Te is elköveted ezeket a hibákat? – Tippek konfliktushelyzetekre

A konfliktushelyzetek próbára teszik a kapcsolatainkat. Nincsenek általános megoldási receptek, de gyakorlással megtanulható, hogyan vegyük elejét annak, hogy elmérgesedjen a viszony. Sorozatunk mai részében két gyakori hibát veszünk górcső alá.

Nem hallgatjuk meg a másik felet

A társas helyzetekben való eligazodás során sokszor tudunk hatékonyan támaszkodni a világról és a másokról alkotott következtetéseinkre. Azonban előfordul, hogy ez a kép túl gyorsan jön létre.

A konfliktusok során eltéríthet bennünket a megoldástól, ha kizárólag a saját nézőpontunkhoz, igazunkhoz ragaszkodunk, hiszen legtöbbször nem látjuk a teljes képet, a részinformációk alapján levont következtetéseink pedig nem feltétlenül helytállóak.

Egy korábbi cikkünkben foglalkoztunk már azzal, hogy az információk ilyen jellegű hiánya hogyan vihet bennünket tévútra. Ha azonban megismerjük a másik fél szempontjait is, érthetőbbé válik a viselkedése.

Közös nevezőt csak mindkét fél nézőpontjának ismeretében találhatunk.

Mindkét fél felelőssége, hogy a saját látásmódját megvilágítsa. Egy vitás helyzetben osszuk meg a másikkal, hogy mi mit és hogyan észleltünk, és ezek milyen érzéseket keltettek bennünk. A másik vádolása helyett a saját érzéseink megmutatása segíthet neki megérteni, mi zajlik bennünk.

De ugyanilyen fontos a másik érzéseinek kiderítése is. Ha magától ez nem történik meg, kérdezzünk rá, és hallgassuk is végig figyelmesen az általa elmondottakat.

Csak akkor tudunk ugyanis megfelelően reagálni, ha a konfliktuspartner érzéseit, igényeit is meg tudjuk érteni.

Ehhez először figyelmesen hallgassuk végig a másikat, majd ellenőrizzük, jól értettük-e az általa elmondottakat. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha gyors viszontválasz helyett inkább megpróbáljuk a saját szavainkkal összefoglalni, mit értettünk abból, amit mondott. Szükség esetén addig pontosítsuk közösen, amíg valóban mindketten azt nem értjük alatta, amit ő kommunikálni szeretett volna. Ez az aktív hallgatás technikája, mely szintén közelebb vihet ahhoz, hogy könnyebben találjunk mindkét partner számára megnyugtató megoldásokat a konfliktusok során. Ne csüggedjünk, ha nem megy elsőre, hiszen már a puszta igyekezettel is mélyítettük a kapcsolatot.

Az éremnek csak egy oldala van

Egy konfliktus esetén természetes, hogy zavart, frusztrációt, haragot érzékelünk. Ezek minden konfliktusnál előfordulnak, hiszen saját érdekeink, igényeink akadályozásával találjuk szemben magunkat, és ez rossz érzéseket kelt bennünk. Ilyen állapotban hajlamosabbak lehetünk arra, hogy az éremnek csak egy oldalát nézzük: mit tett a másik a sérelmünkre. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a mi szavaink, gesztusaink pusztán kényszerreakciók a másik fél bántó, sértő cselekedetére.

Egy külső, független szemlélő számára azonban a helyzet nem ennyire egyoldalú. Hiszen ő egyszerre látja mindkét nézőpontot.

Mindkét vitapartner viselkedése kölcsönösen befolyásolhatja a másikat.

A saját viselkedésünk is okozhat tehát negatív érzéseket a másikban, és a reakcióink megváltoztatásával mi magunk is hozzájárulhatunk a feszültség csillapításához. Ha képessé válunk ezt felismerni, fontos lépést tehetünk meg a konfliktushelyzet megoldása felé vezető úton.

Ha beleállunk a konfliktusokba, a velük való közös megküzdés számos fejlődési lehetőséget tartogathat mind a kapcsolat, mind az egyén szempontjából. A helyzet megoldása energiát szabadít fel, hiszen már nem a feszültség kezelésével kell foglalkozni. Fokozza a partnerek egymás iránti bizalmát, ha nyíltan beszélhetnek egymásnak a negatív érzéseikről, problémáikról is, és ez erősíti a közöttük lévő kapcsolatot. A konfrontáció emellett segíthet önmagunkat és a másikat is jobban megismerni. Az összekülönbözések által világosabbá válhatnak a határaink, és képessé válunk egyre jobban védeni a saját érdekeinket, miközben könnyebben tiszteletben tudjuk tartani a másikat is. A sikeres konfliktusrendezés így önbizalmat is hozhat, és a feszültséget, stresszt jelentő tényező kiiktatása egészségünk megtartásában is fontos tényező lehet.

Vera Arsic fotója a Pexels oldaláról

Felhasznált források:  

Schmidt, T. (2009). Konfliktuskezelési tréninggyakorlatok. Z-Press Kiadó Kft., Budapest

Smith, E. R., Mackie, D. M. (2001). Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest