Mindenszentek – „Ha a kalendáriumba nem is lesz fölvéve neved, de zengjék a te dicséretedet is a mindenszenteknek!”

A mindenszentek napja a keresztény élet célját mutatja meg: legyünk szentek. Ez a megdicsőült, a mennybe jutott lelkek ünnepe, az irántuk való tiszteletünk és hálánk kifejezésének az ünnepe. Az este pedig már halottak napja vigíliája; a hívők szenvedő Egyházra tekintenek, azokért a halottaikért imádkoznak, akiknek lelke még a tisztítótűzben szenved.

A Batthyány-mauzóleum, Fotó: Mayer Jácint

Prohászka Ottokár így elmélkedik:

„Mindenszentek napja az anyaszentegyház egyik legfényesebb napja! Úrnak napja? Nem! Urak napja, úri lelkek napja! Apotheózis és apológia! Apotheózis, mert az emberből nevel szentet, hőst, s apológia, mert ezt a felséges képet megmutatta annak a zúgó, zajgó tömegnek, mely csak kritizál/…/

Csak az evangélium, csak az nevel, az teremt szenteket és hősöket; az alkotja meg a nem közönséges, a válogatott lelkek országát, amelynek programja a hegyi beszéd, a nyolc boldogság. S ez országból nincs kizárva senki; jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok s terhelve vagytok; jöjjetek! /…/ Neked is így kell tenned, neked is a szentek közösségében kell élned, úgy hogy a mindenszentek napja egyszer majd a te ünneped is legyen! Ha a kalendáriumba nem is lesz fölvéve neved, de zengjék a te dicséretedet is a mindenszenteknek, az úri lelkeknek ünnepén! Ez felmagasztaló gondolat! Ez meleg, boldogító érzet! E gondolattól ragadtatva küzdök én is, hogy úr legyek.”

Árkádok a Fiumei úti Sírkertben, Fotó: Mayer Jácint

„Ez a három gondolat jellemzi a túlvilág komoly hangulatát: a halhatatlan lét, az Isten igazságossága és a szenvedés. Az elköltözöttek lelkei ott vannak, s a mienk odakerül. Gondozzuk az övékét s szeressük a magunkét. Minél jobban szeretjük meg saját magunk lelkét, annál jobban buzgólkodunk a tisztítótűzben szenvedő lelkekért; minél jobban értjük meg a végtelen Istennek szívtisztaságra s tökéletességre támasztott igényeit, annál nagylelkűbben áldozunk mindazért, ami lelki tökély. /…/ Térjünk jól s minél mélyebben bele a gondolatba, hogy nekem örökkévaló nyugalmat kell megteremtenem. Istenem, ami örök, az aligha készül hamar és könnyen. Igaz, hogy az ember minderre önmagától sohasem volna képes, hisz erre Krisztus segít; de az embertől kívánja közreműködését. Az Úr Jézus kegyelme helyez minket az örök világosságba, s akarja, hogy az örökkévalóság végtelensége rendítsen meg minket. Imádkozzunk tehát buzgón a lelkekért, tegyünk minél több jót értük, s legyünk meggyőződve, hogy a legnagyobb haszon nem az övék lesz, hanem a mienk. Ebben a buzgalomban válunk igazán buzgókká és okosakká, mert amit nekik adunk, azt már százszorosan lefoglaltuk magunk számára.”

József Attila sírja, Fotó: Mayer Jácint

Az ünnep nem csupán családi vonatkozású lehet, gyertyák világosítják meg a mindenki keresztjét, a hősi temetőket és emlékműveket, nagyjaink sírjait.

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,

Csak elfajult kor hős elődöket;

A lelkes eljár ősei sírlakához,

S gyújt régi fénynél új szövetneket.

 Idézet Garay János Árpádok c. verséből

Kossuth Lajos mauzóleuma a Fiumei úti Sírkertben, Fotó: Mayer Jácint

Egy „Nemzeti Pantheon” kialakításának gondolata már gróf Széchenyi István 1841-ben a Kelet népe c. munkájában felmerül, melynek későbbi leképződése, a Kerepesi úti temető 1849-ben nyílik meg. Az első, országosan jeles művész, akit itt helyeznek örök nyugalomra, Vörösmarty Mihály volt 1855-ben. Innentől a tudósok, művészek, politikusok, vallási vezetők, fontos polgárcsaládok, felemelkedő iparmágnások és a pénzarisztokrácia prominens tagjai is nem egy esetben itt lelnek végső nyughelyet, vagy építenek számukra családi mauzóleumot, síremléket. A század hetvenes éveire nemzeti dísztemetővé válik.

Görgei Artúr sírja, Fotó: Mayer Jácint

A Kerepesi – Fiumei úti temető a főváros legszebb és legnagyobb parkjai közé is tartozik. A sírkert legnagyobb műemlékegyüttesei a házméretű díszsírhelyek, a mauzóleumok, vagy mauzóleumszerű építmények, melyek közül a legismertebbek Magyarország első felelős miniszterelnöke, Batthyány Lajos, a „haza bölcse”, Deák Ferenc és Kossuth Lajos neveihez kötődnek. Nem tartozik ugyan ezen épületek sorába, de mérete miatt mégis megemlítendő a két részből álló száznál több családi kriptával rendelkező árkádsor, ami elsősorban monumentalitásával, és a sírokra tervezett szobrok igényességével, egyediségével tűnik ki. A temető egyik legkülönlegesebb részét a művészparcellák képezik, amiket valóban a legkiemelkedőbbeknek szántak. Az irodalom, a képzőművészet, a zene hatalmasságai mellet pedig az orvosok, mérnökök, feltalálók nyughelyei sorakoznak itt.

Csontváry Kosztka Tivadar, Fotó: Mayer Jácint

A park a XIX. századi nemzeti függetlenedésünknek, a magyar szellemi és tudományos élet termékenységének, alkotói kiválóságának tiszta és világos lenyomata. Mindenszentekkor és halottak napján rájuk is emlékezünk.

Érdemes elolvasniPokoljárás. Kőkemény próbatétel a középkorban