Felfedezés a szavannák világában, Namíbia 1. rész – képgaléria

Namíbia Afrika dél-nyugati részén található gyönyörű ország, mely az utazók számára lenyűgöző élményeket kínál. Változatos tájai, a gazdag állatvilág és a kultúrák sokszínűsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Namíbia az egyik legvonzóbb úti céllá váljon mindazok számára, akik szeretnének kicsit közelebb kerülni az afrikai természethez és vadvilági kalandokhoz. Ebben a cikktrilógiában felfedezzük az ország látnivalóit és megtapasztaljuk a helyi kultúra szépségét.

2022. őszének végén ismét felhúztam a túracipőt és délnek vettem az irányt. Afrika amúgy is desztinációs kedvencem, Namíbia ezen belül is régóta a bakancslistámon szereplő ország. 2019-ben csónakázgattam arrafelé, mikor Botswana-ban annak híres elefántpopulációja okán meglátogattam a Chobe Nemzeti Park-ot. Bár tárgyévben a vadászvizsgámat is megszereztem, ezúttal is csak csodálni mentem a természet e páratlan, a fekete kontinensen fellehető szépségét.

Namíbia – Windhoek hostel

Az ország 825.615 km2, vagyis közel kilencszer akkora, mint hazánk mai területe. Ennek ellenére lakossága alig 3 millió főt tesz ki, szóval egy hatalmas, még rengeteg lehetőséget kínáló tájegység. 1884-1915 között Német Délnyugat-Afrika (mint német gyarmat) létezett, majd a Dél-afrikai Köztársaság (angol befolyás) annektálta, mely uralma alól csak 1990-ben szabadult. Ennek megfelelően (hivatalos) angol nyelvhasználatra és baloldali autós közlekedésre számítsunk. Érdekesség még, hogy mai napig és ismét erős a német (üzleti és turisztikai) befolyás és sok szép épület is megmaradt a korai időkből. Az országban Dél-afrikai Rand-dal (ZAR) is fizethetünk, mely értéke a saját pénzükkel, a Namíbiai dollár (NAD) értékével azonos.

Elmondható, hogy a világ országhatárait jelentős mértékben Európa formálta, hiszen míg az öreg kontinensen nemzeti, a világ többi táján jellemzően gyarmati alapon húzták meg a határokat. Ez különösen igaz Dél-Amerika mellett Afrikára is. Namíbiát például 13 törzs alkotja, ezen törzsek egyike a híres „csettintgetős-kattogós nyelvet” beszélő.

Az ország fővárosa Windhoek, ide érkeztem, egyedül, ismét saját szervezésben, hátizsákkal, ahogy szoktam; müncheni, majd frankfurti átszállással, Lufthansa járattal Németországon keresztül október 28-án. A város keverékét kínálja az európai és afrikai kultúrának, melyben a német koloniális építészet és az afrikai piacok találkoznak egymással. Reptéri transzferrel utaztam első szállásomra a Chameleon Backpakers-hez (hostel). Emeletes ágyak, több szobaopció, részemre 6 fős szállás, kezdetben egy ausztrál és egy szingapúri lakótárssal. Később egy ágyas külön miniszobára váltottam. Nagyon jó helyen, igen olcsón, bárral és medencével, reggelivel, kedves személyzettel, csak ajánlani tudom.

Namíbia – Emlékmű

A recepción programlehetőségeket is kínálnak, célszerű lett volna egy 2 hetes országos körutazást igénybe venni, de úgy döntöttem spontánabbra veszem a figurát. Igaz akkor nem csak érintőlegesen juthattam volna el később a Namib-sivatag-ba, mely a világ legöregebb sivataga. A homokdűnék és a vörös homokkövek lenyűgöző látványt nyújtanak, különösen a híres Sossusvlei területén, ahol a Deadvlei halott, kiégett fekete fái sorakoznak. Ezen a helyen a sivatag vörös homokdűnéi és a fekete faágak kontrasztja különleges fotózási lehetőségeket kínál az arra járóknak.

Namíbia – Kaktusz

Mindenesetre a fővárosban első teljes napomon egy borravaló alapú (egyébként ingyenesnek hirdetett) gyalogos körbevezetésen vettem részt. A német erőd, a Krisztustemplom (Christuskirche), a rabszolgaság emlékműve, a Parlament (Tintenpalast) és néhány szobor adták a fő látnivalót. Olykor utcai árusok és itt lakó németek keresztezték utunkat, akik épp az evangélikus templomi szertartásra igyekeztek. Sok épített kulturális látnivaló egyébként az afrikai országokban jellemzően nincs, de nem is kell vagy szabad Európához hasonlítanunk. A közbiztonság alapvetően jó, bár naplemente táján érdemes visszatérni a szállásra, ez általános szabály arrafelé. Egyébként sok napsütés, mosolygós, sötétbőrű emberek, de a turistáknak azért „gyakran nyugatiasan számolt árak”.

Namíbia – Múzeum

Délután magamtól is tettem egy körsétát, a Nemzeti Művészeti Galériát, valamint a – most tessék megkapaszkodni – Észak-Korea által épített és adományozott Függetlenségi Múzeumot néztem meg, melynek tetején egy kellemes kis bár is található városi körpanorámával. Még betértem a Namíbiai Kézműves Központba, majd a The Brewers Market teraszán ittam egy jó pofa sört, ez a helyi buliközpont.

Namíbia – Leopárd

Másnap egynapos befizetett szafarin vettem részt Dusternbrook-nál, nagyon megérte. A sofőr a szállásra csak értem jött, bő egy órát tartottunk a kisbusszal északnak, majd nyugatnak vettük az irányt murvás utakon. Egy magán rezervátumban gyűlt össze a maroknyi csapat, először leopárd etetésen, majd víziló etetésen, végül pedig nyitott dzsipes körszafarin vehettem részt. Zárásként naplemente a kis tó partján, ahol chips-szel és helyi rum jellegű itókával is megvendégeltek. Szállásomra visszatérve jót aludtam a nap végén.

Érdemes elolvasniHátizsákkal a Karibon – Dominikai Köztársaság keleti régió – képgaléria

A taxisok leintéssel vagy ismert gyülekező helyeken állnak meg; a helyieknek persze általában megvan a maguk embere, akit szükség esetén hívni szoktak. Elugrottam az egyik bevásárlóközpontba is, majd délután hagytam el a fővárost. Itt persze ne hagyományos tömegközlekedésre gondoljunk. Kerítő emberek szaladgálnak a gyülekezési pontokon és megvan az ismert tarifája egy-egy városok közti utazásnak, ha valamelyik kocsiba még beférsz. Irány nyugat és a tengerpart, innen folytatom legközelebb..