Napóleon seregei súlyos károkat okoztak Magyarországnak
Napóleon alighanem beírta magát a történelem legnagyobb hadvezérei közé. Magyarországgal kapcsolatos tevékenységéből általában a győri csatát szoktuk említeni. Ezt a csatát is elsősorban úgy, hogy az intő jelként szolgált Magyarország elmaradottságára és szükségszerű megreformálására. Azonban a franciák 1809-es magyarországi hadjárata nemcsak a győri csatából állt. A hadjárat során magyar területek váltak hadműveleti területté, megkeserítve az ott élő lakosság életét. Napóleon háborúi már az igazi tömeghadseregek korát jelentették, a civil lakosság ezzel járó megpróbáltatásai pedig először érték el nagyobb mértékben a magyar lakosságot a török kor óta.
Napóleon, aki jött, látott és győzött
Ebben a cikkben nem célunk összegyűjteni Napóleon magyarországi hadjáratának minden fontos eseményét. Ám egy nagyon vázlatos áttekintés alighanem szükséges ahhoz, hogy megértsük, miért váltak a magyar települések a francia katonai megszállás célpontjaivá. A magyarországi hadműveletek az ötödik koalíciós háború keretében zajlottak, amelyet a Habsburg Birodalom kezdeményezett. A birodalom elitjének egy része ugyanis úgy ítélte meg, hogy Napóleon meggyengült az Ibériai-félszigeten folyó háború miatt, ezért itt az ideje, hogy kiköszörüljék a csorbát, amelyet a korábbi vereségek okoztak.
A terv azonban visszafelé sült el. A főbb csatározások a Duna mentén folytak. A kezdeti nehézségek után Napóleon gyorsan ellentámadásba ment át. 1809. május 13-án elfoglalta Bécset. A háború két híres csatája közül az 1809. május 16-17.-én vívott asperni ütközetet Károly herceg megnyerte, ám nem sokkal később, 1809. július 5-6-án Wagramnál már vereséget szenvedett. Eközben más frontokon is folyt a harc, többek között például a lengyelek és az osztrákok között is.
Bécs elfoglalása után Napóleon először kivárt, hátha a kiáltványának hatása lesz a magyarokra. (Francia előörsök csatáztak Pozsony térségében). Ezt követően azonban, 1809. június 5-én megindult a Magyarország elleni támadás. Ennek a hadműveletnek a stratégiai célja az volt, hogy megakadályozzák a János herceg vezette seregrészt abban, hogy segítse Károly herceg döntő ütközetre gyülekező csapatait.
A visszavonuló János herceg seregét először június 12-én Pápánál kényszerítették csatára, majd június 14-én Győrnél. Utóbbi vereséget követően az osztrák-magyar csapatok Komárom felé húzódtak vissza. Napóleon ezután győzött Wagramnál, majd július 11-én Znaimnál is, ami után a felek fegyverszünetet kötöttek.
Napóleon “vendégül látott” katonái
A történelem korábbi évszázadaiban, de a tömeghadseregek megjelenése után is, a lakosság számára a legnagyobb tehertételt a hadsereg etetése és elszállásolása jelentette. (A közvetlen harci cselekményeket leszámítva). A francia hadseregnek is meg kellett oldania az élelmezést és az emberek táplálását, ezért az élelmet gyakran a helyiektől szerezték be. Sopron városa például valamivel több, mint tízezer lakossal rendelkezett, valamint körülbelül nyolcszáz házzal. Amikor a franciák megszállták a várost, a lakók terhei jelentősen megnőttek.
A hadseregek mozgásától függően nagyjából háromezer embert kellett elszállásolniuk, azaz egy házra átlagosan négy ember jutott. De amikor nyolcezer ember érkezett Sopron tágabb térségébe, ez a szám egyes házakban elérte a hatvan főt is! Mivel ez a zsúfoltság már a franciákat is zavarta, ezért a város közelében később egy barakktábort húztak fel. A beszállásolt katonákat fekvőhellyel és étellel kellett ellátni. Az ellátási kötelezettség egy francia katona esetében naponta egy pohár pálinkát vagy két deci bort, ebédre levest, fél kilónyi marhahúst és főzeléket, vagy tésztát és bort, vacsorára pedig levest és bort, naponta pedig kb. nyolcvan deka kenyeret jelentett. Az ezt meghaladó követeléseket a franciák rendelete szerint a “vendéglátó” megtagadhatta.
Az 1808-ban tűzvészt elszenvedett városnak és polgárainak ez jelentős többletterhet jelentett. A város kiadásai a francia megszállás előtt nagyjából fél millió forintra rúgtak, a megszállás költségei viszont több mint másfél millió forintot emésztett fel. A zsúfoltság miatt be nem szállásolt katonák ellátásának a terhe is a városra hárult, hiszen nekik kellett megfelelő mennyiségű gabonát, bort, húst vagy élőállatot eljuttatni Napóleon seregéhez. Ez természetesen jelentős drágulást eredményezett a mindennapi élelmiszerek között. Ráadásul az is előfordult, hogy egy-egy település egyszerűen nem tudta már élelmezni a katonákat, mert minden elérhető gabonát vagy élőállatot felvásároltak már. Emellett meg is sarcolták a városokat, Sopron vármegyét például kétmillió frank értékű hadisarc megfizetésére kötelezték. Ennek egy részét természetben (például élelmiszerrel, különféle posztóanyagokkal) kellett törlesztenie.
Amikor a civil vagyon sérül
Bár a francia hadsereg papíron mindent megtett azért, hogy felesleges károkat a civil lakosság ne szenvedjen el, ekkora létszámnál mindent elkerülni gyakorlatilag lehetetlen. Hiába született írásos parancs a katonák viselkedéséről, az olykor kívánnivalókat hagyott maga után. Sopron környékén a barakkokban elszállásolt francia katonák például kivágták a gyümölcsfákat, több szőlőbirtokot megdézsmáltak és a tőkéket kitépték a helyükről. Amikor egy gazda a csősszel meg akarta akadályozni, hogy a franciák kárt okozzanak a birtokában, mindkettejüket alaposan helyben hagyták.
Fennmaradt emberéletben eset kár is. Amikor Johann Schuh soproni lakos bement abba a szobába, ahová két francia katonát szállásoltak el, azon épp a pisztolyaikkal játszottak. Az egyik véletlenül elsült, hasba lőtte Johannt, aki a helyszínen meghalt. A francia katonai bíróság halálra ítélte azt a közlegényt, aki a halálesetet okozta. Amikor megkérdezték a halott apját, hogy örül-e az ítéletnek, az sztoikusan csak annyit jegyzett meg, hogy ettől a fia nem támad fel. Végül a francia sereg tábornoka megkegyelmezett az elkövetőnek, a halottat katonai pompával temették el, és a gyilkosnak az első sorból kellett végignéznie a szertartást.
Sopronban egyébként, ahol számos írott forrás megőrizte az eseményeket, a panaszok jelentős része a beszállásolást illette. A katonák gyakran okoztak kárt a berendezésben, posztót vagy más szövetet loptak, de az is előfordult, hogy egyszerűen tovább maradtak a vendéglátónál, mint ameddig a parancsuk szólt. Utóbb I. Ferenc császár a beszállásolásokkal indokolta azt, hogy Sopront húszezer forint gyorssegélyben részesítette, ám az uralkodói segítség korántsem fedezte a vagyonban keletkezett károkat.
Elfoglalt városok, felrobbantott várak
Ahogy Sopront, úgy Kőszeget is Eugiene Beauharnais, Josephine császárné fia, (akit Napóleon örökbe fogadott) szállta meg. A tartósan a városban maradó francia katonák száma ugyan alatta maradt a soproniaknak, de a kisebb és rossz anyagi helyzetben lévő város így is nehéz helyzetbe került. Több ezer porció kenyeret szolgáltattak ki. A franciák rekvirálásait végül kölcsönökből fedezték, amelyet többek között a Festetichek biztosítottak Kőszegnek.
Egészen máshogy járt Győr, ahol a környezetéhez képest komolyabb vár állt. A győri csatát követően a vert sereg egy kisebb része a várba szorult be. Innen azonban a nemesi felkelők közé tartozó katonák még ki tudtak törni. A hátrahagyott védőknek azonban nem sok esélye maradt. Bár egy ideig tartották magukat, a franciák több mint hétezer ágyúlövéssel puhították meg a védelmet. A polgári lakosság nyomására végül 1809. június 24-én a város megadta magát. Ekkor Magyarország védtelenül állt Napóleon csapatai előtt, ám a francia császár az osztrákokra összpontosított, akiket utóbb a már említett wagrami csatában zúzott szét.
A francia sereggel szemben Győrzámolyban kisebb ellenállás tört ki. A katonák fosztogatni kezdtek, mire a parasztok agyonvertek néhány franciát. Válaszul egy büntetőakció keretében felégették a falut, a főkolomposokat pedig elfogták és Győrött haditörvényszék elé állították őket. Ám a győri püspök közbenjárt az érdekükben, rámutatva arra, hogy a fosztogatás miatt indult az egész, így végül a francia Narbonne-Lara kormányzó megkegyelmezett a falusiaknak.
Győr városa 1,7 millió forint hadisarcot kapott a nyakába. A város az irgalmatlan összeget, társaihoz hasonlóan, szintén kölcsönökből igyekezett fedezni. A fegyverszünet megkötése után a békeszerződést 1809. október 14-én írták alá Schönbrunnban. A szerződés értelmében Győr erődítéseit le kellett rombolni. Ezt a rombolást a francia hadsereg végezte el. (De így járt Dévény is). Győr városa a becslések szerint ötmillió(!) forint értékű kárt szenvedett el. A különböző káresetek megtérítésére bizottság jött létre, de az ügyek egy részét még két-három évtizeddel(!) később sem tudták lezárni.
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Elképesztő: a gízai nagy piramisnak nem 4, hanem 8 oldala van
3200 évvel ezelőtt több civilizáció is egyszerre, rejtélyes módon hullott szét
Egy tokaji szálloda is bekerült Európa legjobbjai közé
Oroszország állatkerti állatokat adott Észak-Koreának a katonákért cserébe
Magyar származású hírességeket idéz meg egy lenyűgöző animációs kisfilm
Ismét adventi vonatokkal utazhatunk a bécsi és zágrábi karácsonyi vásárokra