Öt szörnyű halál a Képes Krónika elbeszéléséből

A Képes Krónika a középkori magyar elbeszélő források közül talán a legismertebb. Miniatúrái rendszeres szereplői a különböző középkori Magyar Királyságról szóló történelmi könyveknek. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a Képes Krónika beszámol számos olyan halálesetről, amelyet legfeljebb a középkor sötét mivoltát bemutatni akaró filmek vendégszereplői. A magyar királyok élete, tettei és halála mellett olykor megjelennek mellékszereplők is, akik nem mindig értek boldog véget… Az ő eseteikből mutatunk be néhányat!

Buda megvakítása és Sebös halála

Szent István halála után körülbelül egy fél évszázadnyi rázósabb időszak következett a magyar történelemben. Ennek majd csak Szent László és Könyves Kálmán uralkodása vet véget. A Képes Krónika szerint István uralkodásának végefelé egy Buda nevű ember játszott jelentősebb szerepet. Gizella királyné híveként azt tanácsolta, hogy vakíttassák meg Vazult, nehogy István a saját utódjává tegye. A királyné egyetértett vele, így elküldték Buda fiát, hogy végrehajtsák a tervüket.

A család Péter király idején is megőrizte befolyását a Képes Krónika tudósítása alapján, amikor azonban a magyarok elűzték a királyt, a lázadók célpontjává váltak és szörnyű véget értek:

Miután Péter futással megmenekült a magyarok keze közül, a magyarok cafatokra vágva ölték meg a szakállas Budát, minden baj gonosz koholóját, akinek tanácsára Pétert ültették Magyarország nyakára, két fiának kitolták a szemét; Seböst pedig, aki Vazul szemét kitolta, úgy veszejtették el, hogy összetörték kezét-lábát; némelyeket megköveztek, másokat vasrudakkal törtek össze.

Egyes feltételezések szerint egyébként ez a Buda lehetett a névadója a későbbi magyar fővárosnak.

Gizella és István ábrázolása a Képes Krónikában (Wikipédia)

A szétzúzott fejű püspök

Talán mindenki előtt ismert Szent Gellért püspök halálának és a Gellért-hegy névadásának a legendája. A Képes Krónika azonban ennél kicsit árnyaltabban fogalmazott:

Szent Gellért püspök, mivel kicsiny termetű volt, és Isten szolgálatában felemésztette minden erejét, kocsin utazott. Amikor a nevezett révhez ért, íme a gonosz emberek, vagyis Vata és ördögtől megszállott cinkosai – annak ajánlották magukat – rárontottak a püspökre és minden társaikra, és kövekkel borították el őket. Szent Gellért püspök mindszüntelen a kereszt jelét vetette azokra, akik kövezték; ennek láttára amazok még jobban feldühödtek, megtámadták őt, a Duna partján fölfordították kocsiját, talyigára tették, és lebocsátották Kelenföld hegyéről. És minthogy ott még lélegzett, mellét lándzsával szúrták át, majd egy kövön szétzúzták az agyát. Krisztus dicsőséges mártírja így költözött át a világ bajoskodásaiból az örök boldogságra. A Duna gyakran kiáradt ama nagy kő fölé, melyen Szent Gellért fejét összezúzták, de hét esztendő alatt sem tudta lemosni róla a vért; végre a papok fölszedték, ez a kő most Csanádon van az ő oltára tetejében.

I. András fogadása és Péter megvakíttatása a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Aki éhségében megette a saját lábát

A magyarság a keresztény hittérítést követően is sokáig gyakorolta párhuzamosan ősi vallását. Szent István halála után azonban nemcsak I. András trónralépésekor tört ki pogánylázadás, de testvérének, I. Béla királynak is meg kellett küzdenie az ősi hit képviselőivel. Ő azonban egyszerűen ostrral kergettette szét őket a Képes Krónika tudósítása szerint. A lázadók vezérének, Vata fia Jánosnak akadt egy papnője, aki azonban a krónikás beszámoló alapján szörnyű véget ért:

Belus várából Vata volt a neve annak, aki először ajánlotta magát az ördögnek, leborotváltatta fejét, és pogány módra három varkocsot eresztett; sok idő múltán fia, János is atyja szertartását követte, sok varázslót, jósnőt és táltost gyűjtött maga köré, akiknek bűvölése-bájolása igen beajánlotta őt az uraknak. Egyik Rasdi nevezetű papnőjét a legkeresztényibb Béla király fogatta el, és oly sokáig tartotta börtönbe zárva, amíg saját lábait ette meg, és ott veszett.

Az ősi hit miatt többet nem is támadt lázadás Magyarországon.

Szent István legyőzi Koppányt a Képes Krónika ábrázolásán (Wikipédia)

A kegyetlen király

A Képes Krónika szerzője már azokból a forrásokból dolgozott, amelyek alaposan befeketítették Könyves Kálmánt és fiát, II. Istvánt. Előbbiről köztudottan sötét képet festett és még a halálát is a fülén keresztül kiszivárgó agyvelőnek tulajdonította. Ám utóbbi jellemét is sötét színekkel ecsetelte, kiemelve a király kegyetlenségét:

Lelkének indulatosságában István király tehát sok rosszat cselekedett, amit nem kellett volna. Krisztina úrnőt megégettette, és tüzet rakatott emberekre tett lóganéjból. Nagy égő gyertyákat csöpögtetett az emberek fenekébe.

Krisztinát máshol nem említik a magyar források, de talán azonos lehetett azzal a nővel, aki bizánci források szerint elárulta Nándorfehérvárt.

II. Istvánt megkoronázzák a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

A ló farka és az utcakő

A halálesetek a Képes Krónikában gyakran szimbolikusak. Az áruló személyekre általában szörnyű halál várt. Ha nem isteni, akkor nagyon is emberi kéztől. Buda városa arról vált hírhedtté, hogy még a pápát is kiátkozta az a városvezetés, amelyet Vencel helyezett a fogságban lévő Werner fia László helyére. Amikor azonban az kiszabadult, nem volt kegyelem és megbüntette a főkolomposokat:

E polgárok közül kettőt, nevezetesen Márkus Hermannt és Márton mestert, a tizenkét esküdt polgár közül valókat, ló farkára kötve kegyetlenül végighurcoltatta a város terein és utcáin, és csontjaikat tűzbe vetette; jószágaikat elkobozta és birtokába vette. Továbbá ama hitszegő papokat – kezüket, lábukat bilincsbe veretvén – elküldte Tamás esztergomi érseknek. Az érsek börtönbe vetette őket, ott lehelték ki szomorú lelküket.

A büntetés egyébként nem számított szokatlannak, a Thuróczy-krónika alapján ugyanez a sors jutott osztályrészül a Mária királynő ellen fellázadó Horváti Jánosnak.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2023/03/09/rakoczi-ferenc-fianak-adta-ki-magat-az-orokeletunek-hitt-francia-grof/” ][/hm_embed]