Egy 2700 éves csontváz bizonyíthatja, hogy földrengés pusztította el a legendás várost

Egy török erődben végzett ásatáson egy olyan rendkívül jó állapotú, ám 2700 éves holttestet találtak, amiből információkat szerezhetünk arról, mi is történt akkor, mikor a „pompás” Ayanis városát egy földrengés a földdel tette egyenlővé.

Az ékszereket viselő, fegyverekkel és műtárgyakkal – például kétoldalas felirattal és pecsétekkel, az aláírás, a magántulajdon, a tulajdonjog és a tekintély megjelölésére használt apróságok – körülvett személy kétségtelenül gazdag életet élt – mondta Mehmet Isikli, az Ayanis ásatások vezetője és az Atatürk Egyetem Régészeti Tanszékének professzora.

Az erőd a mai Törökország Van tartományában található. Urartu vaskori királysága az időszámítás előtti kilencedik és a hatodik század között élte fénykorát, és a mai Örményország területétől Nyugat-Iránig és Kelet-Törökországig terjedt, ahol Ayanis is található, ismertette a LiveScience.

A tudósok régóta feltételezik, hogy egy földrengés és az azt követő tűz okozta Ayanis bukását. Mióta az 1980-as évek végén elkezdődtek az ásatások, „hiányoznak olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztják a város végóráinak földrengéses forgatókönyvét” – mondta Iskli. Ennek a csontváznak a megtalálása döntő bizonyítékot szolgáltathat a földrengés hipotézisének.

Antropológiai elemzést végeznek a csontvázon, hogy meghatározzák az egyén korát és nemét, és ellenőrizzék, maradtak-e a testben agyszövet, bár a kutatók között vita folyik arról, hogy a lágy részek fennmaradhatnak-e ilyen hosszú idő után.

Hamarosan lefordítanak egy kétoldalas ékírásos táblát, amelyet a csontváz közelében találtak. A felirat alapján – tartalmától függően – lehetséges lehet meghatározni ennek a személynek az urartusi társadalomban betöltött szerepét és osztályát, valamint értékes kontextust adhat az ayanis-i társadalmi vagy politikai berendezkedésről.

Iskli szerint nemcsak a csontváz “rendkívül jó állapotú”, hanem “a koponya is érintetlen, és a hozzánk beérkezett előzetes információk szerint az agyvelő kémiailag lebomlott nyomai is megmaradhattak”.

Erkan Konyar, az Isztambuli Egyetem Ókori Történelem Tanszékének docense, aki nem vett részt a lelet megtalálásában, de más urartiai leleteket feltárt korábban, arra figyelmeztetett, hogy az agyszövet jellemzően nem él túl Van éghajlatán, amely magában foglalja a hatalmas Van-tavat és több mint másfél kilométeres tengerszint feletti magasságban fekszik. Az agyszövet jellemzően csak mocsaras vagy jeges környezetben marad fenn. Azok a bizonyítékok, amelyek először agyszövetnek tűnnek, valójában “megkeményedett talaj nyomai” – mondta Konyar. Iskli szerint is további antropológiai vizsgálatokra van szükség a szövetmaradványok, valamint a csontváz egyéb jellemzőinek megerősítéséhez.

A fellegváron belüli korábbi ásatások során feltárták a Haldi-templomot, amelyet 2020 óta restauráltak, valamint Haldi, az urartiai vallás legfőbb istene előtt tisztelgő kőfaragványokat. A közelmúltban a templomban számos helyiséget feltártak, és a tervek szerint szabadtéri múzeumot hoznak létre a turisták számára, hogy megtekinthessék a páratlan régészeti kincseket.

Ez is érdekes lehet:

• Mi történt az ókori világ hét csodájával?
• VIDEÓ: Négy darab 1900 éves remek állapotú római kardot találtak Izraelben