Elképesztő: Az elefánt az ember után a második faj, amely képes erre

A nevek az emberi kultúrákban és a különböző nyelvekben univerzálisak. Identitásunk hatalmas részét képezik, és segítenek az egymással való kommunikációban, de a személynevek egyedülállóan emberi dolognak számítanak. Most egy új kutatás szerint a vadon élő afrikai elefántok egyedi, specifikus hívásokkal – a név megfelelőjével – szólíthatják meg egymást. Ez pedig lenyűgöző következményekkel jár a nyelv evolúciójára nézve.

Az új kutatás során Kenyában két területről származó vadon élő elefántok hívásait elemezte. Az északon fekvő nagyobb Samburu Nemzeti Rezervátumot és a déli Amboseli Nemzeti Rezervátumot, írja az IFLScience.

A végleges adatkészlet 625 különálló hívást tartalmazott, amelyek közül 597 ugyanazon család tagjai között hangzott el. Ebből 114 egyedi hívó és 119 egyedi vevő volt. A kutatók csak azokat a hívásokat vették figyelembe, amelyek egyetlen elefánt egyedre irányultak, és amelyek esetében a vevőt azonosítani lehetett.

A csapat megmérte az elefánthangok akusztikai jellemzőit, és egy sor statisztikai tesztet futtatott le az adatokon, hogy kiderüljön, lehetséges-e a hívásból megjósolni a vevő személyazonosságát. És valóban, ezt találták, ahogy a csapat írja:

A hívások címzettjeit a hívás szerkezetéből statisztikailag szignifikánsan jobban lehetett helyesen azonosítani, mintha véletlenszerűek lettek volna.

De mi van a delfinekkel?!

Az egyik szempont, ami a csapatot különösen érdekelte, az volt, hogy a hívások utánozzák-e a befogadó saját hanglejtését. Ezt már más fajoknál is megfigyelték, például a delfineknél, amelyek képesek megtanulni egymás egyéni hangjelöléseit, és sajátjukra is reagálnak, amikor azt hallják.

Az elefántokkal kapcsolatos adatokban azonban az volt a lenyűgöző, hogy a szerzők korlátozott bizonyítékot találtak arra, hogy a hívók utánozták az egyes vevők saját hívását. “Tudomásunk szerint ez a tanulmány az első bizonyíték arra, hogy az állatoknál a vevők hívásainak utánzása nélküli hangos megszólítással szólítják meg a fajtársaikat.”

A csoport 17 elefántot is vettek, és lejátszották nekik az eredetileg nekik címzett hívások felvételeit, hogy lássák, hogyan reagálnak.

“A vokális címkék létezését tovább alátámasztva az alanyok gyorsabban közeledtek a beszélőhöz és gyorsabban vokalizáltak a tesztlejátszásokra válaszul, mint a kontrolllejátszásokra.”

Összességében a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ez lehet az első bizonyíték arra, hogy egy nem emberi faj emberhez hasonló elnevezési rendszert használ más egyedekre. Arra vonatkozóan, hogy ez miért éppen az elefántoknál fordulhat elő, van néhány nyom, amelyet a társadalmi struktúrájukból meríthetünk.

Társadalmukban lehet a válasz

“A elváló-egyesülő társas dinamikájuknak köszönhetően az elefántok gyakran nincsenek társaik szeme előtt, és nagy távolságokon át történő kommunikációjukhoz alacsony frekvenciájú hangokat produkálnak”. Ez azt jelenti, hogy az elefántok hajlamosak kisebb csoportokra osztódni, amelyek aztán nagy, néha több száz fős csoportokat alkotva egyesülhetnek.

“A vokális címkék javíthatják a koordinációs képességet, miközben nem látják egymást”, írják a szerzők, megjegyezve, hogy a címkék csak a vokalizációk kisebbségében bukkantak fel, valószínűleg azért, mert sok kontextusban nincs szükség a használatukra.

Mindennek van egy ölelgetős vonatkozása is. Az egymás nevén szólítás a szerzők szerint a társas kötődés fokozásának egyik módja lehet, ahogyan az emberek esetében is.

Érdemes elolvasni:

• KÉPEK: Lemerészkedtek a kutatók, félelmetes lények uralkodnak a Mariana-árok mélyén
• A férfi, akit cápatámadás után csak a búvárruhája tartott össze