Húsos kihívója akadt a világ legnehezebb állatának

39 millió évvel ezelőtt egy bálnához hasonló hengeres állat sodródott a Peru partjainál található part menti élőhelyeken. Miután megtalálták 13 csigolyáját és néhány bordáját, a kutatók most úgy becsülik, hogy ez lehetett a valaha élt legnehezebb állat, amely még az élő kék bálnák hatalmas súlyát is felülmúlta.

Amikor az emlősök visszatértek az óceánba, ‘hatalmas’ sláger lett köreikben az óriási méret, ezért látunk annyi hihetetlen méretű fajt a cetfélék, azaz az emlősök egy alrendje között. Ebbe a delfinek, bálnák és disznódelfinek tartoznak. Úgy tűnik, egy újonnan leírt faj egy lépéssel tovább vitte ezt, és olyan hatalmas méretűvé vált, hogy a becslések szerint a legnagyobb tömeggel rendelkezik minden ismert tengeri élőlény vagy emlős közül, számolt be az IFLScience.

Vastag csontú

A 39 millió évvel ezelőtt élt új bálnafajta a Perucetus colossus nevet kapta. Neve a származási országából, Peruból, a latin bálnából és az ógörög kolossósból származik, ami nagy szobrot jelent.

Ahogy az a hatalmas állatok esetében gyakran előfordul, a P. colossus minden ereje ellenére sem maradt fenn teljes egészében a feljegyzésekben. A felfedezésen dolgozó kutatók 13 csigolyát, négy bordát és egy csípőcsontot tudtak előkeríteni egy dél-perui lelőhelyről. Ez talán nem hangzik soknak, de ahhoz elég, hogy megjósolják: életében a P. colossus csontvázának súlya két-háromszorosa lehetett a ma élő kék bálnák csontvázának.

Ezt az elképesztő tényt figyelembe véve valószínű, hogy a teljes súlya 85 és 340 tonna között lehetett. Ez vagy megegyezik a kék bálna, a Balaenoptera musculus súlyával, vagy jóval meghaladja azt. Ez azt is jelenti, hogy ősi bálna elnyerte a valaha élt legnehezebb állat címét.

Rendkívüli állat lehetett

Bár a P. colossus egy szokatlan bálna, amelynek rendkívül megvastagodott csontjai vannak, a kutatók szerint ezek nem utalnak kóros állapotra. A csonttömeg ilyen jellegű növekedését pachyosteoszklerózisnak nevezik, és bár csak kevés bálnánál fordul elő a P. colossuséhoz hasonlóan extrém mértékben, néhány tengeri emlősnél, köztük a tengeriteheneknél is megfigyelhető.

Súlyos csontjai azt jelentik, hogy a tengeritehenekhez hasonlóan sekélyvízi életmódra korlátozódott volna, és a gravitáció megakadályozta volna, hogy a szárazföldre visszatérjen szülni. Ez azt jelenti, hogy nehézsúlyú bajnokunk teljesen átállt a vízi életmódra, és bár egy hiányos csontvázzal dolgozva nehéz megtippelni az úszási stílusát, a kutatók szerint leginkább a modern lamantinokéhoz hasonlított.

A felfedezés azon túl, hogy a Dél-Amerika partjai mentén elsodródott legnagyobb ismert tengeri élőlényével áldott meg minket, bővíti a korai bálnákról ismert tömegskálát, és megváltoztatja az arra vonatkozó ismereteinket, hogy hogyan és mikor alakult ki a maximális testtömeg az emlősök körében. Eddig úgy gondolták, hogy a hatalmas tömeg eléréséhez a mélytengeri életre volt szükség. Azonban ha a P. collosus sekélyvízi életmódját övező feltételezések helytállóak, akkor ez valószínűleg nem így volt.

A tanulmány a Nature folyóiratban jelent meg.

Érdemes elolvasni:

• Szenzáció: 46.000 éves élőlényeket élesztettek újra a tudósok
• Yuka, a hihetetlen állapotban fennmaradt gyapjas mamut