Bethlen Gábor hadai Bécs kapui alatt is jártak

Bethlen Gábor egy zaklatott időszakban vette át Erdély kormányzását. Elődje, Báthory Gábor rövid idő alatt elidegenítette magától az erdélyi rendeket, így előbb velük, majd a felemelkedését segítő törökökkel is meg kellett állapodnia. Bethlen Gábor úrrá lett a nehézségeken és ezt követően kedvezőnek látta az időpontot arra, hogy a Habsburgok ellen beavatkozzon a kirobbanó harmincéves háborúba. Legmesszebbre talán akkor jutott, amikor a csapatai Bécs alá értek.

Bethlen Gábor, a fejedelem a török kezéből

Báthory Gábor rövid uralkodása véres véget ért, amikor meggyilkolták. Bizonyos körökben azonban népszerű fejedelem maradt, szemben a törökök által pártolt utódával. Bethlen Gábor (1613-1629) így uralkodása első felét azzal kezdte, hogy boszorkánypereken keresztül növelte a birtokait és szisztematikusan lerombolta elődje hírnevét. Emellett gondoskodnia kellett arról, hogy országát nyugat felől se fenyegesse semmi. Erre végül az 1619 márciusában megkötött nagykárolyi egyezmény szolgált, amelyben az új császár, II. Ferdinánd, elismerte Bethlen Gábort erdélyi fejedelemnek.

II. Ferdinánd német-római császár, magyar király (Wikipédia)

Csakhogy a Habsburgok országaiban időközben olyasmi történt, ami fenekestül felforgatta az addigi rendet. 1618. május 23-án Prágában a cseh rendek kihajították a császár követeit az ablakon, majd  elhatározták, hogy új alkotmányt dolgoznak ki, új királyt hívnak meg a cseh trónra és megvédik magukat a császárral szemben. A konfliktust élezte, hogy szűk egy évvel később II. Mátyás elhunyt és a már említett II. Ferdinánd került a helyére, aki rigorózus katolikusként elutasított minden kiegyezést a protestánsokkal. Ezzel maga ellen hangolta nemcsak a cseh, hanem az alsó-, és felső-ausztriai protestáns rendeket is.

A csehek már a felkelésük elején felvették a kapcsolatot az erdélyi fejedelemmel. Bethlen halogatta a válaszadást. A tárgyalások a Habsburgok tudomására jutottak, de a fejedelem ügyesen többször rámutatott arra a csehek előtt, hogy nem tervez beavatkozni, ezzel altatva el a királyi Magyarország éberségét. Ugyanakkor ezalatt követe az isztambuli Portán arról igyekezett meggyőzni a szultánt, hogy adjon neki engedélyt arra, hogy cseh szövetségben hadjáratot indítani a Habsburgok ellen. Bethlen Gábor feladata nem volt egyszerű, ugyanis a törökök folyamatosan azt kérték tőle számon, hogy miért nem adta át még a fejdelemségéért nekik ígért másik várat, Jenőt.

Bethlen Gábor legsikeresebb hadjárata

Az erdélyi fejedelem terelése teljes sikerrel járt. Miután megszerezte a török jóváhagyást, megtámadta Magyarországot. 1619. szeptember 5-én Felső-Magyarország központja, Kassa, ellenállás nélkül nyitotta meg kapuit a fejedelem serege előtt. A csekély ellenállásban a meglepetés mellett szerepet játszott az is, hogy Bethlen Gábor a magyarországi rendek jelentős részének támogatását élvezte. Részben azért, mert II. Ferdinánd királyságára úgy tekintettek, mint a szabad királyválasztást is magába foglaló rendi jogok csorbítására, részben pedig azért, mert féltették a Bocskai István segítségével kivívott vallási engedményeket.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratai (Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat)

Egy héttel Kassa elfoglalása után már gyűlést is tartottak itt a rendek, ahol Bethlent Magyarország kormányzójává választották. Az erdélyiek előrenyomulása nem állt meg Kassánál: a felső-magyarországi várak egymás után nyitották meg kapuikat Bethlen Gábor előtt. Elfoglalta Érsekújvárt, Nagyszombatot, sőt 1619. október 16-án Pozsony is a kezébe került, a Szent Koronával együtt. A cseh és morva rendekkel megállapodott, hogy 40 ezer aranyért cserébe segít nekik (a pénzt Nagyszombatban nyújtották át neki), és összehangolják a hadműveleteiket. (Noha Bethlen Gábor neheztelt rájuk, amiért korábbi ígéreteikkel szemben Frigyes pfalzi választófejedelmet és nem őt hívták meg a cseh trónra).

Az együttműködés célpontja Bécs volt. Bár a csehek júniusban már megkísérelték a város elfoglalását, akkor visszavonulásra kényszerítették őket. Mivel a szövetségeseknek nem állt rendelkezésükre elegendő ostromágyú, ezért kiéheztetéssel akarták kicsikarni a győzelmet. II. Ferdinánd Grazba menekült a támadók elől. Az erdélyi csapatok 1619. november 27-én álltak legközelebb a sikerhez, amikor elfoglalták Ebersdorfot. A fejedelem azonban pár nappal később visszavonult.

Soha vissza nem térő alkalom

Hogy miért jutott Bethlen Gábor erre a döntésre, arról csak sejtéseink vannak. A protestáns szövetségeseit mindenesetre megdöbbentette a távozása és egyfajta árulásként fogták fel az esetet. A fejedelem azzal magyarázta a döntését, hogy északkelet felől lengyel támogatással betört az országba Homonnai Drugeth György. 1619. november 22-én Rákóczi Zsigmond Homonnánál megpróbált szembeszállni a Habsburgok által is támogatott trónkövetelővel, de vereséget szenvedett. Bethlennek utóbb sikerült kiszorítania őt az országból, de a kedvező alkalom elillant.

Bethlen Gábor (Wikipédia)

Szűk egy évvel később, 1620. november 8-án a fehérhegyi csatában a Bethlen csapatai által is támogatott csehek katasztrofális vereséget szenvedtek. Addig Bethlen 1619 novembere után előbb fegyverszünetet kötött a Habsburgokkal, majd ismét felújította a háborút. 1620. augusztus 25-én Besztercebányán megválasztották Magyarország királyává, ám hiába birtokolta a Szent Koronát, koronázásra végül nem került sor.

Ennek az oka részben a törökök ellenkezése volt: Bethlen figyelmen kívül hagyta a Porta kívánságát, hogy ne szítson háborút a két nagyhatalom között, így folyamatosan engesztelnie kellett a törököket. Részben pedig a katonai helyzet változása is közbeszólt. A Habsburgok egyre nagyobb erőket tudtak mozgósítani ellene, és bár Érsekújvárat például meg tudta védeni ellenük, a fehérhegyi vereség után magyarországi győzelmük csak idő kérdése volt. Ezért a királyi címet és a meg nem valósult koronázást lényegében alkualapnak használta. 1621. december 31-én a nikolsburgi békében lemondott a királyi címről, a Szent Koronáról és az elfoglalt magyar területekről, cserébe hét vármegyéért és két sziléziai hercegségért. Bár később még több hadjáratot indított a császáriak ellen, azokban már korántsem aratott olyan gyors sikereket, mint a legelső, Bécsig jutó támadása idején.