Erdély egykori fővárosában jártunk, Nagyszebenben

Ha egy átlagos magyarnak feltesszük a kérdést, hogy mi számítható Erdély fővárosának, akkor egyértelműen Kolozsvárt adja meg a válasznak, vagy a történelemben kicsit jártasabbak esetleg Gyulafehérvárt, a régi egyházi és fejedelmi központot. Ezek a válaszok természetesen elfogadhatóak, azonban mindenképpen szükséges megemlíteni a sorban Nagyszebent is, mely az Erdélyi Királyi Kormányzóság, a Gubernium ideje alatt a 18. században, és a 1848-49-es szabadságharcot követő időszakban szintén kormányzati központnak számított.

A külső és a belső védművek együttesen, Fotó: Mayer Jácint

Szeben a nevét a vármegyét átszelő Szeben-patakról kapta. A németek erdélyi betelepítésének kezdete valószínűleg II. Géza király időszakára tehető. A későbbi szász településterületet nyugat felől kezdték benépesíteni, első szálláshelyük Szászváros környékén lehetett. III. Béla idejére már lakott „Cibin” is, melyről egy 1191-es oklevél tanúskodik, amiben egyébként az erdélyi németek egyházának szabad prépostságba való szerevezéséről rendelkeznek.

A Hazugok hídja, Fotó: Mayer Jácint

A város a Magyar Királyság déli határán fekszik a Kárpátok lábánál a ma Vöröstoronyinak nevezett szoros északi részén. Stratégiai fontosságú hely lévén hamar kiváltságokat szerzett, meggazdagodott, kulturális és kereskedelmi központtá nőtte ki magát, melyet mindig komoly erődítéssel védtek a délről betolakodó ellenséggel szemben. Leglátványosabb részei az óvárost körül ölelő kaputornyok, a 15. századi kecses, felül sokszögletű tornyocskákkal tagolt, gyilokjárós falrészletek, és 16. századi már modernebbnek számító komolyabb tüzérségi állások. Az erődítések korszaka a 17. században fejeződött be, melynek legnagyobb tanúja a ma is bejárható Soldisch-bástya.

Az evangélikus székesegyház, Fotó: Mayer Jácint

A város az 1848-49-es szabadságharc idején a császári katonai erők logisztikai központja volt, és ennek a kulcskérdésnek a megoldását Bem József tábornoknak folyamatosan szem előtt kellett tartania, így többször alakult ki harc a térségben. A kezdeti kudarcok után 1849 kora tavaszán azonban, miután az őt befogadó Segesvár köré Puchner által vont gyűrűből ügyesen kivágta magát, Bem Nagyszeben falainál termett, és néhány napos ostrom után március 11-én bevette a várost. Tette hatalmas bravúrt jelentett, melynek következtében Erdély akkor, kis kivétellel, teljes magyar ellenőrzés alá került a későbbi általános orosz beavatkozásig. A következő zivataros időszak már az első világháborúhoz köthető, amikor Románia 1916. augusztus 27-én az antant oldalán belépett a háborúba és a Vöröstoronyi-szoros irányából megérkezett hadereje Nagyszeben határába. A központi hatalmaknak két hónapjába telt, amíg sikerült a frontot stabilizálni, majd ellentámadásuk a románok katasztrofális összeomlását okozta. Nagyszebent végül a trianoni békeszerződés Erdéllyel és más területekkel együtt Romániához csatolta, mely a magyarokkal szembeni ellenérzések miatt nem volt elfogadhatatlan a szászok számára.

Székesegyház belső részlet, Fotó: Mayer Jácint

Későbbi történetük nem igazolta akkori hozzáállásukat: a szászok többsége mára elmenekült, csak műemlékeik maradtak hátra. 2007-ben a testvérinek tartott Luxembourg mellett Európa kulturális fővárosává választották Nagyszebent, melynek keretében helyreállították parkjait, tereit, megújultak múzeumai. Ajánlatos megtekinteni az Európa gótikus gyöngyszemének tartott evangélikus székesegyházat, mely közel négyszáz évig épült, hétszintes, és 75 méteres harangtoronnyal bír, illetve a Nagypiac téren a városházát, a Szentháromság-plébániatemplomot és az 1588-ban épült, várostörténeti múzeumnak berendezett, remek kilátást nyújtó Várostornyot. A Kispiac téri régi szennyvízcsatorna helyén autóút van, fölötte pedig a Hazugok hídja ível át. Egy helyi vicces legenda szerint ha valaki rossz szándékkal vagy hazugsággal a lelkében lép a hídra, akkor azt a híd megbünteti és lerázza. A 147 ezer fős, zömében románok, de azért kis mértékben magyarok és németek által is lakott Nagyszeben hangulatos középkori belvárosa égbe nyúló tornyaival, szemekre emlékeztetően kialakított ablakokkal tarkított, úgynevezett kacsintós ház tetőivel, kacskaringós, titokzatos utcáival és teraszos éttermeivel egyaránt kedvelt üdülési célpontja lehet az építészet, a történelem szerelmeseinek.

Érdemes elolvasni„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége” – Erdély fővárosában jártunk