Ezért nem volt kamu a holdra szállás
Az összeesküvés-elmélet, miszerint a holdra szállás végig hamisított volt, valószínűleg soha nem fog feledésbe merülni. Viszont az ellene szóló bizonyítékok többnyire elsöprőek.
Az IFLScience nemrégiben megjelent, az Artemis II legénységének bejelentéséről szóló cikkére reagálva a szerző, Dr. Alfredo Carpineti kapott egy e-mailt, amelyben ez állt: “Mielőtt visszamehetnénk a Holdra, korábban már járnunk kellett volna ott. NEM VOLTUNK.”
A közösségi médiában a cikkhez rengeteg hozzászólás érkezett hasonló üzenetekkel. Ez még úgy is nyugtalanító, ha a nagy részük iróniával vagy trollkodás céljából lett megírva. Ha az emberek csak egy töredéke gondolja úgy, hogy a leszállásokat meghamisították, akkor elő kell venni a bizonyítékokat is, amelyek szerint Kennedy elnök ígérete teljesült.
Az elképzelés, hogy a leszállást meghamisították, majdnem olyan régre nyúlik vissza, mint a tényleges események. Csakhogy az utóbbi években újra felerősődtek. Ez részben talán azért van, mert az a generáció, amelyik a “kis lépést” valós időben látta, ma már kisebbségben van, de a fő ok a tekintélyekbe vetett bizalom csökkenése. Miután a Watergate-től a tömegpusztító fegyverekig mindenről hazudtak nekik, sokan már nem hajlandóak egyszerűen hinni az amerikai kormány szavának.
Ahelyett azonban, hogy némi szkeptikus szigort alkalmaznának a kérdésben, sokan inkább mindent elhisznek az első szembejövő posztban vagy videóban.
A probléma a hamisított leszállás mítoszának megcáfolásával az, hogy ez nem egy összeesküvés-elmélet. Sokkal inkább egy összekapcsolódó halmaza azoknak. Egyes verziók szerint az egész projektet meghamisították, és egyetlen űrhajós sem hagyta el a Földet. Mások szerint Hold körüli pályára álltak, de soha nem landoltak. Megint mások szerint a Hold a Földdel együtt lapos, így a leszállás “lehetetlen”. Ahogy Dr. Carpineti viccelődött az üzenetre reagálva: “Bátor dolog azt feltételezni, hogy a Hold valóságos”.
Ennek ellenére itt van egy áttekintés azokról a problémákról, amelyek a Holdra szállás minden alkalmával – mind a hat, mert az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy nem csak egy volt – felmerülnek.
Túl sok ember
Könnyű két személyre szóló összeesküvést levezetni. Valószínűleg mindketten sokat nyerhetnek a titok megtartásával, és ha kiszivárog, könnyű kideríteni, ki a hibás. Tucatnyi összeesküvővel már nehezebb, de tudjuk, hogy előfordult már, bár még ilyenkor is gyakran előfordul, hogy valakinek lelkiismereti válsága van, részegen fecseg, vagy hanyagul bánik a terhelő bizonyítékokkal. Az Apollo-missziók azonban az emberiség történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt. Becslések szerint 400 000 ember dolgozott valamikor a projektben.
Nem mindegyiknek kellett volna tudnia, hogy a küldetések nem valósak. Az űrruhákat tervező és készítő embereket például nyugodtan hagyhatták volna abban a hitben, hogy a munkájukat felhasználják. Mindazonáltal több tízezer embernek kellett volna beavatottnak lennie a titokba, maguktól az űrhajósoktól kezdve a filmkészítőkön át, akiknek a felvételeket kellett volna hamisítaniuk, még a visszatért parancsnoki modul takarító személyzetnek is.
A visszahozott holdkőzetek
Az Apollo-missziók 380 kilogramm kőzetet és port hoztak vissza a Hold különböző részeinek felszínéről. Bármely geológus, akinek ígéretesnek tűnő kutatási projektje van, kérhet mintát, és sokan kapnak is. A nagy mennyiségű holdi anyagot igénylő projekteket általában elutasítják, de azok, akik kis szeletekből is el tudják végezni a kutatásukat, gyakran kapnak hozzáférést, és publikálják eredményeiket.
Ezeket a szeleteket lézerrel megvizsgálták és tömegspektrométereken futtatták át. Az eredmények következetesen bizonyítják, hogy a kőzetek olyan lég- és nagyrészt vízmentes környezetben keletkeztek, amelyhez hasonlót a Földön nem találunk, és évmilliárdokat töltöttek a napszélnek közvetlenül kitéve. Hacsak a geológusok ezrei világszerte nem vettek részt az átverésben, a kőzeteket olyan módon kellett volna hamisítani, amely messze meghaladja a mai modern technológiát, nem is beszélve az 50 évvel ezelőttiről.
Nem valószínű, hogy a leszállás előtt bárki is meg tudta volna jósolni a holdkőzetek hamisításához szükséges összetételt. A kínai Csang’E-5 által visszaküldött minták azonban – figyelembe véve a különböző helyeket – elég jól egyeznek ahhoz, hogy mindkettő ugyanarról az égitestről származzon. Egy geológus szerint nehezebb lett volna hamisítani a kőzeteket, mint ténylegesen a Holdra menni.
Mások is figyeltek
Bár a holdmissziók tudományos expedíciók voltak, a nemzeti büszkeség nagy szerepet játszott. John F. Kennedy elnök mindenáron el akarta feledtetni azt a szégyent, hogy a Szovjetunió legyőzte Amerikát az első műholddal és az első emberrel az űrben. A szovjetek pedig semmit sem szerettek volna jobban, mint az USA kudarcát látni. Ha a legcsekélyebb bizonyítékuk is lett volna arra, hogy az Apollo-11 nem szállt le, abszurdum azt hinni, hogy elhallgatták volna. Rádióteleszkópjaik minden küldetést nyomon követtek, és bőven lett volna lehetőségük arra, hogy észleljék, ha a jel nem a Holdról érkezik.
A hátrahagyott tárgyak
Három Apollo-küldetés tükröket hagyott a Hold felszínén, amelyekről azóta lézerrel mérik a Föld-Hold távolságot kivételes pontossággal. Akkoriban a robotmissziók nem rendelkeztek a telepítésükhöz szükséges kapacitással.
A NASA robotizált holdkörüli pályára állított űrszondái minden egyes leszállóhelyen lefényképezték a hátrahagyott tárgyakat, de az ilyen bizonyítékokat hamisítványnak tartják azok, akik nem fogadják el az eredeti bizonyítékokat. 2008-ban azonban a japán SELENE szonda megfigyelte az Apollo 15 által hátrahagyott robbanáskrátert, ami még tovább bővítette azoknak a listáját, akiknek benne kellene lenniük az összeesküvésben.
A hamisítás kockázata
A sikeres Holdra szállás hatalmas lökést adott az amerikai nemzeti büszkeségnek, de a NASA és az egész amerikai kormányzat tisztában volt a kudarc kockázatával. Nixon elnök híres módon beszédet készített arra az esetre, ha Neil Armstrong és Buzz Aldrin meghalna a Holdon.
Bármennyire is kellemetlen lett volna a haláluk minden szempontból, ez semmi sem lett volna ahhoz a felfedezéshez képest, ha kiderül, hogy százmilliárdokat költöttek egy hamisításra. A parancsnoki láncban az elnöktől az űrhajósokig mindenki tisztában lett volna az összeesküvés leleplezésének következményeivel. Hányan lettek volna elég őrültek ahhoz, hogy belemenjenek az ötletbe, tudván, hogy ha a színjáték bármelyik részét nem sikerül tökéletesen végrehajtani, akkor kiderül az igazság?
Miért fontos
Az összeesküvés-elméletekben hívőkkel kapcsolatos tanulmányok kimutatták, hogy azok, akik hajlandóak elhinni egyet, a többit is el fogják. Ez még a közvetlenül egymásnak ellentmondó elméletekre is vonatkozik. Azok az emberek, akik úgy vélik, hogy például Diana hercegnőt a királynő közvetlen parancsára gyilkolták meg, nagyobb valószínűséggel hiszik azt is, hogy valahol még mindig él, és megrendezte a saját halálát.
Bár a holdraszállásról szóló elméletek terjesztése ártalmatlannak hangzik, ezek a valóságos következményekkel járó, veszélyesebb összeesküvések kapuját jelenthetik, az oltásellenes hiedelmektől kezdve a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás tagadásáig.
Sajnos azonban lehet, hogy nincs olyan bizonyíték, amely megingatná a keményvonalas összeesküvés-elméletek híveit. Az egyetlen remény az, hogy elérjük azokat, akik még nem estek ebbe bele.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
