Miért néznek ki nyugdíjasként a középkori csecsemők?
A középkori művészetben a csecsemők ábrázolása messze nem olyan angyali, mint amilyennek ma képzeljük őket. Ehelyett miniatűr felnőttként jelennek meg, érett vonásokkal, amelyen sokszor jót mosolyoghatunk.
Ez a sajátos művészi választás több tényezőre vezethető vissza. Mindenekelőtt a keresztény teológia hatása játszott jelentős szerepet. Az Újszövetség nem írja le a kis Jézus megjelenését, de a középkori egyházi tanítás szerint Krisztus születésekor teljesen megformált ember volt.
Ez a hit, bár zavarba ejtő, mégis alakította azt, ahogyan a művészek a csecsemő Jézust, majd később más csecsemőket ábrázoltak művészetükben. Sőt, a fogantatás előtt létezőnek hitt, teljesen megformált ember fogalma is hozzájárult ehhez a művészeti irányzathoz, írja az Ancient Origins.
Az alkímiában és a folklórban gyökerező homunculus-elmélet a középkorban nemcsak a művészetre, hanem a teológiára és a tudományra is hatással volt.
Emellett a középkorban a gyermekekről alkotott társadalmi nézetek drasztikusan eltértek a mai szemlélettől. A gyermekeket gyakran kis, tökéletlen felnőtteknek tekintették, akiknek erkölcsi útmutatásra és fegyelemre volt szükségük. Ez a szemlélet tovább táplálta a csecsemők miniatűr felnőttként való ábrázolását.
Végül pedig a megrendelésre készült műalkotásokat ebben az időszakban nagyrészt az egyház irányította, és a művészek az egyházi preferenciákhoz igazították stílusukat. Következésképpen a csecsemők felnőttszerű alakokként való ábrázolása vált a normává. Szerencsére, ahogy a történelem a reneszánsz felé haladt, a véleményekben változás következett be, és a csecsemők kevésbé félelmetes ábrázolásait kaptuk.
Érdemes elolvasni:
