Óriási kozmikus robbanás törölhette volna el az egész Naprendszert

Egy szupernóva, amely az újonnan kialakuló Napunk közelében robbant fel, elpusztíthatta volna azt, amiből Naprendszerünk lett – ha nem védi egy molekuláris gázból álló pajzs, írja a Live Science.

A tudósok meteoritokban felfedezett elemek izotópjainak tanulmányozásával jutottak erre a következtetésre. Ezek az űrbéli sziklák olyan aszteroidák darabjai, amelyek olyan anyagból keletkeztek, amely a Nap, majd a Naprendszer bolygóinak kialakulásakor volt jelen. Mint ilyenek, a meteoritok egyfajta fosszíliák, amelyek lehetővé teszik a tudósok számára, hogy rekonstruálják a Naprendszer fejlődését.

A kutatócsoport a meteoritmintákban az alumínium egy radioaktív izotópjának különböző koncentrációit találta. Ez az információ arra utal, hogy körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt komoly mennyiségű radioaktív alumínium került bolygónk közelébe. Ezen anyag ilyen mértékű jelenlétére a legjobb magyarázat egy közeli szupernóva-robbanás, ismertette az ezt vizsgáló kutatócsoport.

Korai Naprendszerünk tehát valószínűleg túlélte egy ilyen óriási robbanásnak a szelét, mondták a csapat tagjai, akiket Doris Arzoumanian, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium asztrofizikusa vezetett. A naprendszer születéskori „gubója” valószínűleg pufferként hatott erre a lökéshullámra – tették hozzá.

A szupernóva-robbanások akkor következnek be, amikor a haldokló hatalmas csillagokból kifogy a magfúzióhoz szükséges üzemanyag, és magjuk már nem képes ellenállni a gravitációs összeomlásnak. Ahogy ez bekövetkezik, pusztító erővel repül szét az óriási tömegű anyag, többek között az évmilliárdok alatt felgyűlt nehéz elemek.

Ez lesz majd a csillagok következő generációjának építőköve – ám a robbanás elég erős lehet ahhoz, hogy szétszakítsa a közelben lévő, újonnan született bolygórendszereket.

A csillagok óriási molekuláris gázfelhőkben születnek, amelyek sűrű csillagközi „fonalakból” állnak. A kisebb csillagok, mint például a Nap, ezek mentén alakulnak ki, míg a nagyobb csillagok, amelyekből később szupernóva lesz, általában ott keletkeznek, ahol ezek a „szálak” keresztezik egymást.

Arzoumanian és a kutatócsoport becslése szerint a szupernóva lökéshullámának körülbelül 300.000 év kellett ahhoz, hogy felszakítsa az újszülött Naprendszert védő sűrű „burkot”.

Az új eredmények azt sugallják, hogy a pajzsként való működés mellett a „fonál” is felfoghatta és becsatornázhatta a radioaktív izotópokat, egyenesen a születő Nap körüli régióba.

A kutatók úgy vélik, hogy eredményeik kulcsfontosságúak lehetnek a csillagok és bolygórendszereik kialakulásának és fejlődésének megértésében.

“Ennek a forgatókönyvnek több fontos következménye is lehet a csillagrendszerek kialakulásának, fejlődésének és tulajdonságainak megértésében” – írta a kutatócsoport az Astrophysical Journal Letters című folyóiratban áprilisban megjelent tanulmányában.

“Például a „gazdaszál” fontos szerepet játszhat abban, hogy a fiatal naprendszert megvédje az óriáscsillagok távoli ultraibolya sugárzásától, amely képes elpárologtatni a protocelláris korongot, befolyásolva annak végső méretét, ami közvetlen hatással lenne a korongon belüli bolygóképződésre” – tették hozzá.

Ez is érdekes lehet:

• Rejtélyes árnyékokat találtak szerte az Orion-ködben
• Videó: Ilyen az, ha a világűrben meggyújtunk egy gyertyát