Lassabb lehet a világegyetem tágulása, mint az eddig hittük

Az univerzum hálója hosszú idő alatt állt össze. A gravitáció irányítása alatt fokozatosan összeállt abból, ami évmilliárdokkal ezelőtt az ősrobbanáskor keletkezett. Az univerzum folyamatosan növekszik, és bármennyire is lassúnak tűnik ez a növekedés nekünk, a Michigani Egyetem fizikusai, Nhat-Minh Nguyen, Dragan Huterer és Yuewei Wen még tovább akarják lassítani ezt a folyamatot.

Az általuk javasolt módosítás a jelenleg a világegyetemünket legjobban leíró modellben feloldhatná a világűr tágulásnak megfigyelései során felmerült jelentős ellentmondást. Valami miatt a semmi növekszik, bepréseli magát a galaxisok közötti résekbe, hogy finoman, egyre gyorsuló ütemben tágítsa az univerzum szerkezetét. Mivel nem tudjuk, mi áll e titokzatos tágulás mögött, ezért csak sötét energiának nevezzük.

“Ha a gravitáció erősítőként hat, amely felerősíti az anyag perturbációit, hogy a világegyetem szerkezete növekedjen, akkor a sötét energia csillapítóként hat, amely csillapítja ezeket a perturbációkat és lassítja a növekedését” – mondta Nguyen, a kutatás vezető szerzője. “Azzal, hogy megvizsgáljuk, hogy a kozmikus struktúra hogyan csoportosult és növekedett, megpróbálhatjuk megérteni a gravitáció és a sötét energia természetét.”

A növekedés csillapító

A Hubble-állandó (H0) néven ismert tágulás pontos mértéke egyáltalán nem egyértelmű. Ha megmérjük, ahogyan bizonyos típusú felrobbanó csillagok a távolba húzódnak, akkor megaparszekenként 74 kilométer/másodperc gyorsulást kaphatunk. Az ősrobbanás után még mindig visszaverődő, megnyúlt sugárzás “fényvisszhangját”, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (CMB) használva a H0 közelebb van a 67 kilométer/másodperchez — írja a Science Alert.

Ez talán nem tűnik nagy különbségnek, de az eltérés elég sok vizsgálaton keresztül fennmaradt ahhoz, hogy ne lehessen többé elhanyagolható hibaként kezelni. Nguyen, Huterer és Wen újból szemügyre vették a lapos ΛCDM konkordancia-kozmológiai modellt, mint a téves feltételezések lehetséges forrását. Ha a világegyetem kialkulásának folyamat valamilyen oknál fogva eltérne a konkordancia-modell által megjósoltaktól, és akadályozná az univerzum nagy léptékű szerkezetének növekedését, akkor megszűnne a feszültség az univerzum gyorsuló tágulásának különböző mérőszámai között.

A kutatók a kozmikus háló fodrozódását, a gravitációs lencsézési eseményeket és a kozmikus mikrohullámú háttér részleteit érintő mérések kombinációját használták fel, hogy statisztikailag meggyőző következtetésre jussanak: a kozmikus háló lassabban növekszik, mint ahogy azt a lapos ΛCDM konkordancia-kozmológiai modell megjósolja. “Az általunk potenciálisan felfedezett növekedési ütemek közötti különbség egyre szembetűnőbbé válik, ahogy közeledünk a jelenhez” – mondja Nguyen. “Ezek a különböző szondák külön-külön és együttesen is a növekedés elnyomását jelezik. Vagy figyelmen kívül hagytunk néhány szisztematikus hibát az egyes szondákban, vagy pedig új, késői fizikai elméletek hiányoznak a standard modellünkből.”

Az Univerzumnak 13,7 milliárd év kellett ahhoz, hogy elérje jelenlegi állapotát. Pár év még belefér az elmélet pontos kidolgozásába.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

• Valami furcsa dolgot talált a háza falán egy férfi, kiderült, hogy él és mozog
• Az univerzum legsűrűbb objektumaiból csak úgy hegyek állhatnak ki