Megtalálta az űrteleszkóp a tavaly a NASA által meglőtt aszteroida darabjait
A Hubble Űrteleszkóp észlelte annak az aszteroidának a darabjait, amelyet az amerikai űrhivatal a történelemben először egy ember készítette tárgy segítségével térített le a röppályájáról, ismertette a Live Science.
A nagyszabású kísérlet során tavaly szeptember 26-án a NASA Double Asteroid Redirection Test (DART) űrszondája belecsapódott a Dimorphos aszteroidába, amely akkor 11 millió kilométerre járt a Földtől, ezzel sikeresen módosítva annak útvonalát.
Az űrbéli szikla a teleszkóp tanúbizonysága szerint legalább 37 darabra esett szét.
Most a Hubble segítségével tanulmányozták a becsapódás következményeit, és a csillagászok azt találták, hogy a DART nagyjából 23.400 km/h sebességű becsapódása “sziklák raját” hozta létre. A raj nagyjából 0,9-6,7 méter átmérőjű „kövekből” áll.
David Jewitt, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem bolygókutatója így nyilatkozott a megfigyelésről: “Ez az első alkalom, hogy láthatjuk, mi történik, ha eltalálunk egy aszteroidát. Ezek a sziklák a leghalványabb dolgok közé tartoznak, amelyeket valaha is azonosítottunk a naprendszerünkben.”
A DART célja az volt, hogy a Dimorphos pályáját, mely a nálánál jóval nagyobb, 780 m. széles Didymos körül keringett, legalább 73 másodperccel megváltoztassa. Az űrszonda azonban messze túllépte ezt a célt, és megdöbbentően nagy mértékben, 32 perccel tolta arrébb.
Ez azt jelenti, hogy az 550 kilogramm súlyú, 314 millió dolláros DART űrszonda – egy zömök, kocka alakú szonda, amely érzékelőkből, antennából, ionhajtóműből és két 8,5 méteres napelemsorból állt – közelebb lökte a Dimorphost a Didymoshoz, és lerövidítette a kisbolygó útját. A küldetés sikere megnöveli annak esélyét, hogy egy ilyen módszerrel egy napon el lehet téríteni egy, a Földet fenyegető sziklát.
A törmelék, amelyek a Dimorphos tömegének mindössze 0,1 százalélát teszik ki, a NASA szerint valamivel több mint 0,8 km/h-s sebességgel távolodtak az aszteroidától – ez nagyjából teknősbéka sétatempója.
“Ez egy látványos megfigyelés – sokkal jobb, mint amire számítottam” – mondta Jewitt.
“Egy sziklafelhőt láttunk, amely tömeget és energiát von el a becsapódási célponttól. Ha követjük az eseményeket a jövőbeni Hubble-megfigyelések során, akkor elegendő adatunk lehet ahhoz, hogy meghatározzuk a sziklák pontos pályáját. Aztán megvizsgálhatjuk, milyen irányokba indultak ki a felszínről.”
Ez is érdekes lehet:
