Miért kerülnek elő évezredek múlva is ép emberek lápokból, sivatagokból, vagy éppen a sarkvidék környékéről? Ráadásul ezek évezredekkel korábban “készültek”, minthogy az ókori egyiptomiak rájöttek volna a test tartósítására, a balzsamozásra.
Az ok egyszerű: mumifikálódni természetes körülmények között is lehet, így nemcsak mindenható fáraók teste létezhet az örökkévalóságig, hanem olyan egyszerű közembereké, netán rablóké vagy gyilkosoké is, akik egy sivatagban, egy láp mélyén vagy éppen a jeges hegyvidéki területeken lelték halálukat.
Az iflscience.com összefoglalta, hogy miként keletkezhetnek emberi múmiák a világ legtávolabbi sarkain és nagyon különböző körülmények között, de természetes úton. Az egyiptomi kezdetekről EBBEN a cikkünkben írtunk részletesen, de a lényege az, hogy a szerveket a testből eltávolítják, majd kiszárítják és bebalzsamozzák, így megőrizve az örökkévalóságnak. A balzsamozók életéről ITT írtunk részletesebben.
Múmiák viszont az összes kontinensről előkerültek, beleértve az Antarktiszt is. Erről ITT írt bővebben az iflscience.com, a lényeg, hogy 5000 éves pingvinmúmiák is előkerültek a hó alól. Miért? Mert a környezeti körülmények valahogyan megakasztották a test természetes bomlásának folyamatát. Vagy nagyon hideg volt, vagy nagyon száraz, esetleg savas volt a környezet. Ha egyik sem, akkor az oxigényhiány lehetetlenítette el a bontóorganizmusok jelenlétét.
A sivatagban a vízhiány eredményezhet természetes mumifikálódást. A test annyira gyorsan veszít vizet, hogy az enzimek és mikroorganizmusok képtelenek lebontani, mert ők is elhalnak a vízmentes környezetben. A testrészek és -szervek egyébként nem egyformán gyorsan veszítenek vizet: elsőként az ágyékrész és a kezek száradnak ki, viszont a szívnek hosszabb idő kell ennél.
Sivatag, mocsár és jég: a természetes múmiakészítők
Az Atacama-sivatag múmiái jó példák erre, ezek közül néhány több mint 9 ezer éves és a tudósok szerint nem mindegyiket a természet alakította. Van olyan, ami szándékosan készült. Ha ez így van, akkor sokkal régebbiek, mint az első egyiptomi múmia.
“Mocsári múmia” akkor keletkezik, ha egy test valamilyen oxigénmentes, magas savtartalmú és hideg vízbe merül. Ilyenek a szerte Dániában, Németországban, Lengyelországban, a Brit-szigeteken és Skandináviában található lápok és mocsarak. Ráadásul itt egy Sphagnum nevű moha is tenyészik, melynek pusztulásakor egy poliszacharid, az ún. sphagnan keletkezik. Ez pedig eltávolítja környezetéből a fémionokat (kelátképző komplexként), így a bontóbaktériumok is elhalnak. Érdekesség, hogy a mocsári múmiáknál a csontok eltűnnek a savas környezetben, viszont a megbarnult ember bőr, haj és köröm megmarad. A leghíresebb ilyen múmia a tollundi ember, mely Dániából, a Jütlandi-félszigetről került elő és 2400 éves. Annyira jó állapotban maradt fenn, hogy a gyomra még az utolsó ebédjét is tartalmazta.
És hogy mi a helyzet az úgyevezett jeges múmiákkal? A hideg szintén segíti a mumifikációt, nagyjából kb olyan, mintha egy darab húst betennénk a jégszekrénybe. Ennek oka, hogy a lebontóenzimek mínusz fokokban egyszerűen dezaktiválódnak. A legjobb példa erre Ötzi, akit 1991-ben találtak meg az Alpokban, és ma már azt is tudjuk, hogy az 5300 éves múmia erőszakos halált halt (ld. bővebben ITT). A tudósok egyébként arra számítanak, hogy a növekvő átlaghőmérséklet miatt egyre több hasonló jégmúmia kerül majd elő, akár például neandervölgyiek is. Mit adtak nekünk a neandervölgyiek? ITT elolvashatod.
