elhagyva az oszlopokkal, faragványokkal díszített, zöldellő meseudvarra érkezünk, ahol az emberben már rögtön a látogatás elején felmerül egy kellemes kávészünet ötlete.

Ozora, Magyarország. Fotó: Mayer Jácint

A vár egy nagyjából egyórás idegenvezetéssel tekinthető meg teljes egészében, önállóan csak bizonyos részei bejárhatók. A szépen kivitelezett kiállítótereket színvonalas tartalommal töltötték meg: bemutatásra kerül a korabeli konyha és ebédlő, láthatunk reneszánsz kandallós tróntermet, fegyverkiállítást, hálószoba berendezést, a várkápolna freskómaradványait. Befejezésül pedig a loggiás meseudvar és az ott berendezett kávézó további időzésre csábít ahonnan garantáltan senkinek sem lesz sietős a távozás.